– írta Batsányi János a reformkor hajnalán. Akkor úgy tűnt, hogy Franciaország példája nyomán haladva lehet jobb hellyé tenni a világot. Azóta sok víz lefolyt a Szajnán. Az elmúlt évek történései a szemünk láttára teszik egyértelművé, hogy miként veszíti el a francia „gloire” a maradék fényét is.

Emmanuel Macron 2017-es választási győzelme után ugyan az országa felvirágoztatását ígérte, de ennek első lépése egy 4,5 milliárd eurós megszorítócsomag volt. Ennek első vesztese a francia hadsereg lett, amely a romló gazdasági pozíciók mellett a régi nagyhatalmi státus szinte egyetlen megtestesítője maradt.

Az elmúlt évtizedekben a hadsereg költségvetése jó esetben stagnált, de inkább csökkent. A 2017-es, közel egymilliárd eurós elvonást ­Pierre de Villiers vezérkari főnök tarthatatlannak nevezte, és tiltakozásul, a második világháború óta példátlan módon, lemondott posztjáról.

A hadsereg mellett a rendőrség, a csendőrség és a titkosszolgálat helyzete is hasonló tendenciákat mutat. Az illegális migráció földrengésszerű felerősödése óta Franciaország is egyre komolyabb belbiztonsági kihívásokkal néz szembe. A gyarmati múlt öröksége okán évtizedek óta jelen vannak a francia nagyvárosok, ipari központok vonzáskörzetében a döntően észak-afrikai és közel-keleti bevándorlók alkotta kolóniák.

De az újabb tömegek gyors beáramlása – az iszlám radikalizmus látványos erősödésével együtt – már alapjaiban rengette meg a belső biztonsági helyzetet. Macron elnök hivatalba lépése óta pedig ez a folyamat csak gyorsulni látszik.

A rendőrség esetében az elmúlt két év adatai riasztóak. A felszerelés elavultsága, az autók amortizációja talán már közhelynek tűnik. De ennél veszélyesebb a lőszerhiány, sőt az előírt lövészetek elmaradása, aminek következményeit a napokban láttuk. Az állomány túlhajszolt, kimerült, amit jól mutat, hogy 22 millió ki nem fizetett túlóra halmozódott föl, csupán minden negyedik, ötödik hétvégén tudják kiadni a pihenőidőt.

Ez pedig a családi életüket is szétzilálja, mentálisan felőrli őket. Ezt mutatja, hogy 65 rendőr lett öngyilkos és tömegesen szerelnek le a testülettől. Szolgálatteljesítés közben közel négyezren sebesültek meg, ami már egy kisebb háborúban is jelentős veszteség lenne, pedig Franciaországban állítólag béke van.

Emellett a rendőrség belső kohézióját is elérte az erózió. A 2015-ben elindított kadétprogram keretében diploma nélküli, migráns hátterű fiatalokat vettek fel, akik közül volt, aki fegyvereket adott el bűnözőknek, volt, aki rendőrségi adatbázisokból szolgáltatott információkat szélsőséges szalafistáknak.

Így szerezhette meg egy rendőr házaspár lakcímét az az iszlamista merénylő, aki gyermekük szeme láttára késelte halálra a két rendőrt. A romló műszaki, technikai feltételek mellett a belső bizalmi háttér megingása tovább gyengíti a rendőrség hatékonyságát.

Ehhez járul a Macron elnök által a banki szférából hozott szemlélet is, amely az állami szervek helyett az üzleti alapon működő vállalkozásokat helyezi előnybe. – Egyes jelentős veszélyek kezelését delegálni kell az egyesületeknek vagy a magánszektornak – mondta az elnök. Erre szomorú példa Alexandre Benalla, aki 2016 óta úgy irányítja Macron védelmét, hogy soha nem dolgozott a francia rendvédelemben.

Ez év május 1-jén civil tüntetőket vert Párizsban rendőri karszalagban, azonosító nélküli rohamsisakban. A botrány kipattanása után „két egész hétre” felfüggesztették, majd július 9-én kapott egy luxus szolgálati lakást. Sőt, a világbajnok labdarúgó-válogatott diadalmenetének is ő irányította a biztosítását. Csak a felháborodás erősödése után, július 19-én tartóztatták le a férfit. A rendvédelemben szolgálók számára nagyon rossz üzenete van az ilyen eseteknek.

Nézzük a Nantes-ban történt esetet! A hónap elején az esti órákban igazoltattak a rendőrök egy 22 éves férfit. Aboubakar Fofana hamis papírokkal egy körözés alatt álló gépkocsiban ült, egyébként 2015 óta elfogatóparancs volt érvényben ellene. A férfi nekitolatott az egyik rendőrnek, a társa tüzet nyitott a sofőrre, aki belehalt a sérüléseibe.

Az ügy miatt kirobbant zavargásokban több tucat gépkocsit és több középületet gyújtottak fel. A rendőrség csak négy nap után tudta helyreállítani a rendet. Az eset kapcsán öt rendőr tanúskodott a tüzet nyitó társuk mellett, míg a helyi lakosok rasszista indíttatású gyilkosságról beszélnek. Az ügyészség viharos gyorsasággal vette őrizetbe a rendőrt.

Természetesen még nem tudjuk, mi az igazság az ügyben, de az tény, hogy 2016–2017-ben 54 százalékkal nőtt a rendőri fegyverhasználat, aminek 14 halottja és száz sebesültje volt. Ehhez tegyük a mérleg másik serpenyőjébe az egyre gyakoribbá váló utcai harcokat, terrortámadásokat, a szervezett bűnözői csoportok bandaháborúit.

No meg a végletekig kizsigerelt állományt a rendőrségnél, a csendőrségnél és a titkosszolgálatnál, valamint az eszközök elavultságát, a lövészetek elmaradását. Végül pedig a politikai vezetés csupán a médiának szóló hangzatos kinyilatkoztatásait a tényleges intézkedések helyett.

Talán így válik érthetővé a július 14-i katonai parádé néhány „bakija” is. Két motoros rendőr összeütközött a formációs gyakorlat közben. Előfordul persze, de az egyik motoros olyan fizikumú, hogy egyedül nem tudta felállítani a járművét. Ez már inkább szomorkás.

A francia vadászgépek a kék-fehér-piros trikolórt festik az égre. De az egyik gépbe kék helyett piros festéket tankoltak. Előfordul, de senki ne higgye, hogy ez véletlen, sokkal inkább vélemény. Kilenc gép előkészítése, feltöltése a műszaki személyzetnek rutinfeladat, ami a nemzeti ünnepen még több figyelmet is kap. Ez üzenet volt a francia elnöknek, jelzés az állampolgároknak. Mintegy lenyomata a mai francia biztonsági helyzetnek a fegyveres testületek szakmai, technikai, morális állapotáról.

Ez annál is fájdalmasabb, mert Nagy-Britannia kiválása után az Európai Unió legerősebb hadserege, egyetlen atomhatalma Franciaország. De az örömteli, hogy sajtóhírek szerint Macron elnök több tízezer eurót költ állami pénzből szépségápolásra. Vajon De Gaulle ráismerne még a hazájára?

Földi László – A hírszerző szemével és Horváth József – Az elhárító szemével összes cikkét ]]>ITT]]> találja.

Horváth József - ]]>www.magyaridok.hu]]>