Dél-Korea partjainál – ha hihetünk a két héttel ezelőtt tett bejelentésnek – a tenger mélyén rábukkantak az eddigi legnagyobb kincset rejtő hajóra. Az orosz Dmitrij Donszkoj cirkáló mintegy 130 milliárd dollár értékű rakománnyal 1905-ben japán ágyútűz következtében merült a mélybe. A baj csak az a hírrel, hogy az elmúlt évtizedekben már kétszer közölték: meglelték a mesés kincseket szállító hajót.

Kétszáz tonna aranypénz, 5500 páncélrekesz tele aranyrúddal. Ez aztán olyan főnyeremény, amelyet a kincskeresők legszebb álmukban láthattak, ugyanis a világtörténelemben ilyen értékekre a tenger mélyén még sohasem leltek. A Shinil Group – egy kezdő dél-koreai kis cég kanadai és brit résztvevőkkel – szöuli nemzetközi sajtóértekezletén határtalan öröm érződött. Ha ennek a kincsnek csupán töredékét felhozzák, mindannyian dollármilliárdosok lesznek.

A dél-koreai Ulleungdo-szigettől két kilométerre, a tengerszinttől 430 méter mélyen két mini-tengeralattjáróval bukkantak rá a cirkáló maradványaira. A hadihajóról képeket is készítettek, az egyiken jól látszik a cirill betűs, fémből készült felirat: Dmitrij Donszkoj. „Az ágyútűzben a hajótest súlyosan megsérült, a hajó fara kettétört, de a parancsnoki híd és az egyik oldala viszonylag ép” – adta hírül a Shinil jelentése.

De vajon miért kóborolt távoli vizeken ilyen hihetetlen rakománnyal az orosz hadihajó?

A páncélozott, 5800 tonnás cirkálót 1883-ban bocsátották vízre Szentpétervárott. A vitorlás hajó, amelyet elláttak széntüzelésű gőzerőforrással is, hosszú ideig volt az orosz cári haditengerészet büszkesége. Ám 1905-re, huszonkét évesen már eljárt felette az idő. Az oroszok biztonságosnak hitték, és az 1904–1905-ös orosz–japán háborúban második útjára is elküldték a Távol-Keletre, mégpedig a vlagyivosztoki haditengerészeti parancsnokságra.

Ez utóbbi útján – 1905. május 27-én – belekeveredett a döntőnek minősülő cusimai csatába a Korea és Japán közötti szorosban. A korszerű és gyors japán hadihajók végzetes csapást mértek az orosz hadiflottára. A Dmitrij Donszkoj az éj leple alatt talált egy menekülőutat, leoltott lámpákkal, teljes sebességgel Vlagyivosztok felé tartott. Ám hajnalra a japán hadihajók utolérték. Lebegyev parancsnok a japánok felszólítására sem volt hajlandó megadni magát. A legénység 591 tagjából 61-en, köztük a hadihajó kapitánya életét vesztette, a cirkálót pedig elnyelte a hullámsír. Ha a japánok tudták volna, hogy a Donszkoj milyen kincseket szállít, akkor aligha lőtték volna ripityára. Ez lett volna orosz részről a háború folytatására szánt összeg. Hogy valami fogalmunk legyen arról, mit jelent ma 130 milliárd dollár: ez meghaladja a nagy fegyverexportőrök teljes éves bevételét.

Sokan, még orosz történészek is, kételkednek abban, hogy egy lassú, kiöregedett cirkáló gyomrában helyezték volna el a cári birodalom „jövőjét”. Kirill Kolesnyicsenko, a Távol-Kelettel foglalkozó egyetem professzora szerint kizárt, hogy ennyire esztelen döntést hoztak volna a hajdani vezetők: „Életveszélyes – legyen akár a legkorszerűbb cirkáló is – egyetlen hadihajón szállítani ilyen vagyont. Ráadásul Oroszország nem szorult rá a tengeri útra, hiszen szárazföldön, Szibérián keresztül vasúton gyorsabban eljuttathatta volna az aranyat Vlagyivosztokba. Ezért fenntartásaimat hangoztatnám a Donszkoj rakományáról.” A Shinil sem tudott bemutatni egyetlen felvételt sem, amely aranyrudakat vagy pénzérméket ábrázolt volna.

