„Először is szögezzük le, a nép nem volt vevő a Gyurcsány-féle disznósajtra. Mert azt még frissen sem szereti mindenki, hiszen nyesedék, bőrke, miegyéb van csak benne, no de ez a Gyurcsány-féle összellenzéki disznósajt még állott is, romlott is, büdös is. Másodszor elevenítsük csak fel, mi is volt a sláger az összellenzék retro házibuliján! Az, hogy »a kétharmad a tét«, hogy »igazából 2022-ről szól ez a választás«, továbbá »most vizsgázik az összellenzéki összefogás«. Vizsgázott. A vizsga végén Jakab rátekeredett a felmosófára, és kinyújtotta a nyelvét. De ennél sokkal fontosabb, hogy ezek a tehetségtelen tökfilkók olyan magasra emelték a tétet, amely magasságból letagadhatatlan és eltitkolhatatlan a pofára esés. Mert vérzik az orr, kiesik a fog. És most ott állnak, összetört pofával, és megpróbálják megmagyarázni. Most már »amúgy is meg lett volna a Fidesz kétharmada«, továbbá »nem lehet messzemenő következtetéseket levonni 2022-re«, valamint »a vizsga remekül sikerült«.

Most ott állnak, összetört pofával, és hirtelen kiderül, hogy a Bíró »nem volt elég integratív jelölt«. Pedig 10-én, szombaton még az volt. 10-én, szombaton a piactéren még ott állt a tehetségtelenek, a gazemberek és tökfilkók gyűrűjében, és éppen »integrált«. Éppen eljátszották vele egy performanszon Ady disznófejű Nagyurát: »Sertés testét, az undokot, én / Simogattam. Ő remegett. / »Nézd meg, ki vagyok« (súgtam neki) / S meglékeltem a fejemet, / Agyamba nézett s nevetett.« Bizony ám! Belenéztek egymás agyába, s meg voltak elégedve. Amit ott találtak, találkozott lelkivilágukkal és értékítéletükkel. »Judapest, Judapest, de csodás!« – énekelte Karácsony G., a lángosképű Márki-Zay meg kontrázott hozzá. Jakab úgy nézett, mint mindig, ahogy ő egyáltalán nézni tud: mint Machbet, amikor a birnami erdő elindult Dunsinane dombjára. (Kunhalmit hagyjuk. Ő a hóna alatt szorongatta a hordozható ajtaját, de nem volt ideje nekirohanni.) De a legnagyobb kanállal most a Hadházy nevezetű gazember ehette a szégyent. Ő még a bukás estéjén leírta ezt: »Ha Bíró nyert volna, nemcsak egy rasszista indulatú ember került volna be a parlamentbe, hanem egy olyan ember, aki elég egyértelműen részt vett abban, hogy egy kis csapat valódi fejlesztés helyett magára költött 50 millió forint EU-s támogatás egy jelentős részét. (Sic!) A kormánypropaganda ugyan csak a ki nem fizetett varrónőkről harsogott, de személyesen tájékozódtam az ügyről és emiatt azt ennél jóval súlyosabbnak tartom. […] Emiatt én ennek a jelöltnek csak annyit segíthettem, hogy nem beszéltem róla nyilvánosan, de a pártelnököket tájékoztattam arról, amit megtudtam.«

Vagyis Hadházy a hallgatásával bűnrészességet vállalt. De csodálkozik ezen valaki? S akkor végezetül még számoljunk be Fekete-Győr vesszőfutásáról, aki szavazatszámlálóként »őrizte a demokráciát«. És este darabról darabra megszámolhatta a semmibe vezető útjuk összes grádicsát. Az összellenzéki összefogás első nagy próbáján egy virtigli nácival próbálkozott. Nem sikerült. Kezdhetik keresgélni a volt munkásőrparancsnokokat. Hiszen olyan mindegy…”

Az eredeti, teljes írást ]]>itt olvashatja el]]>.

]]>www.mandiner.hu]]>