Ma 2024 április 19. Emma napja van. Holnap Tivadar napja lesz.
Bayer Zsolt: A mongol sztyeppe végtelen szabadsága

Bayer Zsolt: A mongol sztyeppe végtelen szabadsága

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Kizökkentett nyugalmamból egy nyomorult, szerencsétlen senki, aki egy vietnami származású operaénekes ruháján gúnyolódott.

 

Mongóliában járok. A végtelen sztyeppék földjén, ahol megszületett az idő és a múlt – a mi múltunk is. Mozdíthatatlan csöndek mindenütt. Csak itt hallható, ahogy a némaság kikacagja a talmi zajt.

A táj valamiképpen visszaköszön a benne élők lelkében, tekintetében. Nehéz eldönteni, vajon a mi tekintetünkben Pannónia szelíd lankái vagy Hunnia vad pusztái köszönnek-e inkább vissza. Vagy Erdély zord hegyei s a meghajolni képtelen, szálegyenes fenyők. A mongol táj végtelen. Végtelen, széljárta sztyeppe. S ha belenézel egy mongol szemébe, derűt találsz majd – és ezer, soha ki nem fürkészhető titkot.

Hogy is írja Kosztolányi?

„Csak egy maradt meg, ami közös minden emberben: a mese. A sárkányok és a tündérek mindnyájunkban egyformán bennünk élnek. Ha mélyebben magunkba nézünk, a sárkány ott bent sokkal valóságosabb, mint a repülőgép. Ha a repülőgépek egyszerre mind elpusztulnának, a következő nemzedéknek talán már nem is volna semmi képzete a repülőgépről. De sárkányok mindig lesznek, amíg emberek élnek a földön.”

A legutolsó hely ezen a nyomorult földön, ahol ez még eleven igazság: Mongólia.

Mongóliában járok.

Itt ért az ünnep. Elkövettem azt a hibát, hogy március 15-e másnapján belenéztem az otthoni hírekbe. Soha ne tégy ilyet, ha normális országban jársz, ha sárkányok földjén jársz, ha ott jársz, ahol még csak férfiak vannak és nők vannak. Én megtettem. S belebotlottam Kim Lane Scheppele nevébe. Ó, bár ne tettem volna„ A végtelenség kitágította tudatom az örökkévalóságból hirtelen visszahúzódott a szánalmas jelenidejűség csigaházába, ahonnét soha nem látszik semmi más, mint az orrod előtt lévő másodperc s az őt ringató, lelegelhető fűszál.

Kim Lane Scheppele perspektívája a végtelen mongol pusztán – a szürrealizmus megtestesülése.

Olvastam, hogy e szerint a nyomorult, szerencsétlen senki szerint Ninh Duc Hoang Long (Ninh Long), a magyarul éneklő, vietnami származású operaénekes ruhájával baj volt. S mindenki más ruhájával is baj volt. Mert – így Scheppele – „most már tudjuk, hogy néz ki a patriotizmus Magyarországon! A férfiak 1930-as évekbeli (sic!) katonai ruhát viselnek, a hölgyek pedig úgy öltöznek, mint A szolgálólány meséjében!”

Mongol ismerősöm meséli – Magyarországon járt egyetemre, s  megnézték a vietnami operaénekes csodálatos Bánk bán előadását –, hogy a vietnami fiú a szobatársa volt a kollégiumban, naponta hat-nyolc órát énekelt odabent, s ők majd’ belebolondultak annak idején. – De megérte! – mondja, s a kifürkészhetetlen titok bujkál a szemében a mosolyon túl.

– De meg ám! – válaszolom neki, s egy pillanatra elfog a vágy, hogy elmeséljem neki ennek a teljesen felesleges életűnek a véleményét, de az utolsó pillanatban szerencsére meggondolom magam. Mert hát minek? Úgysem értené. Hiszen ő a sárkányok földjén él. S még nem jutott eszébe felcserélni a végtelenséget a csigaházzal, a szabadságot a végtelen ürességgel.

Itt ért az ünnep.

