Ezzel pedig az Európai Bizottság nem mással, mint az egyetemi magyar ifjúsággal próbál meg kiszúrni. A helyzet a következő, tisztelt hölgyeim és uraim: Nyugat-Európában mindenhol szerte az egyetemeken tele vannak a kuratóriumok volt és aktív politikusokkal. És ugyanez igaz egyébként az Egyesült Királyságra és az Amerikai Egyesült Államokra is. A Bayer-show-ban csak Németországot, Ausztriát és Észtországot vettem górcső alá. Németországban 16, Ausztriában három, Észtországban pedig egy egyetem kuratóriumainak, szenátusainak, felügyelő bizottságainak, illetve tanácsadó testületeinek névsorából idézgettem azokat az aktív és volt politikusokat, tartományi, illetve volt szövetségi politikusokat, akik mind-mind ott ülnek ezeknek az egyetemeknek az ilyen-olyan testületeiben. A kettős mérce ma már nem kettős mérce. Ma már nem a lóláb lóg ki, hanem az egész oszlásnak indult döglött ló. És ráadásul az a helyzet, hogy ezek a politikusok, akik mondjuk a kuratóriumokban ülnek szerte a világon Nyugaton, ezeknek az égegyadta világon semmilyen beleszólása nincs az egyetemek működésébe, hiszen éppen azért ülnek ott, hogy politikai befolyásukat latba vetve minél több pénzt, minél több lehetőséget tudjanak kilobbizni az adott egyetem számára. És ugyanez a helyzet Magyarországon is. 

Azt gondolom, hogy elérkeztünk a Rubiconhoz. Azt gondolom, hogy ez most már tényleg tűrhetetlen, és nagyon el kell gondolkodnia Magyarországnak, illetve a normálisan gondolkodó magyar polgároknak, meddig van még értelme ennek az egésznek. Meddig kell és meddig vagyunk mi kötelesek mindezt eltűrni? És egyáltalán létezhet-e olyan, hogy kizárólag Magyarországra vonatkozó, egyébként teljesen értelmetlen, aljas és becstelen, újabb és újabb előírásokat és szabályokat betartsunk? Szerintem már nincs.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>