Éppen öt éve annak, hogy a „nemzetközi közvélemény” PIGS (disznók) betűszóval jelölte azon országokat, amelyek ugyan az eurózóna tagjai, de az USA-ból indult pénzügyi válság következményeként az állampénzügyi túlélésre segítség nélkül nincs sok esélyük.

Hazánk leendő sorsát ugyanebben az időben Görögországéhoz hasonlították, amit „a piac” is rögvest visszaigazolt, a görög hitelekre közel tíz, a magyarokéra pedig hét feletti százalékban árazta a kockázatot. Ép ésszel ezek a kamatok megfizethetetlenek.

A görög adóssághegy genezise jórészt ismert. Amerikai befektetési bankok később drágán megfizetett műveletekkel „segítették” őket brüsszeli szemhunyorgatás közepette az eurózónába, ésszerűtlen, soha meg nem térülő projektek készültek horrorárakon hitelből az olim­piára, végül a 2008 utáni mesterséges pénz­piaci hisztéria adta meg a kegyelemdöfést és hajszolta az adósságrátát a maastrichti megengedett háromszorosára. A PIG-klub többi tagja úgy-ahogy mára boldogul, de Görögország egyre mélyebben van a gödörben. A katasztrófahelyzet előállításának egyes kulcsszereplői viszont megkapták méltó jutalmukat. Papademosz volt jegybankelnök hosszú ideig volt az Európai Központi Bank alelnöke, és még arra is alkalmasnak tartották a károkozásban társtettes görög pártok, hogy egy időre az unióból delegált „szakértő” miniszterelnökként is működjön. (A mi Simorunk is megkapta méltó beosztását dolga végeztével.) A nyomok eltüntetése eszerint nemcsak a négy évtizedes görög váltópároknak, de az európai mentoroknak is érdeke. (Arról sincs hír, hogy a katasztrófatörténetet a Sziriza-kormány érdemben vizsgálná.)

Néha az is előfordul, hogy a hitelezőknek le kell mondaniuk követelésük egy részéről. Ezt a kedvezményt 100 milliárd euró összegben Görögország is megkapta, megnyirbálták a hitelezők haját. (A művelet pénzügyi elnevezése hair­cut.) A veszteségekért a bankok az Európai Központi Banktól olcsó források formájában bőséges kárpótlást kaptak, tehát ami a görög leírásokon elment, az bőven megjött a forrásoldalon. Itt utalnék arra a hajdani felelősök által hirdetett ordas nagy hazugságra, hogy hazánknak a rendszerváltás után a lengyelekéhez hasonlítható tartozáselengedés azért nem volt lehetséges, mert a mi adósságaink kötvényekben testesültek meg. Ezt éppen a görög vagy az argentin adósságelengedés példája cáfolja ékesen. Messzemenő az érdekeltsége az EU-nak, hogy a görögöket az eurózónában tartsa. Ezzel kapcsolatos az a 240 milliárd euró nagyságú csomag, amihez a pénzt a zóna országai dobták össze. Ennek segítségével a bankok kijöttek a veszélyzónából, mert pénzüket visszakapták, de az unió érintett államai a teljes kockázatot magukra vállalták. (Németország aránya kb. 60 milliárd euró, ezért a német pénzügyminiszter, Schäuble a leg­idegesebb.) A mentőcsomag inkább bankmentést, mint görög mentést és főként talpra állítást szolgált. Kósza hírek szerint a legnagyobb megkönnyebbülést a csomaggal a francia bankok érezték, talán nem véletlen, hogy a franciák és maga a francia EU bizottsági pénzügyi főbiztos is további engedményeket lát kivitelezhetőnek. A görögök a Sziriza győzelme után a mentőcsomaghoz csatolt nemzetközi feltételrendszert (még több megszorítás) kerek perec megtagadták, és a csomagból is kiléptek.

Azóta még nagyobb a fejetlenség az Akropoliszon. Ha nincsenek megszorítások, akkor a különleges kegyelemből mégis meghosszabbított mentőcsomag utolsó részletei sem hívhatók le, szólt a végső ítélet. Ha nincs pénz, akkor a mumusnak (IMF) járó, június 30-án esedékes másfél milliárd euró sem fizethető vissza, mert akkor nem marad bérekre és nyugdíjakra jú­liusban. Ezen is túl vagyunk, és még sincs vége a történetnek. A más esetekben médiahajszát generáló IMF és az „érdekelt nemzetközi közösség” hallgat és vár. Egy hete még elítélték a Szirizát, hogy a megszorítások ügyében népszavazást írt ki, most szorongva várják a kimenetelét. A játék fő kockázatvállalói, a németek továbbra is durcásak, és nem tekintik komolynak a görög miniszterelnök újabb 29 milliárd eurós mentőcsomaghoz tartozó beígért feltételeit. (Az ő nézőpontjuk alapján, hogy lesz-e ettől esély a pénz visszatérülésére, nekik van igazuk.)

Az Akropoliszon már az EU-nál hatalmasabb erők diktálják a feltételeket, amelyek semmiképpen nem kívánják az eurózóna felbomlását meglátni. Ők tudják, hogy az Európai Központi Bank már régóta (legalábbis Draghi óta) nem más, mint a Federal Reserve System európai fiókintézete, amely az utasításokat a tengerentúlról kapja. Ennek a valóságnak éppen a pénzügyi válság kapcsán láthattuk az első bizonyító erővel szolgáló jeleit. A túl sok mérgezett amerikai jelzáloghitelt nyelt bankok nem az Európai Központi Banktól kapták a likviditási segítséget, hanem dollárt utaltak nekik a tengerentúlról, amit akadály nélkül válthattak euróra.

Kár lenne az Akropoliszon kialakult tolongásból kifelejteni a pénzuralmi (dollár-) világrendben nem érdekelt illiberális világpiaci erőtereket, amelyek ugyanúgy érdekeltek Görögországban, mint ahogy a pénzhatalmi erőtér is betette lábát az évszázadokig orosz érdekszférába tartozó Ukrajnába. Görögország ma egy nagyon forró pont a világgazdaság átrendeződésében.

Boros Imre

A szerző közgazdász

]]>www.napigazdasag.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!