Ma 2019 október 23. Gyöngyi napja van. Holnap Salamon napja lesz.
Nem kötelező liberálisnak lenni

Nem kötelező liberálisnak lenni

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
A ballib oldalon persze értetlenkednek, gúnyolódnak.

Hogy alaposan megtudhassuk, mi a keresztyén ember és hogyan áll a dolog azzal a szabadsággal, amelyről mostanság mindenki annyit beszél, először is két tételt állítok fel: 1. A keresztyén ember szabad. 2. A keresztyén ember szolgálatkész.

Manapság nézegetik ezt a keresztény szabadságot jobbról, nézegetik balról. A ballib oldalon persze értetlenkednek, gúnyolódnak – ezt megszokhattuk –, a jobboldalon pedig érezhető versenyfutás zajlik az értelmezők között.

A keresztény szabadság mibenléte alapvetően filozofikus természetű dolog. A jogi és politikai normák természete, a kormányzás célja, a társadalmi szereplők cselekedeteinek erkölcsi megítélése a lényege. Ezért tehát a filozófia mint tudomány eszközeivel érdemes vizsgálni a keresztény szabadság kérdését, és ez a módszer a logika, nem pedig a balliberális pártpolitika.

A keresztény szabadság gondolati alapja több ezer éves bölcselet. Ez maga egy teljes világkép: az élet, a természet, a tudás és a transzcendens dolgok összefüggéseiben kíván eligazodást nyújtani. A keresztény ideákra épített politikai gondolkodás pedig egy átfogó eszmerendszer. Logikusan ebből az következik, hogy „a keresztény szabadság eszményére épített élet” – amiről Orbán Viktor miniszterelnök beszél – valóban a kereszténységből fakadó kulturális és civilizációs életerő.

A liberális világképnek nincs ehhez mérhető széles és mély talapzata. Az egyént kiragadja a világból, kizárólag jogokkal ruházza fel, de társadalmi felelősséget, közösségi elkötelezettséget nemzet, kultúra iránt nem kínál értük cserébe. Ráadásul ami a liberális filozófusok indítómotorja volt, az első generációs alapvető emberi jogok (a lelkiismeret, a vallás, a szólás, a gyülekezés, a sajtó elidegeníthetetlen szabadsága) mindegyike a kereszténység Szent Páltól származó tanításából ered. A „keresztyén szabadság” tehát nemhogy nem ellentmondásos, hanem a liberális szabadságfogalom és az emberi jogok megalapozója. Éppen ellenkezőleg: maguk a liberálisok keverednek ellentmondásba, amikor az ateista, baloldali és neoliberális erők a hívők szabadságát korlátozzák és amikor megvetik a keresztények szabad véleményét.

Eközben a modern kori birodalomépítések (Harmadik Birodalom, Szovjetunió, Európai Egyesült Államok) kudarca utáni időszakban a kereszténydemokrácia nem csak Magyarországon sikeres és nem csak történelmi kereszténydemokrata pártok vihetik sikerre. Nálunk egy széles bázisú antikommunista nemzeti-konzervatív néppárt és a Fidesz KDNP-vel kötött szövetsége a zászlóvivő, de Kelet-Európa, a balti államok vagy a Balkán országai esetében más-más politikai formá­ciók építkeznek az évezredes bölcseletre, annak modern formájában az egyén és a nemzeti közösség közti jogmegosztásra és felelősségvállalásra. Tételesen igaz történelmi tény, amit a magyar kormányfő mond, hogy „a keresztény szabadságot fenyegető, Euró­pa keresztény kultúráját feladni akaró liberálisok támadásait Közép-Európában eddig sikeresen elhárították, és a keresztény szabadságot kívülről fenyegető veszedelmet, a migrációt is itt sikerült megfékezni”.

