Interjút adott minap a HVG-nek Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke. Mit mondjak, nem jött ki jól belőle… Arról kérdezték a pénzembert, mit szól ahhoz, hogy a jegybank a közelmúltban megtízszerezte (3,1-ről 31,5 tonnára emelte) az ország aranytartalékát. – Meglepődtem – válaszolta Surányi, és mindjárt meg is magyarázta, miért. Megtudtuk, az aranynak a mai monetáris rendszerben nincs helye, merthogy nehéz pénzzé tenni, nem kamatozik, emellett a tartása költséges, hiszen az őrzéséről is gondoskodni kell.

A jegybank reagált az interjújára. Hoffman Mihály igazgató szerint Surányi leragadt a 20-30 évvel ezelőtti dogmáknál. Nem vette figyelembe, hogy az aranytartalék növelése összhangban van a nemzetközi trendekkel, segíti a pénzügyi stabilitást és erősíti az ország iránti piaci bizalmat. Az arany továbbra is a legbiztonságosabb. Ha baj van, és a nyomtatott bankó már nem ér semmit, az aranyat akkor is elfogadják.

A dolog pikantériája, hogy aranytartalékunk zömének eladása nagyjából egybeesik Surányi György első jegybankelnöki munkásságával. (A riporter nem is mulasztotta el ezt megemlíteni.) Persze jött a magyarázat: akkortájt, a rendszerváltás környékén az ország devizatartalékai rendkívül alacsonyak voltak, a gazdaságot bizonytalanság övezte, így a tartalékokat „könnyen mozgósítható” formában kellett tartani. Summa summarum: eladták a nemzet aranyát. A hatvan tonnából maradt három…

Ez lett volna az idők szava? Vagy csak arról van szó, hogy azokban a mozgalmas-zavaros, rendszerváltó években ez volt a trendi? Ne szépítsük! Mint annyi másnak, Magyarország aranytartalékának is az ülepére vertek a haza kiárusításába belefeledkezett „szakértők”. A többi csak rizsa…

Pilhál György - ]]>www.magyaridok.hu]]>