E jövőben a gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények még szegényebbek, sőt a jövő társadalmában az emberek kétharmada, esetleg háromnegyede is a vesztesek közé tartozik majd. A fiatalok és az idősek között éles határvonal alakul ki, mert az informatika és a számítógépek elterjedését az idősebbek forradalomként élik meg, míg a 25 év alattiak már evolúcióként: ők ebbe születtek bele, számukra Gutenberg és a könyvek holt kövületek. A jövő újból a törzseké, mint valamikor az őskorban, a nemzetállamok elgyengülésével és a határok lebomlásával az azonos érdeklődésű és élethelyzetű emberek "globális törzsekbe" szerveződnek. Már a modern korban is találunk ilyen törzseket - ilyenek a zsidó és a kínai diaszpórák -, a jövőben azonban az egy nemzethez tartozás érzése helyett az egy-egy törzshöz: például az informatikus mérnökök vagy építészek törzséhez való tartozás lesz a legerősebb kötődés.

A fiatalok számára mindegy lesz, hol élnek, hol tanulnak és hol dolgoznak, a legjobbat akarják megszerezni maguknak. Az új társadalom énközpontú lesz, a végletekig önző és individualista. Az önző társadalomban eltűnik a hűség, senki senkihez nem lesz hűséges, mert kizárólag saját érdekeit követi majd. A család, a rokoni, a lakóhelyi vagy a vallási közösség, az üzleti vállalkozás és a nemzet már nem köti magához az új társadalom emberét, a régi kötöttségek helyére a végtelen szabadság lép. A bizonytalanság foglalja el mindenütt és mindenben a biztos helyét, világunk kiszámíthatatlanná válik, mindig és mindenben versenyeznünk kell a túlélésért. Végül mintegy utolsó döfésként kijelentik, hogy Marxnak lesz igaza, aki azt mondta, hogy a munkásosztály veszi át az uralmat a tőke felett: a jövőben vége a tőke uralmának, már csak a tehetség számít, és a tőke úgy táncol majd, ahogy a tudás fütyül. A tudás és a tehetség az egyéné, a tőkés azt megfizetheti, de senkitől el nem veheti, ezért lesz vége a tőke uralmának. Egy ország gazdagságát a felhalmozott tudás, a képességek és a képzelőerő határozzák meg, ezért az egyéné lesz minden hatalom, és a korlátlan egyéni szabadság társadalmában semmi nem készteti az embert arra, hogy felelősséget vállaljon.

Szerzőink ilyen jövőt vázoltak fel nekünk, és a globális (főként liberális) média egyöntetű lelkesedéssel üdvözölte könyvüket. Mi pedig élénken tiltakozunk: ettől a jövőtől ments meg, Uram, minket!

Kezdjük azzal, hogy az még nem baj, ha Marxnak (valamiben mégis) igaza van: a tudás és a tehetség jelentőségben valóban megelőzi a természeti kincseket és a tőkét a mai gazdaságban, amiből az következik, hogy az alkalmazott diadalmaskodhat a tőkés felett - hiszen a tudás a fejben van, szanaszét a világban, nem a bankszéfben vagy a párna alatti zacskóban. Igaz, amit a szerzők állítanak: a legfontosabb termelési eszköz egy kicsi, szürke és 1,3 kilogramm súlyú anyag, amit emberi agynak hívnak. Abban is igazuk van, hogy a határok lebomlanak, az emberi szabadság soha nem látott mértékben tágul, a földrajzi és a társadalmi, sőt genetikai korlátokat is sorra legyűri az ember. Biztos az is igaz, hogy "globális törzsek" vagy inkább rokonszenvcsoportok, új informális kapcsolathálók alakulnak ki, egyre több ismerősünk lesz távoli világokból, és egyre színesebb lesz emberi környezetünk. Az is igaz lehet, hiszen mindennapi élményünk, hogy egyre gyorsabban követik egymást a jövőt fenyegető, kiszámíthatatlan változások.

Reméljük azonban, hogy ebből a nagy átalakulásból egészen más társadalom és egyén lép elő, mint amilyet szerzőink felvázoltak. Megindult már egy konzervatív ellentámadás, valamiféle emberi önvédelem a történelem vázolt rohama ellen. A nemzeti nyelvek újbóli reneszánsza azt jelzi, hogy az emberek egyre erősebben szeretnének egy szellemi-lelki-nyelvi közösséghez tartozni. A nemzeti érzés nem tűnik el a világból, és az Európai Unióhoz hasonló "szuperstruktúrák" felépítése nem jár együtt a nemzetek halálával, sőt az írek még erősebben kelták, a katalánok még jobban katalánok lesznek az egységesülő Európában, és mi, magyarok is egyre erősebben kötődünk a "magyar törzshöz". Az állam sem hal el - a nemzetállam karcsúsodik ugyan, de az oktatás, a kultúra, sőt a gazdaság területén is létfontosságú funkciókat őriz meg. A lakóhelyi és területi közösségek is egyre fontosabbak lesznek az új korszakban, a szomszédok és barátok is horgonyok a változó környezetben. A család új reneszánszát éli egy sor társadalomban, igaz, Skandináviában nem, de ott hagyományosan lazább a családi kötelék. A felelősség sem vész el, sőt a modern ember egyre több új felelősséget talál magának a társadalom és kis közösségek ügyeiben, mert több a szabad ideje, a pénze és erősebb az erre sarkalló értékrendje.

A gének is önzőek, mert csak saját túlélésük a fontos számukra. Csakhogy az vezet sikeres túléléshez, ha együttműködnek más génekkel: világhírű tudósok bebizonyították, hogy a gének világában a legerősebb önzés vezet el az önérdek nélküli cselekvéshez. A jó hír az, hogy a jövő embere még erősebben úgy viselkedik majd, mint a benne élő gének, de ez nem korlátlan, tehát romboló szabadsághoz vezet, hanem felelősséghez és együttműködéshez.

(Jonas Ridderstrale-Kjelle Nordström: Funky Business, Talent Makes Capital Dance, Bookhouse Publishing AB, Stockholm, 2002)

Matolcsy György, hetivalasz.hu