Amit a liberálisok építgetnek, a föderális Európa, történetesen az egyik legfontosabb keresztény alapelvre támaszkodott. Ez a szubszidiaritás. Ezért is farizeus az európai liberálisok gondolkodása a keresztény szabadságról. A mi eszményünkre épült kereszténydemokrácia egyik sarokköve ugyanis éppen a szubszidiaritás, az unió egyik építőköve. Ez az elv a hatalomgyakorlást azon a legmegfelelőbb szinten képzeli el, amely a leghatékonyabb s a legközelebb áll az emberekhez. Más szóval a nemzeti, szuverén, keresztény kultúrájú gondolkodásban a legdemokratikusabb helyi szinten kell megoldani az egyes kérdéseket. A szubszidiaritást elvét az unió magáévá tette; a katolicizmusból fakadó szubszidiaritás mára az Európai Unió alkotmányos alapja. Az európai egység alapítói mind kereszténydemokraták voltak, ezt a történelmet akarja ma a liberális demokrá­ciák globalista európai elitje meghamisítani és átírni.

De nemcsak magyarul, hanem külföldiül is tudnunk kell érvelni a keresztény szabadság értelméről. A „kerszab” lényegét el kell magyarázni európai barátainknak is, hogy az ­ázsiai filozófiák szerint élőket most ne is említsem. Kerdem, ballib, szocdem – ezek a rövidítések a politikai zsargonban mára polgárjogot nyertek. Léteznek ezek a kifejezések a világ minden nagyobb nyelvén, az EU-ban közvetítőnyelvként általánosan használt angol nyelvben is. Fordításban így néz ki: „christian liberty”. Egyértelműen hangzik. Ennek a megnevezésnek egyesítőereje van. Tartalmazza a liberális elit önazonosító márkáját is. Márpedig Nyugaton azért nem haszontalan a diskurzust píszí formátumban indítani, hogy mondandónkat eljuttassuk a partnerekhez. Nem látszik reménytelennek meg­győzni a nyugati közvéleményt a „christlib” létjogosultságáról. Az angolszász területeken érteni fogják a liberális filozófus John Locke-ra való hivatkozást, aki kijelentette, hogy a hit természeténél fogva nem kikényszeríthető. Logikusan tehát: nem kényszeríthető senkire a liberális demokrácia. Létjogosultsága olyan rendszernek van, amely keresztény alapon enged szabadságot hittel és hit nélkül élőknek.

Félre kell tenni minden másokkal kapcsolatos előítéletet a „kerszab” eszméjének és az arra épülő kereszténydemokrata állameszmének a bemutatása során. Ne abból induljunk ki, hogy a liberálisok többsége gyűlöl mindenkit, aki nem ért velük egyet. Ennek a liberális gyűlöletnek gyakran maga a felismerés az oka, az ideológiai egyeduralom önellentmondásának meglátása. Intellektuálisan sok liberális ember érti, hogy a keresztény szabadságeszmébe vetett hit nem a személyes hitet feltételezi. Vagyis a nem hívő ember is élhet a szabadságával egy kereszténydemokrata rendszerben. Míg a liberális demokráciákban a személyes hitet már nem lehet megvallani, miközben a liberális értékeket feltétel nélkül el kell fogadni.

Ezt a művi rendszert és az azt támogató, egyoldalú nyugati tájékoztatást fenyegeti a „kerszab”. A személyes szabadság kényszerrel történő korlátozása ellen egyre többen lázadnak, különösen mi, Kelet-Európában, ahol megtapasztaltuk a véleménydiktatúrát a kommunizmus idején. A közép-európai keresztény szabadság modellje ellenben meghagyja a jogot mindenkinek, hogy a saját identitását érvényesítse. S még többet is: megadja a közösséghez, a kultúrához és a nemzethez tartozás lehetőségét.

Pálffy István

A szerző külpolitikai szakértő, diplomata

]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Politika (1571) Autómánia (61) Gasztronómia (539) Emberi kapcsolatok (36) Kultúra (4) Heti lámpás (217) Sport (729) Vetítő (37) Történelem (13) Egészség (50) Irodalmi kávéház (470) Tereb (137) Életmód (1) Nagyvilág (1437) Jobbegyenes (1618) Belföld (5) Flag gondolja (33) Gazdaság (627) Alámerült atlantiszom (142) Mozi világ (440) Mondom a magamét (4014) Tv fotel (65) Mozaik (42) Rejtőzködő magyarország (171) Szépségápolás (15)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>