Miért vállalja, hogy retiküljében citromlevet és ecetet hord, amellyel átitatja a gézmaszkot, amikor a tüntetésen a rendőrök könnygázt vetnek be? Miért írja róla Soros György, hogy a globalizációról szóló vita egyik legszenvedélyesebb és legnagyobb hatású szereplője?

Szerzőnk úgy látja, hogy a kapitalizmus globális győzelmével elveszett a demokrácia. Az emberek kiábrándultak a politikából és a politikusokból, mert az államok már nem a választók érdekeit képviselik, hanem a multinacionális cégek kedvét keresik. A globális kapitalizmus 100 legnagyobb gazdaságából 51 már nem ország, hanem vállalat, pontosabban multinacionális cég, és csak a maradék 49 ország. Ma az USA legnagyobb áruházi lánca, a Wal-Mart bevétele nagyobb, mint egész Kelet-Európa nemzeti jövedelme. A multinacionális cégek határozzák meg, hogy a nemzeti kormányok milyen gazdaságpolitikát kövessenek, kérésükre változtatják az adókat és a béreket, a törvényeket és a kormányok összetételét. Hertz szerint egy csendes hatalomátvétel zajlott le az utóbbi évtizedekben, a multinacionális cégek átvették a kormányok hatalmát, és ma nem a nemzeti kormányok, hanem a nemzetközi vállalatok kormányozzák a világot. Nem is vagyunk tudatában annak, hogy milyen mélységben avatkoznak be a globális cégek az életünkbe. A médián keresztül elérik, hogy a vásárlást és ne a demokratikus választásokon való részvételt tartsuk fontosnak, ezért valamennyi fejlett demokráciában lemorzsolódik a szavazói aktivitás. A választási kampányokat rejtett csatornákon keresztül jelentős pénzzel támogatják, így elérik, hogy tőlük függő politikusok kerüljenek be a parlamentekbe, majd a kormányokba. De ennél többet is tesznek.

Az USA és Nagy-Britannia 1947-ben felállította az Echelon hírszerző rendszert, amelyhez azonnal csatlakozott Kanada, Ausztrália és Új-Zéland, tehát valamennyi angol anyanyelvű ország. Az Echelon célja az volt, hogy megújítsa a második világháborúban kialakult katonai szövetség hírszerzési együttműködését, de már nem a legyőzött Németország, hanem a győztes korábbi szövetséges, a Szovjetunió ellen. A szovjet birodalom összeomlása után azonban nem számolták fel a rendszert, hanem egyre erősebben kezdték valami másra használni. Az európai, különösen a német, a francia, de a japán cégek is egyre-másra azt tapasztalták, hogy legtitkosabb új találmányaikat velük párhuzamosan mások is szabadalmi oltalom alá helyezik az USA-ban, így hiába költöttek rengeteg pénzt egy új eljárásra vagy termékre: egy amerikai cég már megelőzte őket. Azt is tapasztalták, hogy valamilyen rejtélyes ok miatt nagy amerikai versenytársaik mindig előbb értesülnek arról, hogy éppen egy nagy üzletet készülnek megkötni például az arab világ gazdag megrendelőivel, ismerik a tárgyalások részleteit, és végül nem az európai cég nyer, hanem az amerikai. Egy idő után rá kellett döbbenniük arra, hogy a hidegháború katonai hírszerző rendszerét, az Echelon számítógépes és kommunikációs rendszert bizony arra használják, hogy az amerikai multinacionális cégek kémkedjenek versenytársaik ellen. Arra is rá kellett ébredniük az európai országok politikusainak, hogy egy miniszter valamennyi telefonját lehallgatják, valakik valahogyan mindent tudnak magánéletükről, politikai véleményükről és kapcsolataikról. A Nagy Testvér mindent hall, mert mindent lehallgat, ezért újból divatba jöttek a vidám erdei kirándulások, ahol az erdő mélyén tartják a fontosabb üzleti és politikai megbeszéléseket, abban a reményben, hogy a műholdas lehallgatás oda már nem ér el, ami persze annyit ér, mint esernyő a vízözön ellen, de próba szerencse.

Szerzőnk azt mondja, van ellenszer a csendes hatalomátvétel ellen, van gyógyír az életünket minden elemében befolyásoló nagy multinacionális cégek terjeszkedésével szemben.

A nyilvánosság és a nemzetközi civil mozgalmak jelentik azt az új fegyvert, amit a globalizáció ellen lehet fordítani. A nagy nemzetközi cégek már csupán a nyilvánosságtól félnek, mert termékeiket el kell adniuk, ebből ered hatalmuk, de ha a médián keresztül olyan hírek kapnak lábra róluk, ami vásárlóikat elfordítja tőlük, akkor oda a piac, oda a profit. A globális cégek ezért egyre inkább "zöldülnek", termékeiket a globális zöldmozgalmak követelésére igyekeznek környezetbaráttá tenni, és a tömegmédiában azt sugallni, hogy ők már nem a természet ellenségei, hanem barátai. A tüntetések a globális civil mozgalmak leghatásosabb fegyverei, mert a globális média révén ez a radikális fellépés közvetlenül eljut a fogyasztókhoz, akik vásárlásaikkal szavaznak. A tüntetés és a vásárlás mellett még két fegyvert érdemes használni: a szavazati jogot és a nemzetállamot. Hertz azt javasolja, hogy a globalizáció káros hatásainak kivédésére a szavazópolgárok vegyék vissza az államot a multinacionális cégek kezéből, és a nemzetállam eszközeivel védjék meg magukat. Úgy látja, hogy e négy eszköz - a globális civil mozgalmak tüntetései, a fogyasztók vásárlásai, a választópolgárok szavazatai és a nemzetállam intézményei - együtt már olyan erős fegyverzetet adhat a demokrácia kezébe, amivel a valódi emberi értékeket és érdekeket követő helyi, nemzeti és globális politikákat lehet kikényszeríteni a politikusoktól és az üzletemberektől.

(Noreena Hertz: The Silent Takeover, HarperBusiness, New York, 2003)

Matolcsy György, mno.hu