Szerinte három nagy erő alakítja a jövőt: a technológia új forradalma, a globalizáció és a tömeg, tehát az, hogy egyre többen, egyre többfajta anyagot, energiát, munkát és gondolatot felhasználva egyre több árut állítunk elő. E három erő következtében egyre többször tapasztaljuk a társadalom és a környezet válságait. Ezek a nagy rendszerek összeomlásában jelennek meg: a villamosenergia-rendszer súlyos üzemzavaraitól a tőzsdei összeomlásokig, a nagyvállalati csődöktől országok pénzügyi csődjéig egyre több területen és egyre gyakrabban. Olyan nyomás nehezedik ránk az egyre sebesebb, egyre agresszívabb és egyre tömegesebb modern élet minden területén, a munkától a családig, hogy nem vagyunk képesek megérteni a környező világot. Ezért irányítani sem tudjuk az összetett emberi rendszereket, mint amilyenek közösségeink, társadalmaink vagy gazdaságaink. Valamennyi hierarchikus intézmény "idegösszeomlást" él át
- a politikai intézményektől az egészségügyig, az iskolarendszertől a családig, mert nem képesek feldolgozni a változásokat. A hagyományos alá- és fölérendelt viszonyokkal már nem lehet kezelni azt az új világot, amelyben mindenki mindenki mással kapcsolatba lép, és egyre sebesebben épülnek fel az új kapcsolatrendszerek. Ezeket csak a mellérendeltség, a hálózat képes kezelni, ezért alakul ki hálózati gazdaság és hálózati társadalom, amelyben nagy kiterjedésű lapos, elnyújtott és horizontális kapcsolati hálók működnek a vertikális piramisok helyett.

Az egyre hatékonyabb új technológiák, a globalizáció és az áruk, termelők és fogyasztók tömegessége kiélezi az ember és a környezet (már az ipari forradalom óta) egyre feszültebb kapcsolatát. Az emberi társadalom és a biológiai rendszerek között van egy alapvető különbség: az élő rendszerekben nincs hulladék, míg az emberi tevékenység révén egyre több hulladék, melléktermék keletkezik. Az ember hulladékaival egyre inkább szennyezi, mérgezi a környezetét, ezzel pusztítja az élővilágban létrejött változatos növény- és állatvilágot: azt a DNS-állományt, amely gyógyír és megoldás lehetne mai és későbbi, egyéni és társadalmi betegségeinkre. De pusztítja a történelem során létrejött kulturális értékeket is. Például Kínában hatalmas méretű "kultúrapusztítás" folyik, amely az ősidőktől máig érintetlen filozófiai, gyógyító és más szellemi értékek megsemmisülését hozza, ma még beláthatatlan következményekkel. Nagy bajban van az emberiség, mert már nem képes leállítani ezeket a pusztító folyamatokat. Akkor van remény, ha a nagy üzleti rendszerek átállnak "tanuló módra" , tehát képesek lesznek megérteni és megjavítani az egyre összetettebb világot, amihez változtatni kell a gondolkodáson, és bátorítani kell a radikális újítókat, mondja Senge.

Kevin Kelly szerint is baj van, de van egy jó híre. A modern társadalom és üzleti élet mostanára olyan összetett lett, ami már eléri az élő rendszerek bonyolultsági szintjét. Az élő rendszereket valóban az jellemzi, hogy nincs veszteség és hulladék, mert minden élő anyag valami más élő szervezet tápláléka: az élőlánc olyan hálózat, amelyben mindenkinek jó valami és mindenki jó valaki másnak. A mai gazdaság és társadalom valóban irányíthatatlanná vált összetettsége miatt, de ez azt is jelenti, hogy belépett az élő rendszerek önszabályozó körébe: az emberek, közösségek, kormányok és multinacionális cégek már nem képesek irányítani a mai globális információs gazdaságot, mégis mintha egyre erősebben működne valami belső önszabályozó mechanizmus. Ahogy egyre bonyolultabb lesz a világ, úgy lesz a technológia egyre egyszerűbb. Gondoljuk csak el, hogy a mai háztartási gépek mennyivel okosabbak, tehát könnyebben használhatók, mint elődeik, de a számítógép és az elektronikai vezérlésű berendezések is ilyenek. A mai médiában már csak a legegyszerűbb - egy szó, egy gondolat - üzenetek hatnak, a sikeres vállalkozások egyszerűsítik termékkörüket, szervezetüket, és egyszerű, világos, közérthető stratégiát fogalmaznak meg. Az élet minden területén hálózatok alakulnak ki, sűrű és nagy kapcsolati hálók, amelyekben egyre kevésbé lehet megmondani, hogy mi történik a következő pillanatban. Az biztos, hogy mindenki részt vesz a jövő alakításában, bár senki sem irányítja azt. Pontosan így működnek a biológiai rendszerek, az emberiség tehát belépett az ökológiai korba, ahol az önszabályozás veszi át a szerepet a tudatos, de önkényes és erőszakos emberi szabályozástól. A mezőgazdasági és az ipari kor után az emberiség e harmadik, ökológiai korszaka az önszabályozáson keresztül a mai mérgezés és pusztítás leállítását ígéri. Az élő rendszerekben nincs hulladék, nincs környezetszennyezés, s a mai globális információs gazdaság és hálózati társadalom már valóban kezd hasonlítani a biológiai rendszerekre. A baj csak az, hogy a kezdetén tart, tehát versenyt futunk az idővel, mert a mérgezés könnyen elérhet egy olyan szintet, ami után már nem lehetséges önszabályozás útján az öngyógyulás. Minden szövetkezés, társulás és közösségépítés segíti az ökológiai korszak győzelmét: szövetkezzünk hát, hogy megkezdődhessen az öngyógyulás.

(Rowan Gibson (ed.): Rethinking the Future, Nicholas Brealey Publishing, London, 1998)

Matolcsy György, hetivalasz.hu