Az atomerőmű is ilyen: ha már kifizettük a hiperdrága gépet, akkor hiába költünk utána keveset, olcsón már semmiképpen nem jövünk ki. Vargha Péter Simon, a ]]>Guruló Hordó blog]]> szakértője a Forbes februári számában összefoglalta, mi a gond a paksi bővítéssel. Itt a teljes írás.

Az új atomenergia drága. Magyarországnak nem biztos, hogy érdeke, hogy sietve felhúzzon egy  újabb atomerőművet.

A Moszkvában kötött államközi megállapodás szerint Pakson két új nukleáris blokkot építhet az orosz Roszatom. Ehhez 3000 milliárd forint hitelt nyújt az orosz állam Magyarországnak, további nagyjából 750 milliárd lesz az „önrész”. 2027-re mindkét blokk üzemelne.

Nyilvános gazdasági számításokat nem láthattunk, és nagy eséllyel a most aláírt szerződés még nem rögzít sok fontos részletet (ahol pedig az ördög szokott megbújni). Ezzel együtt a kormány által véglegesnek mondott döntés még úgy is meglepett mindenkit, hogy a mindenkori kormány régóta meg van győződve, hogy az atomenergia az egyetlen járható út az olcsó, biztonságos ellátáshoz. És ezt lépten-nyomon hangoztatja is.

Pedig lenne miért kételkedni a bővítéssel kapcsolatban: nagyon sok a félreértés a közbeszédben az atomenergiáról. Maradjunk az áraknál. Bárki bármit mond, egy atomerőmű építése mindenképp üzleti kérdés, függetlenül attól, hogy állami vagy magánberuházásban épül.

Most akkor olcsó vagy nem?

Pár hónapja a brit kormány (előzetesen) megállapodott az EDF vezette francia–kínai konzorciummal a Hinkley Pointban épülő új atomerőmű beruházási feltételeiről. A brit állam garantált áron veszi át a magánberuházótól az áramot, kilowattóránkért forintra átszámolva 32 forintot fizet több mint harminc évig. Összehasonlításul: ez a jelenlegi magyarországi nagykereskedelmi piaci árnak nagyjából 2,5-szerese (az angliai árnak mintegykétszerese). Nagy-Britannia sziget, emiatt az áramellátás nagy részét mindenképp otthon kell megoldania, ráadásul sok erőmű fog bezárni a következő években. Azonban még így sem biztos, hogy végül megépítik-e az új atomerőművet, mert a magas ár ott is sokaknál kivágta a biztosítékot.

A paksi 3750 milliárdos beruházási összegből az angliaihoz hasonló, legalább kb. 30 forintos kilowattóránkénti ár adódik. Más nem is nagyon jöhetne ki. Ha az oroszok jóval olcsóbban megépítenék, Angliában sem a franciáktól rendelnének atomerőművet.

Sokszor halljuk, hogy olcsó a paksi áram, hogy lehet, hogy az új atomenergia ilyen drágán termel? A rövid válasz az, hogy ha előre kifizetjük pár évtizedre az áram árát duplán, akkor utána már tud akár olcsó is lenni…

Milliós kávégépet venni otthonra…

Mivel az atomerőmű túl elvont dolog, vegyünk egy hétköznapibb példát: egy kávégépet. Ha veszünk otthonra egy milliós profi presszógépet, amihez utána olcsón szerezzük be a szemes kávét, akkor ettől olcsón isszuk naponta a kávét? Nem. Az atomerőmű is ilyen: ha már kifizettük a hiperdrága gépet, akkor hiába költünk utána keveset, olcsón már semmiképpen nem jövünk ki.

Ebből a szempontból teljesen lényegtelen, hogy az elköltött pénzt utána közvetlenül a kávé árában próbáljuk behajtani, vagy inkább belépőjegyet szedünk mindenkitől, aki kávézik (az erőmű esetében: magas áramárat garantálunk, vagy inkább adót vetünk ki).

Ráadásul most épp mindenki tele van kávégépekkel, és kevesebben is isznak feketét. Ha arra számítunk, hogy minden szomszédunk a lakásunk ajtajában áll majd sorba, és jó drágán veszi tőlünk a kávét, nagyot tévedhetünk.

Európában – és Magyarországon is – ma annyi az erőmű, hogy sok közülük áll, egyszerűen nem éri meg áramot termelni velük. A keresletet ugyanis visszavetette a válság, miközben Európában (a korábbi optimista tervek miatt) sok erőművet adtak át, és az EU által támogatott nap- és szélenergia is ugrásszerűen bővült.

Erre azt az ellenvetést szokták tenni, hogy persze, most túl sok a kapacitás, de nem mostanról, hanem húsz évvel későbbről van szó: akkor teljesen más lehet a helyzet a piacon, lehet, hogy nem lesz elég a kapacitás. Ez teljesen igaz. De azt, hogy milyen változások történnek, nagyon nehéz előre látni.

