E kérdésekre keres választ a Világbank tanulmánya, mely 120 országot vizsgál azt kutatva, milyen szerepet játszik egy nemzet jólétében a gazdagság három forrása: a természeti kincsek, az emberek által létrehozott javak és a nem anyagi javak bősége vagy szűkössége.

De miben is jelenik meg egy nemzet gazdagsága? Minél szegényebb egy állam, annál nagyobb a természeti kincsek - föld, nyersanyagok, energiahordozók, erdő - aránya a teljes gazdagságból, és minél gazdagabb egy nemzet, annál kisebb ezek hányada. A szegény országokban a természeti javak a teljes gazdagság 30 százalékát adják, s ebből a legelő és a termőföld 70 százalékkal részesedik, a gazdag országokban - idetartozunk mi is, 16 ezer dollár feletti jövedelemmel - viszont a természeti javak a teljes gazdagság csupán két százalékát jelentik.

A megtermelt javak - a természeti kincsekkel szemben e javakat a nemzet saját munkájával hozta létre - a szegény országokban a gazdagság 16 százalékát, a gazdag nemzeteknél 17 százalékát adják.

Bizony meghökkentő, hogy az emberek által létrehozott gyárak, házak, termékek és szolgáltatások a legszegényebb és leggazdagabb nemzeteknél a teljes gazdagság azonos arányát - ha nem is szintjét - jelentik. Az igazi különbség azonban a szegény és a gazdag nemzet között abban van, amit nem láthatunk és nem is tapinthatunk: ezek a nemzet által közösen létrehozott intézmények, az állam és kormányzat, az iskolarendszer, a tudás, az egészségügy, a társadalmi tőke, a közösségek ereje, a nemzet együttműködési képessége.

A szegényeknél a teljes vagyon mintegy felét, a gazdagoknál négyötödét jelenti a nem látható, nem kézzelfogható vagyon. Ami igazán fontos, az nem látható - ez a nemzetek gazdagságának törvénye.

Mitől lesz valaki gazdag? Ha képes bővíteni a nem kézzelfogható, nem látható javakat.

A beruházás is fontos a szegény államok sikerében, mert azok az országok ugrottak előre, amelyek a természeti kincsekből ere dő jövedelmet beruházták: utakat és iskolákat építettek, gyárakat és állami intézményeket hoztak létre. Érdekes azonban, hogy a beruházások a gazdag nemzeteknél már kevésbé fontosak, mert itt a sikernek más forrásai vannak. Azok a gazdag országok lesznek még gazdagabbak, amelyek gyorsan bevezetik az új technológiákat, megújítják az állami és közösségi intézményeket, ahol jó a kormányzás, és ahol komolyan veszik a tanulást, a tudás felhalmozását.

A gazdagság legfontosabb forrása az oktatás minősége, és minél fejlettebb az állam, ez annál lényegesebb. Ha egy szegény országban egy évvel nő az oktatási idő, fejenként 800 dollárral lesz mindenki gazdagabb, de ha egy fejlett államban nő a képzési idő, minden állampolgár 16 ezer dollárral gazdagodik! A tanulási idő meghosszabbítása a gazdagoknál hússzor nagyobb eredménnyel jár, mint a szegényeknél. Az oktatási rendszerbe történő beruházás tehát a gazdag nemzetek sikerének igazi titka. Ez bővíti legjobban a nem kézzelfogható gazdagságot, tehát a teljes vagyon négyötödét kitevő vagyonrészt.

A jogállam, a jogkövetés is fontos forrása a gazdagságnak. Ha egy szegény államban a törvény rendje megerősödik, akkor mindenki 100 dollárral lesz gazdagabb, de ha egy gazdag országban javul a jogkövetés - például a bíróságok munkája, az adómorál vagy a kormány jogkövető működése -, akkor 3000 dollárral lesz a nemzet minden tagja gazdagabb. A jogrend, jogállam, jogkövetés a szegények és gazdagok között harmincszoros különbséget jelent a gazdagság terén.

Mi, magyarok a világ 120 országának 30 tagból álló gazdag csoportjában vagyunk, de a végén. Egyre többen hagynak le bennünket: a szlovénok és csehek után ma már az észtek és a szlovákok is. Most hallgassunk a Világbankra: oktatás és jogállam, itt maradtunk le, itt kell fordítanunk.