Itt a kampány. És itt ez az ellenzék, immáron egyesülve, összeállva, mint a fagyott kutyagumi, ami elég szilárdnak tűnik, de igen könnyen szétporlad.

Ennek az ellenzéknek nincsen semmi mondanivalója. Szellemi képességeik az O1G magasságáig tudják repíteni őket, a vezetőjük pedig (a „kapitány”) csupa hülyeséget beszél. És mindent megtámad, amiben a magyar társadalomban konszenzus van.

Tényleg olyan, mint Queeg korvettkapitány Herman Wouk remekművében, a Zendülés a Caine hadihajóban.

Igen, amikor Queeg megérkezik a koszos, mocskos és fegyelmezetlen aknakeresőre, haladéktalanul nekilát rendet rakni. Igen, egyszerűen leváltja a régi parancsnok által bevezetett rendet és állapotokat. (Az ellenzékét...)

Queeg nagyon szereti a fegyelmet. Így aztán oly’ sokáig és annyira alaposan fegyelmez egy hanyagul öltözött matrózt, ameddig a hajója körbe-körbe haladva elvágja saját vontatókötelét.

Mindezért természetesen a tisztjeit és a legénységét teszi felelőssé. (Majdhogynem árulóknak bélyegzi őket...)

Queeg legnagyobb ügye az eltűnt öt szem földieper. Ebben a „példátlan botrányban” elemében érzi magát, és mindent megtesz, hogy a „bűnösöket” kézre kerítse. Meztelenre vetkőzteti a teljes legénységet, átvizsgálja a ruházatukat, begyűjtet a hajón minden kulcsot, mániákusan hallgat ki mindenkit, közben teljesen nyilvánvaló, hogy az öt szem maradék epret a felszolgálók ették meg. (Vita mindenkivel és bárkivel – a semmiről...)

Máskor pedig az egyenlítő mentén, a trópusi forróságban elzáratja a vizet a hajón, így büntetve legénységét.

Queeg -magától értetődik!- mindeközben semmit sem ért a hajózáshoz, viszont betegesen gyáva. Nem meri megközelíteni az ellenséges partot, helyette a nyílt tenger felé menekül. Nem siet a tűz alá vett másik hajó segítségére, hanem megint csak elmenekül.

Beteges gyávaságát pedig túlmozgásos hiperaktivitással és szűnni nem akaró pótcselekvésekkel leplezi.

Amikor pedig tájfunba kerülnek, végképp kiderül teljes alkalmatlansága és beteges gyávasága, így aztán -a hajó és a legénység megmentésének érdekében- Maryk hadnagy a parancsnoki hídon elmebeteggé nyilvánítja Queeg-et és leváltja.

Na most ennek az összeállt ellenzéknek az az egyik nagy baja, hogy nincsen egy Maryk hadnagyuk, és még ha lenne is, képtelenek leváltani Queeget.

Hogyan is tehetnék azok után, hogy egy évet szántak az „előválasztás” hájpolására, kinevezve ezt a „demokrácia” csúcsának, másrészt ezzel tematizálva a politikai közbeszédet (nem vették persze észre, hogy csak a sajátjukét).

És minden ki is volt remekül találva, hogy majd a „neutrális” Karácsony (ez arrafelé a hülye és akarattalan szinonimája), de Karácsony az utolsó utáni pillanatban bejelentette, hogy visszalép (erre a ki tudja ki által mozgatott Szabó Tímea utasította?), mert már amúgy is nagyon unja az egészet.

Így lépett az egyesült ellenzék elhanyagolt, mocskos aknakeresőjére Márki-Zay Péter (ismerik a filogenezist: MSZMP – MSZP – MZP).

És a mindenkinél (még Jézusnál is!) korábban kereszténnyé lett MZP nekifogott rendet csinálni. Leváltott, takarított, árulónak bélyegzett, élő fába belekötött, mániákusan vitázott (vitázni akart), csupa felesleges hülyeséget beszélt (utóbb mindent letagadott), mert leginkább és leggyávábban saját maga elől menekül.

A legénység pedig fokozódó rémülettel és haraggal figyeli, de semmit sem tehet. Hiszen az ő kapitányukat a hardcore szavazóbázisuk választotta (erről azért vannak persze érdekes pletykák!), meg aztán, kire is cserélnék le, miután elmebeteggé nyilvánították?

Zsákutca ez, bizony.

És sehol egy Maryk.

Az egyetlen még lábon álló, hadra fogható tiszt bezárkózott a kabinjába és töményezik.

MZP-Queeg pedig már ott tart, hogy este, megfáradva, beleköp a maszkjába, majd a csomagot, mint önmaga legértékesebb részét a belső zsebébe rejti.

Hátha majd reggel abból fog feltámadni...

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>