„Szabadság! itten hordozák / Véres zászlóidat, / S elhulltanak legjobbjaink / A hosszu harc alatt.” Valamiért ez jut eszembe, Vörösmarty Petőfi helyett, nahát! Azután arra gondolok, minek hordozni azokat a véres zászlókat, amikor itt a szabadság a Hustai Nemzeti Park vadlovainak sörényében, párájában, vágtájában, szilaj tekintetében.

„A sólyom, ha nincsen szárnya, nem emelkedhetik fel a magasba. Az ember, ha nincsen paripája, tehetetlen a földön.”

Ezért.

Delacroix szabadsága fedetlen keblű nő, kezében a minden bizonnyal véres zászlóval. De miért nem egy ló a mongol pusztán? Hiszen őnála nincsen semmi szabadabb – talán csak a mongol, aki betöri. Igen ám, de az emberben van a hiba. Vagy az ember a hiba. Úgy pontosabb és iszonytatóbb. Az ember a hiba, a legveszélyesebb invazív faj.

Tudta már Arany is:

„Közönyös a világ… az ember / Önző, falékony húsdarab, / Mikép a hernyó, telhetetlen, / Mindég előre mász s – harap. / S ha elsöpört egy ivadékot / Ama vén kertész, a halál, / Más kél megint, ha nem rosszabb, de / Nem is jobb a tavalyinál.”

S tudjuk, Szophoklész embere még nem ilyen volt – de hol van már Szophoklész embere? Megmondom: kiköltözött a mongol pusztába. Nézd a lovakat a mongol pusztában, s látni fogod a szabadságot. A romlatlan szabadságot. A szabadság teljességét. A véres zászlók nélküli szabadságot. Nézd a mongol pusztát: ugyanazt fogod látni.

Nézd a sast: ugyanazt fogod látni. Nézd a mongol pásztort: akkor is.

A szabadság nyugodt, ősi, fenséges, méltóságos, a szabadságnak rendje van, szabott kerete van, törvénye van, múltja van s jövője – tehát van ideje s örökkévalósága, a szabadság transzcendens, mint a mongol puszta, a természet, a lótuszon ülő Buddha, Jézus a kereszthalál előtt, vagy tán a kereszten is.

Mikor az első ember felnézett éjjel az égre, s előtörtek lelkéből az elragadtatás első, artikulálatlan hangjai, akkor született a szabadság, s az a szabadság valóságosabb volt, mint megannyi fogyasztói társadalom iszonya, csigaház-perspektívája, személytelensége s időtlensége.

Nézd a mongol pusztán vágtató vadlovakat. Sehol egy véres zászló, csak az ősi világ legmélyéről feltörő igazi szabadság. Nézd a mongol nomád kimért, takarékos, éppen odaillő mozdulatait, s látni fogod mindazt, amit elvesztettél a véres zászlók alatt. Pedig ők is megszenvedték ám az ember romlását, útvesztését, vagyis hát a történelmet. Megszenvedték, ezerszer is.

Csak nem volt idejük belehalni, mert az állatnak enni kellett, s a lovak elvágtatnak mindig a végtelenbe.

A nagy, ismeretlen Úr, kinek vendégei vagyunk itt a földön, innen látszik legjobban, a mongol pusztából. S én ezért jöttem ide. S a közös gyökerek miatt, melyeket szintúgy el akartak s el akarnak rabolni mitőlünk, hogy ne lehessünk soha igazán szabadok.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozi világ (440) Kultúra (7) Tereb (146) Vetítő (30) Gazdaság (705) Történelem (18) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (7546) Nézőpont (1) Emberi kapcsolatok (36) Életmód (1) Politika (1582) Rejtőzködő magyarország (168) Egészség (50) Jobbegyenes (2788) Flag gondolja (36) Sport (729) Titkok és talányok (12) Autómánia (61) Szépségápolás (15) Mozaik (83) Irodalmi kávéház (537) Alámerült atlantiszom (142) Belföld (10) Nagyvilág (1310) Heti lámpás (312) Tv fotel (65)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>