És valóban nem volt túl biztató mindaz, amit tavaly átéltünk. A majom éve 2016, amely inkább a sikeres évek közé tartozik, s a lap ennek alapján óvatos optimizmust javasol.

Van-e kellő okunk a derűlátásra? Talán abból kellene kiindulni, hogy a világ nagy valószínűséggel egy elhúzódó birodalmi konfliktusszéria csapdájában vergődik, és mivel rövid távon aligha várható a helyzet stabilizálódása, az előttünk álló év fejleményeit is ez határozza meg. Az amerikai birodalom igyekszik gyengíteni riválisait, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a köztük lévő kapcsolati rendszert szétzilálja. Mindent ennek a célnak rendel alá, így az elmúlt év legnagyobb feszültséget kiváltó konfliktusgócai is ehhez a célrendszerhez kapcsolódtak. Az előző évet három nagy erejű konfliktus uralta, és egyben a globális média tematizációs piramisának a csúcsán is ez a három nagy téma trónolt. Időrendi sorrendben az ukrán válság, a görög válság, majd a „bevándoroltatás” által kiváltott krízis. A planetáris véleményhatalmi diktatúraként üzemeltetett globális média urai pontosan tudják, hogy a médiafogyasztók többmilliárdos táborának ingerküszöbe meddig engedi meg egy-egy kérdéskör szupertematizálását, vagyis hogy mikor fárad el a szenzációra kondicionált nagyérdemű. És így mikor kell új téma után nézni.

A görög „tragédia” például nem azért taszította le a tematizációs trónusról az ukrán témát, mintha a legcsekélyebb mértékben megoldódott volna bármi is Ukrajnában. Mint ahogy a „bevándoroltatás” kérdésköre sem azért „váltotta le” a görög ügyeket, mert Görögország problémája a legcsekélyebb mértékben is megoldódott volna, hanem egyszerűen azért, mert újabb szenzáció kellett, újabb sokkoló történetek és legfőképpen új, és minél sokkolóbb látványvilág. Mert aki a látványt uralja, az a világ „jelentését” uralja, és aki ezt uralja, azé a világhatalom. Aligha véletlen, hogy a modern médiaelmélet a látványtechnikailag megtervezett világ leírására nemcsak a vizualizáció kifejezést használja, hanem a spektakularizáció, vagyis a látványosítás fogalmát. És hogy ez milyen megrendítő erővel működik, azt közvetlenül is megtapasztalhattam az elmúlt évben.

Életem egyik legsokkolóbb élménye volt, amikor augusztusban közvetlen közelről szemlélhettem meg a Közel-Keleti pályaudvart, amikor éppen professzionális látványtervezéssel hozták egybe a több ezer őrjöngő, elutazni akaró migránst, az ezer rendőrt és a legalább ezer katasztrófaturistát. Ez volt a Baross tér történetének legnagyobb globális csapatösszevonása. Legalább ötvenmilliárd forint értékű technika, autóbusz méretű közvetítőkocsik, háromméteres parabolaantennák, és mindez azért, hogy a hazánk területén ideiglenesen állomásozó globális média által online értesüljön a nagyérdemű arról, hogyan bánik el a brutális magyar kormány a szegény migránsokkal. Szóval ne nagyon legyen kétségünk, az idei év sem a „világról fog szólni”, nem a világ valóságos problémáiról, hanem arról a mesterségesen legyártott, meghamisított, „csinált” világról, ami a globális média látványtechnikai laboratóriumaiban már valószínűleg most ott fortyog a lombikokban. Pedig egyébként lenne valóságos téma is bőven, de a hamis tematizációs gépezet majd megint elénk varázsolja azokat a „témákat”, amelyek csak arra jók, hogy az emberiség még mélyebbre süllyedjen az értelmező hatalom által keltett hazugságörvényekben. Nem az az igazán érdekes tehát, hogy képesek lehetnénk-e arra, hogy előre lássuk vagy legalább megsejtsük az év meghatározó világpolitikai témáit, hanem az, hogy vajon képesek leszünk-e legalább egy icipicit jobban belátni a nagy globális mozigépész vetítőjébe.

A hanyatlóban lévő amerikai birodalom az idén is mindent megtesz, hogy világuralmának alappillé­reit fenntartsa. Hogy ha már a három közvetítőmező – a kereskedelem, a pénz és a média – közül az elsőt, a világkereskedelem feletti korlátlan uralmat elveszíteni is látszik, megőrizze a pénz, de főként a média feletti totális uralmát. Márpedig aki a pénz és a média feletti korlátlan uralommal rendelkezik, az a világ ura. A pénz és a média feletti uralom az idén is nagy valószínűséggel arra ösztönzi, hogy a tudatosan előidézett káosz újabb örvényeibe forgassa bele a világot.

A keleti létszemlélet a majmot a bölcsesség és a kifinomult ravaszság jelképének tekinti. A kínai közmondás szerint a „bölcs majom a hegyről csendes derűvel szemléli a felbőszült tigrisek küzdelmét a síkon”. Nos, úgy tűnik, a majom éve kínál majd bőven alkalmat arra, hogy a transzcendens derű e sajátos formáját buzgón gyakorolhassuk. Kívánjunk magunknak ehhez sok-sok energiát, valami azt súgja, hogy szükségünk lesz rá.

]]>www.magyarhirlap.hu ]]>- Bogár László