Pontosabban az anyagi gazdagság növekedése egyúttal növeli annak a valószínűségét, hogy az adott emberi közösség tagjainak testi-lelki egészsége is magas szintű legyen.

Igaz, azt is érdemes lenne végiggondolni, hogy az összefüggés fordítva is létezhet, hiszen, ha megvannak a feltételei az ép testben ép lélek harmóniájának, akkor ez döntő fontosságú talapzata lehet az anyagi gazdagságnak is.

Ennek az írásnak éppen az volna a célja, hogy rámutasson: az anyagilag sikeres társadalmak csak akkor őrizhetik meg tartósan ezt a pozíciójukat, ha képesek megérteni az ép testben ép lélek mélyebb összefüggéseit is. Ha összehasonlítjuk a világ országainak egy főre jutó nemzeti jövedelmét és a születéskor várható élettartamot, igen érdekes következtetésekre juthatunk.

Tény, hogy az országok többsége a „fősodorban” vagy ahhoz közel található, vagyis abban a sávban, ahol szinte függvényszerű kapcsolat van az anyagi gazdagság és az életminőség között. Érdekes módon a világ két legnépesebb országára (Kínára és Indiára) is ez jellemző, pontosabban egy kicsit jobb a születéskor várható élettartam adatuk, mint ami jövedelmi helyzetükből következne. Ennek a fő oka az, hogy a hagyományos emberi közösségek szívós fennmaradása óriási egészségvédő tényezőként hat. Van azonban nagyjából egy tucatnyi ország, amelyek „kilógnak a sorból”. Magyarország is ezek közé tartozik.

A sorból kilógni értelemszerűen két irányban lehet, az országban a jövedelmekhez képest az átlagosan várhatónál érzékelhetően magasabb, vagy éppen alacsonyabb lehet a születéskor várható élettartam.

A legnagyobb negatív eltérés néhány nyersanyagokban, és természeti erőforrásokban gazdag afrikai ország esetében adódik, ahol éppen emiatt viszonylag magas az egy főre jutó jövedelem, de ehhez képest igen alacsony a születéskor várható élettartam. Ebbe a csoportba tartozik Afrika két legnagyobb gazdasága, Nigéria és Dél-Afrika, illetve néhány kisebb dél-afrikai ország is. Az ok elég egyértelmű, a viszonylagos gazdagság rendkívül egyenlőtlenül oszlik el, a társadalom abszolút többsége iszonyú nyomorúságban, míg egy törpe kisebbség elképesztő anyagi jólétben él. És mivel a többség rendkívül rossz adatai nagyobb súllyal szerepelnek, így az átlagos adatok is rosszabbak. Dél Afrikában ráadásul rendkívül magas a HIV-pozitívak aránya, s ez a jövőben még tovább ront a helyzeten. A gazdasági mutatók romlása formálisan aligha fog bekövetkezni, mert ezeknek az országoknak a gazdasága valójában a globális hatalmi rendszertől függ. Márpedig ez azt jelenti, hogy a globális hatalom akár a helyi társadalom teljes pusztulása mellett is üzemeltetni fogja ezeket e rendszereket.

A negatív értelemben „kilógó” országok másik csoportja Közép- és Kelet-Európából adódik, és sajnos a relatíve legrosszabb helyzetű csoportba mi is beletartozunk. Ez a trió Oroszországból, Ukrajnából és Magyarországból áll. Oroszország egy főre eső jövedelme átlagos, Magyarországé valamivel jobb, Ukrajnáé valamivel rosszabb, de mindhárom országot az jellemzi, hogy anyagi teljesítményéhez képest kifejezetten rossz a születéskor várható élettartam adata.

A gyenge adat fő oka a férfiak és különösen az átlagosnál rosszabb anyagi körülmények között élő középkorú férfiak katasztrofálisan önpusztító életformája, az alkoholizmus, a dohányzás és a drogok. És végül a negatív értelemben „kilógó” országok harmadik kategóriájába tartozik a világ leggazdagabb országa, az Amerikai Egyesült Államok. Zavarba ejtő összefüggés, de az ország anyagi gazdagságához képest kifejezetten gyengén teljesít, a születéskor várható élettartam adata csak a jó közepes államok közé sorolja. Ráadásul Amerika nemcsak a legmagasabb egy főre eső jövedelemmel rendelkező országok egyike, de toronymagasan vezet az egy főre eső egészségügyi kiadások fajlagos mutatóját tekintve is. A leggazdagabb nyugat-európai országoknál egy főre bontva is többnyire sokkal nagyobb összeget fordít egészségügyre, a születéskor várható élettartam mégis jelentősen elmarad azokétól. Az ok részben hasonló az afrikai országokkal kapcsolatban említettekhez. Az Amerikai Egyesült Államok társadalmi egyenlőtlenségi mutatói messze meghaladják a nyugat-európai értékeket, és van egy olyan nagyjából harmincmilliós lélekszámú „under-class” réteg, osztály, amelynek anyagi nyomorúsága egyúttal ennél is súlyosabb önpusztító életformával társul. Elgondolkodtató, hogy a nagyjából hasonlóan „gazdag” Kanada életminőség-mutatói sokkal jobbak, mint Amerikáé. És az is önmagáért beszél, hogy a világon a legtöbb ember az Egyesült Államokban van börtönben.

Érdekes módon Amerikához – s itt az országra gondolok – kapcsolható a pozitív értelemben leginkább „kilógó” két ország is, hisz az Egyesült Államok két ősellenségéről, Kubáról és Vietnamról van szó. Az egy főre eső jövedelem tekintetében Kuba az egyhatodát, Vietnam az egytizedét éri el az amerikai adatoknak, ehhez képest Vietnamban megközelítőleg addig élnek az emberek, mint az Egyesült Államokban, a kubai átlag pedig egy évvel meg is haladja (!) a nagy szomszédét.

A meglepő adatok fő oka, hogy mindkét országban lényegesen kisebbek a társadalmi különbségek, és minden pusztítás ellenére élnek és működnek azok a hagyományos társadalmi közösségek, amelyek lelki, erkölcsi, szellemi értelemben megvédik az egyént. A társadalmak testi-lelki egészségét tehát csak részben határozzák meg azok anyagi lehetőségei, sőt esetenként éppen a testi-lelki egészséget megtartani képes tradíciók meghatározóbbak, mint az anyagi javak bősége. Talán nekünk is érdemes lenne tanulnunk ebből.

magyarhirlap.hu – Bogár László

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>