"{...}A GCHQ „feltörte” a delegátusok számítógépeit, illetve BlackBerry okostelefonjait is, rálátást nyerve így e-mail-forgalmukra. Az NSA Angliában dolgozó szakértőinek közreműködésével kísérlet történt Dmitrij Medvegyev akkori orosz elnök Moszkvával folytatott műholdas telefonbeszélgetéseinek lehallgatására is – áll a brit lap írásában.” A fenti idézet az MTI tudósításából való.

Ízlelgessék. Gondoljanak bele. Illesszék a többi információ közé. S ha eddig nem tették, most már tényleg rémüljenek meg vagy háborodjanak fel vagy kombinálják a kettőt.

Az Egyesült Államokról kiderült, hogy egészen penetráns módon tiporja lábbal az emberi jogokat, sérti meg a demokrácia alapjait, írott és íratlan alapszabályait, miközben az egész világot demokráciára oktatja. Jelesül most éppen bennünket. Az ítéletek nélkül fogva tartottak, a „törvényesen” megkínzottak, a gyanúsítás nélkül lehallgatottak és megfigyeltek, a minden felhatalmazás nélkül, az igazságszolgáltatás teljes mellőzésével likvidálhatók hazája komolyan aggódik a magyar demokráciáért, mivel nem nyert frekvenciát a Klubrádió.

Eddig a terrorizmus volt a fügefalevél, amely mögé megpróbálták begyömöszölni az egész ocsmányságot – persze csak most, hogy lebuktak. (Emlékeznek még, mibe bukott bele Nixon? Abba, hogy munkatársai betörtek a demokraták egyik irodájába, hogy lehallgatókészüléket tegyenek a politikai rivális telefonjába. Micsoda ócska, pitiáner semmiség ez ahhoz képest, amit az amerikai kormányzatok – függetlenül attól, hogy szamarak-e vagy elefántok – az elmúlt évtizedben meg merészeltek tenni!)

Szóval a terrorizmus elleni harc volt a fügefalevél.

Erre most kiderül, hogy a brit titkosszolgálat a G20-ak tanácskozásán állt neki lehallgatni a delegációkat.

A fügefalevelet elfújta a szél.

Ott ültek egy asztalnál a világ vezető nagyhatalmai, a nagyhatalmak képviselői, és feltörték a telefonjaikat, számítógépeiket, hogy lehallgassák, elolvassák, kivel és mit beszélnek.

Vajon mire voltak kíváncsiak?

Hogy ki kinek a háta mögött kit ver át?

Hogy ki mit hazudik, és mik a valós szándékai?

Esetleg, hogy ki és hol készül valami fegyveres akcióra, amit aztán terrortámadásnak állíthat be, és ennek örvén „intézkedhet”?

Vagy csak némi kompromittáló adatokra vadásztak, hogy azok felhasználásával utóbb zsarolhassák egymást?

Vagy… De most őszintén: hát nem mindegy? Akár ez, akár az, akár valami egészen más, az ügy egyszerűen feldolgozhatatlan. Ezek a világ nagyhatalmai. Vezetői. Ezektől függ minden. Ezektől függ a mi sorsunk.

És ülnek egy asztal körül, vigyorognak egymás pofájába, közben a házigazdájuk „ál-internetkávézókat is felállított, hogy a delegációk azt használják”.

És még senki sem bukott bele semmibe.

Ez a legrémisztőbb.

Az angol kormány azt próbálja elhitetni nagy hirtelenjében a világgal, hogy ő semmiről sem tudott, titkosszolgálata az amerikaiakkal együttműködve a saját szakállára figyelte meg a delegációkat. Az eddig előkerült dokumentumok ezt cáfolni látszanak - de ha nem lennének dokumentumok, akkor is… Jézusom! Van valaki, aki ezt elhiszi?

Mindegy is. Ez is mindegy. Spenglernek, Orwellnek, Huxley-nak fogalma sem volt az eljövendő valóságról. Mi viszont benne élünk.

És pontosan addig élünk benne, ameddig el nem takarítjuk ezt a szemetet, de örökre.

Bayer Zsolt - magyarhirlap.hu