Egy háztartás „költségvetése” általában úgy működik, hogy hónap elején felmérik, mennyi a bevétel, azaz a kapott munkabér, nyugdíj, támogatás, egyéb; majd összeszedik a számlákat és egyéb fizetnivalókat. A kötelezettségek kifizetése után maradó pénzt pedig elköltik vagy megtakarítják. Ideális esetben a háztartásoknak nem kell hitelt felvenniük a megélhetésre, bevételeik fedezik a kiadásaikat, és csak akkor szükséges hosszabb távú kötelezettséget vállalni, ha valami nagyobb kiadást terveznek, pl. autó- vagy ingatlanvásárlást. Nem ideális esetben a mindennapi megélhetéshez is szükség lehet kölcsönre, hitelre. A válság hatására több család eljutott abba a nehéz helyzetbe, melyre jellemző az „egyik napról a másikra” lavírozás, ill. rosszabb esetben az újabb kölcsönökből törlesztett korábbi kölcsönök, hitelek növekvő értéke. A háztartások összességére viszont nem jellemző a túlzott hitelfelvétel.

Az alábbi ábrán kiemelt vagyoni elemek alakulását figyelhetjük meg:

 

 

Mint az ábrán is látszik, a háztartások összességénél nőtt a pénzügyi eszközök értéke (ami a készpénz és a betétek értékén túl tartalmazza az összes követelést, befektetést és megtakarítást is, tehát a következő három oszlop által képviselt eszközöket is), alig változott a kötelezettségek összege. A tulajdonosi részesedések nagysága és a biztosítástechnikai tartalékok összege kis mértékben nőtt, ez arra utal, hogy aki tud, igyekszik megtakarítani, ill. befektetni a pénzét.

A kötelezettségek kismértékű növekedése talán meglepő, de ha jobban végiggondoljuk, hogyan változott a hitelek állománya, nem találjuk annyira különlegesnek. Az átlagos jövedelmű családok a korábban felvett hiteleket igyekeznek törleszteni, újakat nem vesznek fel, amíg pénzügyi helyzetük nem engedi meg, hogy újabb nagy értékű vagyontárgyat vásároljanak. A magasabb jövedelmű családoknak nincs szükségük újabb hitelekre, a régebbieket is tudják törleszteni, azaz állományát csökkenteni. Az alacsonyabb jövedelmű családok nem biztos, hogy tudják törleszteni korábbi hiteleiket, az is lehet, hogy további kölcsönöket, hiteleket kell felvenniük, hogy a létfenntartásukat biztosítsák. Az újonnan felvett hitelek viszont az alacsony jövedelmük miatt nem olyan magas, hogy ezzel jelentősen növeljék a háztartások kötelezettségeinek állományát. Válság esetén a bankok is jobban megnézik, kinek adnak hitelt, szigorodnak a feltételek, ez is hozzájárul a csupán kismértékű növekedéshez.

A nettó pénzügyi vagyon a pénzügyi eszközök és a kötelezettségek különbségével egyenlő, ennek értéke nőtt, hiszen az eszközök értéke jobban nőtt, mint a kötelezettségek állománya. A jól működő „családi költségvetések” szükségszerűen pozitív egyenleget mutatnak, hiszen a létfenntartáshoz szükséges, hogy ne költekezzünk túl, hosszú távon nem lehet hitelekből élni.

Az alábbi ábra is azt mutatja, hogy a háztartások bevételei meghaladják a kiadásaikat:

 

 

A kék grafikon a negyedévre jellemző finanszírozási képességet mutatja, vagyis azt, hogy a GDP hány százalékával haladja meg a háztartások összességének bevétele a kiadásokat. Jól látszik az adatokból, hogy az esetleges negatív finanszírozási képesség mindig év végén volt jellemző, ebből arra következtethetünk, hogy a karácsonyi bevásárlás során az emberek nagy része még mindig hajlandó túlköltekezni és hitelfelvételből finanszírozni az ünnepeket.
A piros grafikon az utolsó négy negyedév átlagát mutatja, kiszűrve a szezonális ingadozásokat. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy 2009 folyamán javult a háztartások vagyoni helyzete, de a 2000-ben jellemző értékeket megközelíteni sem tudta.

 

Az egyes családok minden bizonnyal azt érzik, hogy egyre rosszabb a vagyoni és pénzügyi helyzetünk, egyre nehezebb a megélhetés. A háztartások összességére ez nem jellemző, ami az ország gazdasági helyzetének szempontjából megnyugtató, mert a családi megtakarítások biztosítják a hitelkínálatot, és ezáltal a pénz forgását, a gazdaság működését.

A következő részben megvizsgálom az államháztartás vagyoni helyzetét.

 

N. R. Ágnes