- 0
Őszintén szólva cseppet sem csodálkozom azon, hogy Bangónét oly mértékben elöntötte a pulykaméreg a kormány nemzeti konzultációs kérdőívét meglátva, hogy tehetetlenségében nem tudott mást csinálni, mint őrjöngve széttépte azt a parlament plenáris ülésén. Mondván, ennyit ér a kormány családpolitikája. Ha hozzágondoljuk, hogy ez a szocialista balos libsinépség mindig az ellenkezőjét cselekszi, mint amit gondol, akkor nagyon is érthető ez a teátrális előadás. A jobbérzésű szocikat ugyanis – nincsenek sokan, de azért egy háromgyerekes családanyát, mint Bangónét közéjük lehet sorolni – a sárga irigység önti el az egyes pontok olvastán.
Mert családi szinten, zárt ajtók mögött ezek a politikai szörnyetegek nagyon is értékelik, hogy mi mindent tesz a fiatalokért a kormány, ám amikor a nyilvánosság elé lépnek, akkor összetépik az ívet és szemétkosárba hajítják az egészet. Tudják ugyanis, hogy ilyen családpolitikája a baloldalnak soha nem volt és nem is lesz, még akkor sem, ha újra születik.
Borzalmasan fölhergeli őket az immár nyolcadik nemzeti konzultációnak a puszta ténye is. Dühöngenek attól, hogy a kormány nem csak biztosítja a boldogulás kiszámítható feltételeit, hanem egy társadalmi párbeszéd során át is tekinti a magyarokkal, hogy hol tartunk, mit szólnak a tervezett lépésekhez.
Keresik a fogásokat, a piszkálódási lehetőségeket, mint az Echo Tv Angard című műsorában legutóbb. Závecz Tibor például a négygyerekes családokhoz képest kevesellte, amit az egy gyerekesek kapnak. Mintha a négy nem lenne több, mint az egy. Meg olyan intézkedésekért fanyalgott, amelyek országon belül tartják az embereket, megállítva a népességfogyást. Mintha nem lenne egyértelmű számára, hogy a kormány családvédelmi intézkedései ebbe az irányba is erőteljesen hatnak. A környező országok közül éppen a magyar lakosság az, amelyiknek legkisebb része él életvitelszerűen külföldön, 6 százalék. Még Ausztriáé is magasabb (6,7), hogy a 17,5 százalékos Romániáról ne is beszéljünk. Nagy József azzal hergelte tovább a nézőket, hogy fölösleges pénzkidobásnak minősítette a nemzeti konzultációt, mondván a kormánynak épp elég legitimációt jelent a kétharmados választási eredmény, nem kell újabb és újabb megerősítés a választóktól, hogy egyetértenek-e azzal, amit cselekedni szándékozik. Ráadásul ismét kikérte magának, hogy a világot a vitapartnerek – ’mi és ti’-re, azaz fideszesekre és nem fideszesekre – osszák föl. Érvei nyilván abból a libsi mentalitásból fakadnak, mely alapján az urak alig várták, hogy megkapják a mandátumot a kormányzáshoz, nemhogy később is megkérdezték volna választóikat a követendő útról. Még azt sem tartották meg, amit a kampányban megígértek nekik. Az első Orbán-kormány által bevezetett családi adózást például úgy törölték el 2002-ben, mint a pinty. Nem véletlenül mondta Gajdics Ottó, hogy saját gyerekei egyáltalán nem kérnek abból a szocialista családpolitikából, amiből csak menekülni lehetett. A vitában pedig soha nem a szocialista liberális személyekkel van baj, hanem azzal, amit mondanak.
A kormány sok pozitív intézkedése mellett talán akkor ütötte meg a guta leginkább a díszes ellenzéki társaságot, politikusokat, vitázókat egyaránt, amikor azt olvasták a kérdőívben, hogy egyetértenek-e azzal a gyermeknevelő családok, hogy a nekik járó költségvetési támogatások kétharmados védelmet kapjanak? Ezzel ugyanis még kiszámíthatóbbak lesznek a családi kedvezmények, s akkor is biztosítani kell azokat, ha esetleg később nem a Fidesz kerül kormányra. 2002-ben ugyanis a Medgyessy-kormány minden fideszes családvédelmi intézkedés továbbvitelét bár nagy hangon megígérte, de semmit nem valósított meg belőle. Zokszó nélkül eltörölte azokat. Hazudott, mint az ellenzék mindig.
Kell az a kétharmados védelem a családi kedvezményekre, biztos, ami biztos. Remélhetőleg azonban eltelik még néhány ciklus, hogy a társadalom ismét kipróbálja a Bangóné-félék szavahihetőségét.
Horváth K. József - https://leander.blogstar.hu