A jelenleg érvényes tengerjog szerint az elsüllyedt hajó tulajdonosa – esetünkben Oroszország – ötven százalékban részesül a hajón szállított értékekből. A másik fele a roncsokat megtalálót illeti. Előbb fel kell hozni a tengerészek maradványait, és csak utána fordulhatnak a megtalálók kérelemmel az orosz félhez, hogy megkezdhessék a kincsek felhozatalát. Ám a kincskeresők vezetője, Csoj Jong-szok hallani sem akar az egyelőre feltételes vagyon Oroszországgal történő megosztásáról. A dél-koreai startup tesz a nemzetközi tengerjogra, az egész kincset magának követeli. Felajánlott Ulleungdo szigetének tíz százalékot bevételeiből, amelyből többek közt a Donszkoj feltárásáról múzeumot kell létrehozniuk.

Talán higgadt diplomaták meg is győzhetik a fiatal vállalkozókat, hogy nem eszik olyan forrón a kását, mint azt ők hiszik. A baj az, hogy az elmúlt évtizedekben már kétszer is bejelentették a Donszkoj megtalálását. Miért hinnének a Shinilnek? Kétezeregyben a Dong-A Construction dél-koreai cég állt elő ugyanezzel a mondandóval. Aztán rejtélyes körülmények közt csődbe jutott anélkül, hogy egyetlen arany pénzérmét is felszínre hozott volna. Két év múlva a szingapúri napilap, a The Straits Time jelentette be, hogy most valóban megvan az elsüllyedt orosz cirkáló. Az egyik dél-koreai egyetem tudóscsoportja talált rá. Sőt fotókat is közöltek a hadihajóról, az oceanográfiai intézet szakértői most azt állítják, hogy a Shinil által közölt képek az ő felvételeik, amelyeket ügyesen montíroztak.

A rejtélyes Shinillel más gond is van. Alaptőkéjük nem több, mint 90 ezer amerikai dollár. Talán ez egy zátonyra futott kisebb hajó kimentésére elegendő, de aligha egy több száz méter mélyen fekvő hadihajó szállítmányának felhozatalához. De erre is van tervük: a dél-koreai cég az ősszel kriptovalutát akar kibocsájtani, Donszkoj International és Shinil Gold Coin elnevezéssel, amelyeknek darabja tízezer dollár körül lenne. Számos újságíróban megfogalmazódott a kérdés: nem pénzügyi csalás áll-e az egész hátterében, mire összegyűlik egy szép summa, a vezetők szétszóródnak a szélrózsa minden irányába, és bottal üthetik a nyomukat?

Sőt ez olyannyira valós aggodalom, hogy a dél-koreai pénzügyi felügyelet is elkezdett mozgolódni a Shinil-ügyben. Ezt a gyanút támasztja alá, hogy a dél-koreai tengeri és halászati minisztériumhoz semmilyen olyan keresettel nem fordult a szöuli startup cég, hogy további kutatásokat kíván folytatni. Ha ez lenne a helyzet, akkor letétbe kellene helyezni a remélt, megtalálandó összeg tíz százalékát. Csak hát épp 13 milliárd dollárja nincs a Shinilnek.

Így valószínűleg későbbre marad annak eldöntése, hogy a XX. század elején a cári udvarban – egy vodkával alaposan átitatott éjszaka után – valakiben tényleg megfogalmazódott-e a gondolat: az orosz tengerész jó tengerész, nem bízunk mi semmit sem vasúti paprikajancsikra, pakoljuk meg a Donszkojt arannyal, amely a fél világot megkerülve majd sikeresen elviszi Vlagyivosztokba.