Törökország felvételét az unióba leghevesebben Németország, Franciaország és Ausztria ellenzi, legelszántabb támogatója a felvételnek pedig Anglia. Utóbbit természetesen nem elvi szempontok vezérlik, számára Törökország mint egy hatalmas szabad piac jelenik meg. (Ugyanezt jelentettük mi is annak idején, mi, kelet-közép-európai „kis” népek, no meg a nyomorúságunk…)

Ebben a vitában érdekes érveket olvashatunk, és ezek az érvek egyre furcsább fénytörést kapnak most, az Európára zúduló népvándorlás idején. És különösen érdekes és megfontolandó arra figyelni, miképpen érvelnek a török tagság ellen azok a liberális erők, amelyek most körmük szakadtáig védelmezik a közel-keleti migránsok feltétel nélküli és teljes befogadását.

A vitában természetesen megjelennek a hazai érvelések, gondolatok is, amelyek jó része a külföldi érvek ismételgetése csupán, de azért akad közöttük saját gondolat is.

Lássunk néhány idézetet:

Bohács Krisztina a Hetek című hetilap 2004. október elsejei számában ezeket írta:

„Lehet-e a jelenleg még demokráciadeficittel küszködő iszlám állam híd a Nyugat és a Kelet között? Bölcs dolog-e beengedni a törököket Európába, amikor sem földrajzilag, sem kulturálisan, sem pedig vallási szempontból soha nem volt annak része? Vajon mit jelentene ez a lépés az Európai Unió gazdasági és politikai jövője szempontjából? És mit jelentene a terrorizmus elleni harcban? (…) Az európaiak szerint először is azért ne csatlakozzon Törökország, mert nem tartozik Európához. Sem földrajzilag, sem kulturálisan nem része a kontinensnek – az antikvitás öröksége, a zsidó–keresztény etika, a reneszánsz és a felvilágosodás éppen úgy elkerülte, mint bennünket a háremkultúra. (…) Egy további kényes kérdés Törökország esetleges csatlakozása esetén az intenzív török népvándorlás megindulása. A személyek szabad mozgásának elve kétségtelenül a törökökre is vonatkozna – az előrejelzések szerint sokan vágnának neki az ország legreménytelenebb helyeiről a »Nyugatnak«. (Szakértők szerint akár hárommillióan is elindulnának észak-nyugat felé, különösen a nagyon szegény anatóliai térségből.)

Hozzáteszik: jelenleg körülbelül 15 millió muszlim él az unió területén (csak Németországban 2,5 millió török), akiknek a nyugati társadalomba történő integrációja kevés kivétellel gyakorlatilag teljesen sikertelen volt. (…) Az Európai Unió nem karitatív intézmény – állítják továbbá az ellenzők. A demokráciát sehová sem lehet importálni, a Törökországon belüli politikai fejlődés török belügy. (…) A fentiektől eltérő szemszögből kezeli Törökország csatlakozásának kérdését Barry Rubin Törökország-szakértő, a Global Research in International Affairs Center igazgatója, az izraeli MERIA magazin szerkesztője: ő inkább vallási szempontokat hangsúlyoz. Szerinte Törökország csatlakozásának kérdése továbbra sem választható el az iszlám vallás belső természetétől, még akkor sem, ha a Nyugat az iszlám demokráciamodelljeként tekint Törökországra. Azaz a Törökország–EU kérdésben a vallási vonal kulcsfontosságú szempont, és az is marad, amelyet Európának nem szabad szem elől tévesztenie.”

Nos, a fenti idézetekben minden felmerül, aminek most is fel kellene merülnie: integrációs nehézségek és kudarcok, kulturális és vallási másság, kontrollálhatatlan tömegek elindulása Európa irányába, szegénység, az iszlám belső jellege, terrorizmus stb. De valamiért ez az érvrendszer egyszerűen nem kerül elő a mostani népvándorlás kapcsán, illetve csak olyan összefüggésben kerül(het) elő, hogy akik ezt mondják, azok rasszisták, kirekesztők, iszlamofóbok – a többit már ismerjük. Ismerjük, unjuk, de ettől függetlenül jó, ha tudjuk, hogy mindössze az életünkről, a földrészünkről, a jövőnkről és a gyerekeink jövőjéről van szó.

És akkor most idézzük fel egy igazán kiváló pedigréjű, megkérdőjelezhetetlenül liberális orgánum és szerző gondolatait. Szabó Milán 2013 októberében így értekezett a kérdésről az Európai Parlamenti Szemlében:

„Az eltérő vallási szokások feszültséget generálhatnak az uniós állampolgárok között, ezt nevezzük úgynevezett értékkonfliktusnak. Törökország ugyanakkor szekuláris alkotmánnyal rendelkezik, nincs államvallás. Az alkotmánya elismeri a szabad vallásgyakorlást, sőt, a vallási közösségeket az állam védelmezi. Ugyanakkor az alkotmány szerint vallási közösség nem alapíthat pártot, nem szólhat bele a joggyakorlatba. Ez megnyugtathatja a kedélyeket az EU részéről, mivel így kifejezetten muszlim értéken alapuló törökországi párt nem alakulhat, ezért nem is kerülhet törökországi muszlim párt az Európai Parlamentbe, ami így nem generálhatna további konfliktust. A vallásbeli különbségek tekintetében leginkább lappangási fázisról beszélhetünk: nem elsődleges probléma, nem is manifesztálódott még. A manifesztálódási fázisban kerülnek előtérbe a konfliktust kiváltó okok, amit a felek felismernek. Véleményem szerint a jelenlegi fázis majd akkor lépne manifesztálódási fázisba, ha Törökország teljes jogú EU-tagállammá válna.”

Teljesen világos gondolatmenet, s ami a lényeg benne: a vallási kérdés felvetése. Ugyanis ez a kérdés ma nem vethető fel. Sőt, ha valaki a keresztény kultúrára és alapokra hivatkozik a mai migráció kapcsán, az nagyon könnyen a „szélsőségesek” között találja magát.

(Folytatjuk)

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!