1919-ben élünk. A „dicsőséges 133 nap első harmadában Magyar Péter a parlamentben ]]>ezt mondta]]> a Mandiner jövője kapcsán Orbán Balázsnak:

Felesleges hosszan elemeznünk ezt a mondatot, hiszen minden benne van, amit ezekről tudnunk kell. Elég, ha elképzeljük, ahogy nyomdába küldés előtt beviszik a másnapi lapszámot ennek az alaknak, aki átnézi, majd üvöltözik kicsit a felelős szerkesztővel a neki nem tetsző cikkek miatt, majd át- és kihúz, beleír, kiegészít, s ha végzett, elégedetten hátra dől, nagyot fúj, és fáradtan dünnyög maga elé:

– Mindent nekem kell csinálnom. Hülyékkel vagyok körülvéve. De szerénység, ha valamit szeretek magamban, az a szerénység...

Aztán a felelős szerkesztőt még aznap menesztik, mert hirtelen kiderül róla, hogy „fideszes”.

Tehát felesleges elemezni a kijelentést, minden benne van. Benne van 1919 is meg 1952 is.

Amin érdemes eltöprengeni egy kicsit, az az, hogy mi lenne itt, ha ezt a mondatot ]]> Orbán Viktor ]]>mondta volna. Igen, tudjuk mi lenne. És most? Most nagy a csönd. A hős és bátor sajtó kussol, a 444-től a Magyar Hangig nem akad senki, aki akár csak idézni merné a fenti kijelentést. Úgy tesznek, mintha el sem hangzott volna. A magát éppen hősi pózba vágó Ficsor Benedek is befogja a pofáját, éppen úgy, mint az összes többi.

És magától értetődő, hogy befogják a pofájukat.

Ugyanis náluk is szamuelymátyás elvtárs határozza meg a tartalmat, amit le fognak adni.

Ettől érzik magukat végre szabadnak...

Bayer Zsolt -]]> www.magyarnemzet.hu]]>