Roubini tanácsa után a magyar fizetőeszköz el is indult a lejtőn, úgy, ahogy ez a megtámadott devizák esetében annak rendje s módja szerint történni szokott. A balliberális sajtó itthon kapva kapott az alkalmon, és az árfolyamgyengülést azonnal Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter nyakába próbálta varrni: „Matolcsy elintézte a forintot. Sokba került nekünk, hogy megszólalt. Ennyi pénzt vett ki a zsebünkből. Matolcsy miatt nőtt az államadósság.” Annak ellenére, hogy sehol egy sajtótájékoztató, egy nyilatkozat, vagy közlemény: Matolcsy napok óta nem is szerepelt a médiában. Ezért a tárcavezető a Heti Válasz hasábjain rendszeresen megjelenő egyik könyvajánlójából mérhetetlen rosszindulattal kiollóztak egy mondatfoszlányt, amely arra utal, hogy az erős forint sem tudta megakadályozni a magas inflációt. Majd megpróbálták mindezt a forintot bedöntő, sorsdöntő nyilatkozatnak beállítani.

A hetilap, amelyben Matolcsy György ominózus cikke szerepelt, tíz éve csütörtökönként jelenik meg, vagyis kizárható, hogy Roubiniék két nappal hamarabb bármilyen következtetést levonhattak abból, amit nem is olvashattak. Ha abból indulunk ki, amit a balliberális média napokig szajkózott, akkor kénytelenek vagyunk megbarátkozni a gondolattal, hogy Roubini globális intézetének közgazdászai előre megsejtették, miről publikál majd Matolcsy, és egy titkos budapesti akcióval behatoltak a lapnyomdába, ahonnan elcsenték a cikket, kivágtak belőle egy félmondatot, hogy később legyen mire hivatkozniuk, és már küldték is globális körlevelüket a kuncsaftjaiknak szerte a nagyvilágban. Még az összeesküvés-elméletek pártolóinak is nehéz lenne mindezt eladni, de tény, hogy akadnak az országban, akik elhiszik.

Pedig valójában csak annyi történt, hogy a Heti Válasz gazdasági kitekintőjében a miniszter évek óta egy-egy külföldi kiadású gazdasági szakkönyvet szokott ismertetni, és ez most sem történt másképp. Paul Ormerod Pozitív hatás című könyvét elemezte, arról értekezve, miképp is férhetett meg békésen egymással az ortodox gazdaságpolitika és a kifejezetten kockázatos, tömeges devizahitelezés. A tárcavezető az ország külföld felé eladósítását, az uniós források célszerűtlen felhasználását, a lakosság túlzott hitelfelvételét és a magas deficitet kritizálta a 2002–2010-es időszakkal kapcsolatban, megjegyezve, hogy a forint erősen tartásával sajnos nem sikerült leküzdeni az inflációt – ami igaz. Ennyi.

Elég nagy kihívás mindebbe belemagyarázni, amit Mr. Balsors kommunikátorai (és Ron Werber csapata) szeretnének, miszerint „a piacok úgy értelmezik ezt a nyilatkozatot, hogy a kormány gyengébb forintban gondolkodik”. Roubinit minősíti, hogy veszi a bátorságot, hogy egymaga az összes piac nevében alkosson véleményt, ami merész tett, de ezúttal nevezhetjük nyugodtan egy utólagos magyarázkodásába csomagolt szándékos félrevezetésnek.

Marad tehát a kérdés, hogy ha nem léteznek spekulánsok, akkor mitől gyengült hirtelen a forint a kedvező piaci légkörben? Lehet, hogy maga Matolcsy shortolt, és most nevet a markában, mert degeszre kereste magát, és még a könyvrecenzióért kapott honoráriumot is zsebre vágta. Vagy inkább az IMF uralmát itthon szívesebben látó „piacok” a 2012-es nagyon alacsony államháztartási hiány közlése és a magyar kötvényeink elkapkodása után üzentek: hiába gazdálkodunk fegyelmezetten, hiába bocsátunk ki sikeresen eurókötvényt is, hiába kerülünk ki a túlzottdeficit-eljárás alól, nem eresztenek minket a markukból.

Szabó Anna - mno.hu