Aztán a városi boltos fia megverte az őt megbuktató kisvárosi gimnáziumi tanárt, aki, nem tudván elviselni a megaláztatást, öngyilkosságba menekült.

Volt idő, amikor a falusi iskolákban Bicebócák jártak, s ezek az iskolák Móra Ferenceket neveltek. Volt idő, amikor a palatáblás iskolák a Furfangos Cintulák és a Kuckó Királyok világa voltak.

Volt idő, amikor egy kultuszminiszter, Trianon után, az elképzelhetetlen után, a kiheverhetetlennek tűnő nemzeti tragédia után azt mondta, hogy nem lehet egyetlen tanyasi gyerek sem, aki reggel legfeljebb fél óra séta után nem jut el a legközelebbi iskolába. És az a kultuszminiszter megtette. Megcselekedte, mit megkövetelt a haza. Olyannyira, hogy őnélküle ma már talán Magyarország sem létezne.

Ez a kultuszminiszter egyedül megmentette az országot és a nemzetet, és oroszlánrészt vállalt a trianoni sokk, a patkánylázadás, a halálos sebesülés meggyógyításában, az ország talpra állításában.

Nem. Nem egyedül. Horthyval és Bethlennel.

De nélküle tényleg nem sikerült volna.

Ezt a kultuszminisztert a pedagógusok tüntetésének egy különösen szomorú, kilátástalannak tűnő és elkeserítő pillanatában egy végtelenül semmi ember „végtelen antiszemitának” nevezi, aki „feudális állapotokat teremtett”.

Ez a kártékony, szerencsétlen nyomorult a legújabb kori oktatás végterméke.

Egy kontraszelektált, beteg lelkű korunk hőse, aki az antiszemitizmus zsíros, összefogdosott, kosztól és izzadmánytól iszamós kártyájával akar érvényesülni, megfellebbezhetetlenné és megkerülhetetlenné válni. Az ő személyes és általa soha fel nem fogott kis tragédiája kíséri a tanárok „lázadását”.

A tanárokét, akik szintúgy nem fogják fel.

Hogy sok baj van az oktatásban? Nyilván. Csak félek, a „lázadók” nem ott keresgélik a bajokat, ahol vannak.

„Túlterheltek vagyunk!” – ordít a kórus. De sajnálom, senki sem túlterhelt. Nem túlterhelt a diák, aki hamar megtanulta a liberális gnoszticizmus (Böcskei Balázs kiváló fogalma) káoszában, hogy jogokból annyit kell követelni, mint a tenger, teljesíteni visszafogottabban szükséges, a kötelességeket pedig ki kell nevezni nácizmusnak. (Lásd még: „Nyelvtan náci”, aki olyan régimódi, hogy tud helyesen írni…)

„Öt-hat-hét-nyolc órát is bent vannak az iskolában a gyerekek”, hüledezik a Klubrádióban Rózsa Péter, akit onnan lehet megismerni, hogy egy fándli trágyával tér nyugovóra, ha éjjel felriadna, az ágya mellé készített Orbán Viktor-képre tudja löttyinteni.

Öt-hat órát valóban bent vannak a gyerekek az iskolában. Éppen ennyit voltunk bent mi is. Hét órát ritkábban. Nyolcat soha. De ebben a gazos, büdös, rózsás hangulatban zajlik a beszélgetés két másodéves egyetemistával. „Ugye 2010-ben az iskolában észrevettétek, hogy a tanárok frusztráltakká váltak” – „kérdez” Rózsa. Nemleges válasz esetén megismétli a kérdést, addig, ameddig nem hallja vissza, amit akar. „Nem jó a mindennapos testnevelés, mert helyette a diákok tanulhatnának otthon”. Igen, esküszöm, ez hangzik el az adásban.

De ez is mindegy. A túlterhelés a lényeg. Ami nincs. Csak liberális gnoszticizmus van. És az ezeréves, örök tudás átadásának éthosza megszűnt menet közben. S maradt annyi, hogy „amit meg lehet tanulni a számítógép előtt, azt felesleges tanítani”. És felesleges megtanulni kézzel írni is, hiszen a modern gyerek már csak billentyűt használ.

Ha lesz majd egy nagy, földkerekségre kiterjedő áramszünet, akkor pedig majd makogunk. Hiszen írni nem tudunk, de addigra beszélni sem. Csak bámulni egy képernyőt. Ez lenne az eltűnt éthosz…

Korunk diákidolja a fekete egyetemista, aki torkaszakadtából üvölt a tanárával, ocsmányságokat vág a fejéhez, mert nem ért vele egyet valamiben. S hogy miért? Azért, mert a tanár azt merte mondani, szerinte nem helyes, ha az egyetem vezetése megmondja, milyen jelmezeket lehet készíteni halloweenkor…

Abból a diákból biztosan nem lesz „alattvaló”. Hanem… Hanem mi is? Michael Walsh szerint a politikai korrektség az elme fasizmusa, és azt akarja, hogy csak egy igazság legyen. És legfőképpen ne legyen vita.

Így készül a politikailag korrekt fasiszta. Korunk legnagyobb hőse. A liberális gnoszticizmus homonkulusza. Aki fölött eljárt az idő. Csak még nem tud róla. És előállítói a maguk gyerekeit természetesen azokba a méregdrága magániskolákba és college-okba járatják, ahol egyenruha viselése kötelező, poroszos a stíl, és leszarják a túlterheltséget meg a liberális jogokat. Persze, hiszen ott készülnek a jövő irányítói, akik majd tovább tudják gyártani futószalagon a fogyasztókat. Ők fogják hergelni a tömeget szükség esetén, hogy túl vannak terhelve szegény gyerekek meg a szegény tanárok.

Ezt nem fogják fel. Hanem mennek a térre. Már régen körbedöngik őket döglegyek, akik azt gondolják, hogy akkor most majd végre lesz kormánybuktatás.

Nem lesz. Ezt megígérem…

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>