„Ma, tíz év távlatából már világosan látszik, hogy egy egészen új társadalmi, gazdasági politikai berendezkedés van kialakulóban, amelynek konszenzusos neve ugyan (még) nincs, de lassan kibontakoznak a legfőbb jellemzői.

Ezek közül a legfontosabb, hogy stratégiájának alapja mindig a magyar nemzet nevű emberi közösség anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi energiáinak a gyarapítása, és csak ennek a célnak a kitűzése után vizsgálja azt, hogy ha ez volna a kívánatos, akkor mi volna a lehetséges. Vagyis ezzel létrejött az a politikusi karakter, amit Bibó István »lényeglátó realistának« nevezett, és amely karakter hiánya olyan sok kárt okozott már a magyarságnak.

Az persze aligha lehet kérdéses, hogy ennek a karakternek a megjelenése óriási konfliktusokat gerjeszt a globális térben, az Európai Unióban és a hazai politikai rendszerben egyaránt, és addig fog fennállni, amíg a magyar társadalom többsége képes nemcsak felismerni, hogy ez az egyetlen lehetőség a magyarság túlélésére, de arra is, hogy tudatosan meg is védje azoktól a támadásoktól, amelyek mögött értelemszerűen mindig a globális hatalomgazdaság és ennek külső és belső kollaboránsai húzódnak meg.

Ez a felismerés tenné lehetővé, hogy a következő tíz év is hasonlóan sikeres legyen.”