Épp a jelenlegi nagy bizonytalanság miatt nem jó ötlet előre elkölteni az összes pénzünket, ötven-hatvan évre eldönteni, hogy mihez kezdünk. Ugyanis nem csak az erőműpark és az áramfogyasztás változik folyamatosan, változnak az áramtermelő technológiák és az egyes technológiák ára is.

Jelenleg az új atomerőműnél jóval olcsóbban lehet áramot termelni az új, modern gázerőművekkel (még akkor is, ha a piaci szén-dioxid-ár sokszorosára emelkedik). Az elmúlt időszakban pedig meredeken zuhant a megújulók (a nap- és a szélenergia) beruházási költsége is. Ha ez így folytatódik, tíz éven belül már megérheti támogatások nélkül is megújulókkal áramot termelni.

…magas thm-mel

Ha bemegyek a boltba milliós kávégépet venni, és nem tudok jövedelemigazolást adni hatalmas jövedelemről, hitelre csak nagyon magas kamattal adják el nekem.

Nincs ez máshogy egy atomerőművel sem: az építése igen tőkeintenzív, a két paksi blokk tervezett költsége az éves magyar GDP tizenkét százaléka. Ezt már az építéskor ki kell fizetnie a finanszírozónak. Hogy utána mi mennyit fizetünk majd az áramért, erősen függ attól, mennyiért kaptuk a hitelt, mekkora a projekt tőkeköltsége. Az állam hitelképessége és megbízhatósága is sokat számít az árban. Ez a tényező Magyarországon drágábbá kell, hogy tegye az atomerőművet, mint Angliában. Oroszország nem az üdvhadsereg. Hiú ábránd abban reménykedni, hogy a két szép szemünkért jóval piaci ár alatt adnak nekünk hitelt.

Nem úgy megy, hogy besétálok, és leveszem a polcról

Persze a kávéfőző-hasonlat nem tökéletes. Két okból sem.

Egyrészt, a kávégépekkel szemben a drágább erőmű nem ad „jobb” áramot. Igaz, hogy az atomerőmű nagyon stabil ellátást tesz lehetővé, de ami előnye, az egyben a hátránya is: az atom nem rugalmas, nem igazán szabályozható. Megy éjjel-nappal. Ezért valószínűleg valamilyen villamosenergia-tároló kapacitás is kellene mellé, az pedig megint nem olcsó mulatság. Jelenleg ennek az a legelterjedtebb módszere, hogy egy jó magasan fekvő víztározóba vizet szivattyúznak, amikor olcsó az áram, és generátorokat hajtanak vele, amikor nagyobb a kereslet. Magyarországon, ahol hegy lényegében nincs, ez nem könnyen valósítható meg, úgyhogy megint csak a határokon keresztüli kereskedés maradna.

Másrészt az atomerőmű nem úgy épül, hogy bemegyek a boltba, és leveszem a polcról. A projekt bonyolultsága miatt nagy a jelentős költségtúllépés és időbeli csúszás kockázata, mint azt a kevés elmúlt időszakban épített európai atomerőmű mutatta.

Egy új paksi blokk építése könnyen lehet egy új négyes metró sztori – csak az összegeket kell beszorozni úgy héttel-nyolccal.

Atom: rossz kérdésre rossz válasz

Jó, de ha nem atomot, akkor milyen erőművet kell most építenünk? – teszik fel sokan a kérdést. Csakhogy már a kérdés feltevése sem jó.

A helyes kérdés: kell-e egyáltalán most Magyarországnak erőművet építenie? A válasz pedig nagy valószínűséggel az, hogy nem. A „régi” paksi blokkok a 2030-as évek elejéig-közepéig gond nélkül működhetnek. Európában sok a felesleges erőmű, az árak alacsonyak. Magyarország nem sziget: olcsón lehet áramot importálni. A piacok összekapcsolása sikertörténet, egyre egységesebbek az árak kontinensszerte.

Az (amúgy vitatható racionalitású) EU-s megújuló-célkitűzések miatt pedig jelentősen nő az áramtermelő kapacitás. Az európai kereslet viszont a lassú gazdasági növekedés és az energiahatékonyság egyre növekvő szerepe miatt lassan nő. Bezárnak majd a következő években nagyon elöregedett erőműveket, de ezek egy jó része már amúgy is alig termelt. Ha valamilyen erőműre inkább szükség lehet egyszer, akkor az a szabályozható fajta, amelyik képes kiegyenlíteni a megújulók termelésingadozásait. A tervezett atom nem ilyen.

Még akár az is megtörténhet, hogy az atomtechnológia fejlődik annyit, hogy később egy olcsóbb, szabályozhatóbb atomerőművet megéri megépíteni. De kár volna idő előtt minden pénzünket feltenni egy lapra. Egy, a mostani tudásunk szerint tutira rossznak tűnő lapra.

  ]]>http://forbes.blog.hu]]>

]]>]]>