Nem egy országra gondolnak; tagadják, hogy az Egyesült Államok lenne ez az új hatalom. Birodalmuk egy laza szövésű globális háló, amelyben a nemzetállamok, a nemzetközi szervezetek (ENSZ, NATO, IMF, Világbank), a multinacionális cégek által irányított tőkeáramlás és a nemzetközi média a meghatározó szereplők. Ebben a birodalomban eltűnnek a korlátok az információ, a tőke és az áruk áramlása elől, miközben a láthatatlan hatalom - a médián keresztül - szinte biológiai mélységbe hatol az emberi személyiség befolyásolásában. Szemben a korábbi hódító hatalmakkal, ez a birodalom
- bár indít megelőző csapásokat, és a helyi lázadásokat is elfojtja - alapvetően nyugodt természetű. Állandóan terjeszkedik, értékeit és szabályait formális határain kívül is terjeszti, az ókori Rómára hasonlít működésében; azzal az eltéréssel, hogy valójában nincsenek földrajzi határai. A szerzők szerint ez a birodalom nem imperialista, nem uralkodni akar másokon, csupán minden más elven működő terület helyére akar lépni (!), mert jobbnak tartja magát azoknál. Véleményük szerint ez a történelem vége, mert megszűnik a nemzetállamok torzsalkodása, és megszületik egy inkább szellemi, mint anyagi összetartó erőkkel működő rendszer; talán amiről Hegel beszélt, és amit a próféták ígértek.

Mindig érdemes óvatosan kezelni azokat a politikáról, társadalomról és gazdaságról szóló műveket, amelyekben az oldalszám és a fejezetek jelzésén túl nincsenek számok. Könnyen eltéved a mai világban az a tudós, aki éteri tisztaságú gondolatait nem ütközteti a valósággal; ez számok, arányok és dinamikák nélkül nem megy. Ebben a különös könyvben nincsenek számok, ezért történhet meg, hogy a szerzők végül nem győznek meg minket ennek a láthatatlan birodalomnak a létezéséről. Mindennapos tapasztalatunk éppen fordított: valóságos hatalmak jól látható módon érvényesítik érdekeiket a világban, és ezek között bizony az első helyen áll az Egyesült Államok. Mi inkább úgy látjuk, hogy még áll az amerikai világbirodalom, amelyet sok látható és láthatatlan szál köt össze, de nagyon is valóságos, tehát pórul jár, aki ezt nem veszi észre.

Miért tévedtek a szerzők? Lehetséges, hogy jópofa ötlet volt csupán, amit az éteri tudósok gyülekezete bevesz és tapssal, katedrával és címekkel jutalmaz. Lehet, hogy a szerzők a létező és látható amerikai birodalmat próbálták meg finoman elleplezni, mondván: "Ne is tessék többé egy nemzetállami érdekeket érvényesítő, valóságos és látható birodalmat keresni, mert még meg tetszik találni, ajánljunk helyette egy láthatatlant, amely nem lehet felelős semmiért, mert nincsenek határai, alkotmánya, kormánya. Sőt, az emberi fejlődés csúcsát képviseli, tehát még a kritikától is tessék tartózkodni." Az is lehet azonban, hogy egyszerűen csak téves a könyv kiindulópontja, amely szerint a nemzetállamok elenyésznek, és helyükre egy globális irányító hálózat, a birodalom lép. Ha tényleg a multinacionális cégek, a nemzetközi pénzügyi szervezetek és a globális média az új, korlátlan hatalom, akkor hogyan állhatnak még helyükön olyan elavult intézmények, mint a család, a helyi és vallási közösségek, a nemzeti nyelvek és kultúrák? Hogyan lehetséges, hogy a nemzeti színekért ordítanak a lelátókon százezrek, és szorítanak milliók otthon a televízió előtt? Úgy, hogy valójában minden, ami nemzeti, egyre erősebb lesz a globalizáció korában.

A nemzeti érzés, öntudat, nyelv, a nemzeti intézmények - közöttük a nemzetállam is - nem gyengülnek, hanem egyre erősödnek. A nemzeti erősödése válasz a nemzetközi megerősödésére, az érzelmek erősödése válasz a technikák és tárgyak sokasodására, az állami költségvetések bruttó hazai termékből való részesedésének növekedése válasz az állami feladatok sokasodására, melyeket a piac és a tőke nem vállal. Olyan világban élünk, amelyben valóban egyre erősebb lesz a globális piacok és szereplők hatása a helyi és nemzeti gazdaságokra, a nemzetközi intézményeknek (közöttük az Európai Uniónak) is egyre nagyobb a szerepe, de a nemzetállamok is - változó szerepben - egyre erősebbek. Lehetséges ez? Igen, mert nem állandó a torta mérete, hanem egyre nagyobb. Egyre több ember egyre termelékenyebb technológiákkal és egyre gyorsabban működik együtt a mai globális térben: a torta, amit globális információs gazdaságnak hívunk, ettől gyorsan nő. Nem nulla összegű a játék; nem kell a nemzetállamnak gyengülnie, ha a nemzetközi piacok erősödnek, hanem mindkettő egyszerre erősebb lehet. Hol erősebb ma a nemzetállam? A gazdaság mögötti területeken, azokon, amelyek egyre fontosabbá válnak. A modern gazdaságban a jövedelem (bér, profit) növeléséhez emelni kell a nemzeti vagyont (út, iskola, kórház), és ehhez egyre több tudásra van szükség (az arány 1:3:10). A több tudáshoz több tehetség, szorgalom, hivatástudat, elkötelezettség, azaz értékek és érzelmek kellenek (többször annyi, mint tudás). Ezek létrehozásában vesz részt a család, a közösség, a nemzet és az állam. Ezek láthatatlanok, csak közvetve vesznek részt a materiális gazdagság előállításában, mégis egyre több kell belőlük. Valójában ez a láthatatlan birodalom, melynek látható része a nemzet és a nemzetállam, aminek hatása egyre mélyül, ezért tűnhet úgy, hogy gyengül.

(Michael Hardt and Antonio Negri: Empire, Harvard University Press, USA, 2001)

Matolcsy György, hetivalasz.hu