- 0
SZEGEDI GONDOLAT: SZOBROT HORTHY MIKLÓSNAK!
-Megkésett levél Magyarország egykori kormányzójának-
Kormányzó úr!
Szelíd magányomban sétát vettem a városban, amelyhez Ön ezer és ezer szállal kötődött, amelyet Őfőméltósága szívből szeretett. A városban, ahol száz ágra süt a nap, ahol a lányok-asszonyok gyönyörűek, ahol az egyik legfinomabb a halászlé, ahol lágyan ringat a „szőke” Tisza folyó.
Szeged hazavárja az Ön szellemét!
Hiszen, ebben a városban lett 1919. június 6-án gróf Károlyi Gyula ellenkormányának hadügyminisztere, majd a Nemzeti Hadsereg Fővezére, s innen indult el visszavenni az országot a kommunistáktól és környező országok megszálló erőitől.
Nem tudjuk feledni, hogy kormányzóvá választása után 10 nappal (1920. március 11.) a Nemzeti Hadsereg alakulatai büszkén vonultak be Szegedre és a város a honvédőkkel együtt ünnepelt.
Zúgott a „Horthy! Horthy! Horthy”- sok-sok torokból.
Nem lehet nem megemlíteni, hogy 1930-ban részt vett - szeretett nejével egyetemben - a Szent-Gellért ereklyéinek elhelyezési ünnepségen a szegedi alsóvárosi templomban, majd a Fogadalmi templom felszentelési ünnepségén is (1930. október 24-én). S ha itt járt, úgy egy napra rá a tulajdonába vette a bátor szegedi Hunyadi János gyalogezredet, hogy hűséges katonáival együtt avathassák fel a Dóm téren a Nemzeti Emlékcsarnokot.
…és a Szabadtéri Játékok…
Mesélték a régiek, hogy milyen élvezettel tekintette meg a Parasztbecsület és a Cremonai hegedűs második előadását, még 1935 nyarán. Azt mondják, hogy talán arra az egy-két órára el tudta felejteni az ország búját-baját.
Majd 1937. május 31-én ismét visszatért, hogy jelenlétével megtisztelje a Hősök Kapuja felavatását és részt vett a szegedi ellenforradalmárok büszke emlékünnepén is…
Kormányzó úr!
Az Ön ideje alatt, 1921-ben költözött Szegedre a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem és innentől lett Szeged egyetemi város. Ugyan 1940-ben az egyetem részben visszaköltözött Kolozsvárra, de a szegedi egyetem tiszteletből felvette a kormányzó úr nevét. A legnagyobb elismeréssel mondom: A szegedi egyetem első rektora Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós volt.
Vajon tudják-e számosan, hogy az Ön regnálása alatt lett Szeged, Csanád egyházmegye püspöki székhelye, így a délkeleti területek egyházi, hitéleti központja mind a mai napig is?
Ámbátor, említhetném a Honvéd téri református templomot, melyhez Ön adott ezer pengőt és hozatott létre egy alapítványt, hogy felépülhessen (1941-44 között), Szeged második református temploma. Milyen érdekes, hogy az elsőnek épültnél („Kakasos templom” 1884-ben) is egy derék államférfi járt közre, a kiváló Tisza Lajos gróf!
Őfőméltósága talán elhallgatná, de én nem tehetem, hogy 1939-ben a honvédség és a csendőrség nevében, vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter Szegeden adta át Önnek a Magyar Érdemrend Szent Koronával ékesített nagykeresztjét és rendi láncát, s vallja meg, a szeme kicsit elhomáyosodott!
Kell-e mondanom, hogy vitézei sem feledték soha? Nem feledték az 1921-től számukra kiosztott vitézi telkeket és az 1922-es főkapitányi látogatását a törzskapitány úrtól a legkisebb vitézéig.
…és az ajándék „vitézi kulacs”, amelyet 1928-ban kapott…
Kormányzó úr!
Folytathatnám még a felsorolást napestig, de nem teszem. Felesleges! Amit Ön Szeged városáért tett, az eddig számbavettekből nyilvánvaló: példára és tiszteletre is méltól
Tisza Lajos nevét említettem soraimban, kit az 1879. évi árvíz után a város újjáépítőjének mondanak, kiről Szegeden körút, utca van elnevezve, kinek szobra áll a Széchenyi téren.
Önről nem szól egy kis köz sem…
Pedig, a lovas szobrának ott kellene állni a város főterén!
Bocsássa meg, hogy zavartam - így Karácsony első napján - de szükségét éreztem annak, hogy mindezt elmondhassam, és erős hitet tegyek Ön mellett!
Higgye el, sokan maradtunk még!
Mondanak bennünket „nácinak”, „fasisztának” és ki tudja, hogy még minek, de mi csak magyarok vagyunk, és azok is maradunk!
Levelem végén, kérem, hogy engedje meg kézcsókomat küldeni feleségének és Ilona menyének, s kemény kézszorításomat István fiának! Minden bakának és minden magyarnak, aki a hazáért csak egy kicsit is tett. És ha ne adj’ isten az enyéimmel találkozna, nagy tisztelettel kérem, hogy mondja meg nekik; soha nem felejtem őket és mindent megteszek, hogy a cipősarkukig egyszer felérjek…
Hű és örök híve:
Zetényi-Csukás Ferenc
A Horthy Miklós Társaság
elnöke és Szeged város polgára
