Többek között ezeket írta Oriana Fallaci majd’ két évtizeddel ezelőtt Az értelem ereje című művében. És tudják, mi történt a könyv megjelenése után? Az történt, hogy az akkor már 75 éves Fallacit egy Adel Smith nevű gazember beperelte. Erről az Adel Smithről annyit kell tudni, hogy áttért az iszlám hitre, és ő lett az Olaszországi Muzulmánok Uniójának elnöke, továbbá az Olasz Iszlám Párt alapítója. És senki, de senki nem kérdezte meg, mégis mit akar egy iszlám párt Olaszországban. S a kérdéstelenség, az elemi erejű felháborodás hiányában Adel Smith bíróságra citálta Fallacit, mondván, „elfogadhatatlan, hogy Oriana Fallaci büntetlenül publikálhatta Az értelem ereje című könyvét”. És bizony már akkor, már két évtizeddel ezelőtt sem tört ki zavargás Adel Smith ellen, nem tüntettek az olaszok, hogy kikérjék maguknak ezeket a vérlázító szavakat, nem. Egyedül az akkori olasz igazságügy-miniszter, Roberto Castelli állt ki az írónő mellett, kijelentve, hogy Fallaci legalább vette a bátorságot, hogy elmondja a gondolatait és megfogalmazza teljesen jogos kritikáit. És – tette hozzá Castelli – Európában egy mozgalom van kialakulóban, amely el akarja hallgattatni a másként gondolkodókat, amely be akarja tiltani a szólásszabadságot, nehogy valaki kritizálni merje az iszlámot, a homoszexuálisokat vagy a homoszexuálisok gyerekvállalási szándékát.
Castelli ma biztosan nem lehetne igazságügy-miniszter az idióta Renzi kormányában, sőt, örülhetne, ha nem indítanának eljárást ellene.

De ez ma már teljesen mindegy is. Túl vagyunk az ilyesféle apróságokon, Fallaci prófétai jóslata ma már közhely, csak egyáltalán nem szabad erről beszélni:

„A Baloldal nem világi. Öltözzön bár feketébe, vörösbe, zöldbe, fehérbe vagy sokszínűbe, a Baloldal vallásnak számít. Felekezeti jellegű. Abban az értelemben, hogy olyan ideológiából fakad, aminek vallási természete van, vagyis olyan ideológia, ami Abszolút Igazságként tünteti fel magát. Egyik oldalon ott a Jó, a másik oldalon a Gonosz. Egyik oldalon a Jövő Napja kel fel, a másik oldalon koromsötét. Egyik oldalon a saját hívei, a másikon a hitetlenek, sőt hitetlen-kutyák. A Baloldal egy Egyház. Nem az a fajta Egyház, mint ami a kereszténységen alapul, vagyis amelyik némileg nyitott a szabad akaratra, inkább olyan Egyház, ami az Iszlámra hasonlít. Az Iszlámhoz hasonlóan azt tartja, hogy olyan istene van, aki a Jónak és az Igazságnak a letéteményese. Az Iszlámhoz hasonlóan soha nem ismerné el a hibáit és a tévedéseit. Tévedhetetlennek tartja magát, soha nem kér bocsánatot. Az Iszlámhoz hasonlóan olyan világot követel, amit a saját képére és hasonlóságára formál át, olyan társadalmat, ami a prófétájának, Karl Marxnak az igéjén épül fel. Az Iszlámhoz hasonlóan rabszolgává teszi a saját híveit, megfélemlíti őket, akkor is ostobává teszi őket, ha amúgy értelmesek lennének. Az Iszlámhoz hasonlóan nem fogadja el, ha másképp gondolkozol, és ha másképp gondolkozol, semmibe vesz téged. Lejárat, eljár veled szemben, megbüntet, és ha a Korán, vagyis a Párt megparancsolja, hogy lövessenek le téged, akkor lelövet. Az Iszlámhoz hasonlóan tehát illiberális. Tekintélyelvű, totalitárius, még akkor is, ha elfogadja a demokrácia játékszabályait. Nem véletlen, hogy az iszlámra áttért olaszok kilencvenöt százaléka a Baloldal vagy a Szélső Baloldal vörös-fekete soraiból kerül ki.

A keserű valóság mögött az értelem hanyatlása áll. Egyéni és közösségi szinten egyaránt. A tudatalatti értelem, ami a túlélés ösztönét irányítja és a tudatos értelem, ami a megértést, felfogást, megítélést irányítja, ezáltal a Jó és a Rossz közti különbségtételt. Nos, igen. Paradox módon kevésbé vagyunk értelmesek, mint akkor, amikor még nem tudtunk repülni, a Marsra utazni, víz után kutatni. Vagy pótolni egy leszakított kart, szívet operálni, birkát klónozni, vagy akár saját magunkat. Sokkal kevésbé ragyog bennünk az értelem, kevésbé éber, mint amikor még nem volt a birtokunkban mindaz, ami az értelmünk pallérozását hivatott vagy lenne hivatott szolgálni.

Az iskola már mindenki számára elérhető, mi több, kötelező, bőséges és azonnali hozzáférésünk van az információkhoz, van internet és van technológia, ami könnyebbé teszi az életet. És jólét, ami távol tartja a szorongást az éhségtől, a hidegtől, a holnaptól, csillapítja bennünk az irigységet. Amikor még nem létezett ez a sok istenáldása, mindent saját magunknak kellett megoldani. Rá kellett venni magunkat a gondolkozásra, használnunk kellett a fejünket. Ma már nem. Mert a társadalom még a legkisebb, leghétköznapibb dolgokban is kész megoldásokat szolgáltat. A döntések már készen várnak. A gondolatok ugyanolyan fogyasztásra készen sorakoznak a polcokon, mint az előfőzött ételek. (…)

Ha mondod a magadét a Vatikánról, a katolikus egyházról, a pápáról, a Madonnáról, Jézusról, a szentekről, nem történik veled semmi. De ha ugyanezt teszed az iszlámmal, a Koránnal, Mohameddel, Allah fiaival, rasszistává válsz, szentségtörővé, és faji diszkriminációt követsz el.”

Fallaci csupán egyetlen dologban tévedett. Abban, hogy a liberalizmus lenne ellentéte és félelmetes, erős ellenfele a kegyetlen és hódító iszlámnak, továbbá a hozzá hasonlatos európai baloldalnak. Nem. Az európai baloldal álarca és védőpajzsa éppen az önmaga karikatúrájává vált liberalizmus, és ma ez ellen a liberalizmus ellen kell mozgósítanunk minden erőnket. A józan ész, a paraszti ész, a velünk született, ép erkölcsi érzék, az európai hagyományok, az elaggott és reszketeg és pusztulásra ítélt kereszténység, az állítólag soha többé vissza nem térő régi világ nevében.

Mert bizony, most már végképp élére állították a kérdést. Vagy ők, vagy mi. Huntington soha nem gondolta volna, hogy amit jósolt, ennyire bebizonyosodik.

Pedig talán gondolhatta volna, talán mindannyian gondolhattuk volna. Mert mindez magából az iszlámból következik.

(Folytatjuk)

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>