„Sajnálom, hogy az elmúlt napokban szomorú adok-kapok zajlott a szolnoki ellenzéki közéletben.

Az értékes vita mindannyiunkat épít, a személyeskedés viszont mindannyiunknak árt, és elvonja a figyelmet a közös dolgainkról. Pedig sok tennivaló áll mindannyiunk előtt, hogy Szolnokot egy valóban élhető és fejlődő várossá formáljuk át.

A megye szülöttjeként mindig is felelősséget éreztem megyeszékhelyem sorsa iránt, kutattam történelmét a levéltárban, rendszeresen megfordultam a városban. Tavaly szeptember óta pedig intenzíven is részt veszek Szolnok város közéletében. Amikor meghívtak, hogy segítsem a közéleti együttműködést, lokálpatrióta elköteleződéssel válaszoltam igen-t. Lelkesítő és örömteli volt részt venni a közös munkában DK-s, civil, jobbikos, momentumos, MSZP-s, párbeszédes és szolidaritásos aktivistákkal, és azt látni, hogy lehetséges világnézeti különbségek ellenére is együtt dolgozni a városért.

Sajnálom, hogy ez az egység megbomlott a tavasz elején akkor, amikor a polgármesterjelölt személyét kellett volna megnevezni. Sajnálom, hogy ez a vita most már a nyilvánosság előtt zajlik, és sokszor személyeskedésig fajul.

Az előválasztási tárgyalásokon örömmel, de éppen ezért az adok-kapokban nem szeretnék részt venni a továbbiakban. Ez nem visz előre. A NER korrupt és hazug hatalmának megdöntéséért együtt kell működnünk az ellenzék másik csapatával is. Egymásra vagyunk utalva.

Az elmúlt időszak közéleti munkájában egyre jobban megismerem a várost, utcáit, tereit, lakóit, gondjait. Felelősnek érzem magam Szolnokért, és a részének érzem már magam. Bármi történik is az előválasztáson, vagy bármi következik még a kampányban, szeretnék Szolnok javára válni.”

Az eredeti, teljes írást ]]>itt olvashatja el]]>.

]]>www.mandiner.hu]]>