„Tisztelt Főnemesség, Kegyedék költségvetési terve a középkorban volt időszerű” – kezdte felszólalását az uniós büdzsé vitájában Nico Semsrott. A humorista és televíziós személyiség a Die PARTEI nevű német szatírapárt második EP-képviselője, a párt ugyanis a 2019-es választásokon megduplázta támogatottságát. Miért kaptak rá a németek a viccpártra? Mit tanul egy humorista egy katolikus gimnáziumban? Valóban csak ürgebőrbe varrt zöldek a viccpártiak? És mi bajuk a jobboldallal? Nico Semsrottal beszélgettünk.

Magyarországon biztosan vannak, akik nem találkoztak még a nevével. Ki ön és mit csinál Brüsszelben? Nico Semsrott vagyok, szakmám szerint demotivációs tréner. Ha beírják a YouTube-ra, hogy „megbukni” (németül ’scheitern’ – a szerk.), én vagyok az első találat. Azért mentem a politikába, mert az Európai Unió mély válságban van, és én is abban vagyok. Hol lát egy humorista válságot Európában, és az Európai Parlamentben mire van megbízása? Hol nem lát válságot?

Ahogy én látom, minden szinten krízis van, és úgy gondolom, a legnagyobb válság a demokrácia válsága. Ha megnézzük az egyes tagállamokat, látjuk, hogy szinte mindenütt leépítik a demokráciát és a részvételiséget. Azt viszont el kell mondani, hogy egy európai tagállamban sem vezették be teljes mértékben a demokráciát. A demokrácia ugyanis a hatalom megosztását és ellenőrzését jelenti. Németországban például gyenge az átláthatóság. Mondhatjuk ezt porosz modellnek is: a kormányokat idegesíti, hogy a polgárai szekálják őket. Az én felfogásom pedig az, hogy a politikus cselekszik a polgár megbízásából, nem pedig fordítva. A német felfogás az intézményekben az, hogy a polgárnak kell összecsapnia a bokáját.

Úgy látom, ez itt az Európai Unióban egy kicsit máshogy megy, azt hiszem, sokan indulnak neki az útnak idealistaként, úgy, hogy valóban hisznek a népek megértetésének és összekötésének nagy gondolatában. De a valósághoz az is hozzátartozik, hogy az ember csak a buborékban mozog, és egyszerűen azonnal, egyik másodpercről a másikra elveszíti a kapcsolatát a polgárokkal. Szó szerint keresztülmegy az ember ezen a biztonsági kapun, ami elzárja a külvilágtól, és profi politikusként csak profikkal dolgozik.

Profi lobbistákkal, profi aktivistákkal – csak profik vannak, amatőrök pedig nincsenek ebben az iparban. Ezt pedig katasztrófának tartom, mert hiányzik az irritáció, és a demokráciában állandóan jelen kell lennie az irritációnak, hogy az ember állandóan megkérdőjelezze magát, vagy úgy alapvetően az egészet, és megkérdezze magától, hogy mit is csinálunk mi itt? Itt érkezünk meg a szatíra feladatához. A szatíra feladata az, hogy másokat irritáljon és zavarjon, ezáltal kihívást állítson eléjük. Mert akkor máris máshogy kell megindokolniuk, hogy miért csinálják azt, amit csinálnak. Tehát a gondolatai nagyjából a zöldekével egyeznek, csak a módszere a szatíra. Igen, mondhatnám így is. És miért olyan sikeres Németországban az Önök szatírapártja?

Erre a ciklusra megduplázták mandátumaik számát, és ezt a folyamatot más országokban nem látjuk. Miért pont Németországban van így? Egyrészt felmerül a képviselet kérdése, hogy ki ki által érzi magát képviselve. És azt hiszem, sok ember, aki amúgy nem szavazna, de azt igenis szeretné, hogy valami megváltozzon – ők szavazhatnak a Die PARTEI-ra. Mondhatjuk ezt kompromisszumnak is. Meg azt is gondolom, hogy a szatíra végső soron dekadencia kérdése is, hogy megengedheti-e az ember engedni magának.

Ha egy népnek rosszul áll a szénája, eleve nem jut eszébe, hogy ilyesmit csináljon. Ez egyszerűen luxus, ilyet inkább egy gazdag országban lehet. A szatírájának zöld és progresszív a kiindulópontja, Ön viszont katolikus gimnáziumba járt. Hogyan jön össze a zöld világnézet a katolikus oktatással? Azt mondanám, hogy egy katolikus iskolai képzés gyakorlatilag a szatíra magasiskolája. Szerintem semmi nem abszurdabb ennél a rituálénál a felállással, az imával, az egész hülyeséggel, amit magyaráznak – a valósággal ez nem fér össze. Abszurd színjáték a szó legszorosabb értelmében, amit ott naponta celebrálnak. Ez is show – rossz show, de mégiscsak show. Nagyon hálás vagyok ezért a katolikus iskolámnak.

Felebaráti szeretetről prédikálni, aztán kegyetlenül kirúgni mindenkit, aki máshogy gondolkozik – ez igazi szatíra volt nekem. Nem hinném, hogy az iskolában tanultam volna a progresszív gondolkodást, az iskola iránti vágyam annál inkább nőtt, mert mert ez tekintélyelvű környezet volt a számomra, amely nem tanította meg az élet örömét. Az életöröm a számomra: kipróbálni dolgokat, új ötletekkel előhozakodni, és megnézni, hogy ezek az ötletek szebbé teszik-e az életet. Igen, ez végső soron egy felvilágosodott, játékos és életigenlő hozzáállás. És úgy látom, hogy ebben a parlamentben is olyan sok minden van, ami életidegen és szar, sőt, szar és unalmas. és meggyőződésem, hogy ennek nem kell így lennie.

Arról is meg vagyok győződve, hogy jobb eredményeket hozhatnának olyan módszerek, amelyek szórakoztatóbbak. Furcsának találom azt is, hogy ülünk ebben a parlamentben, és mindenki egyperces monológot tart. Egyáltalán nincs egymással vita, minden a végletekig intézményesítve van. Világos, ennek így kell lennie, hogy tudjon működni az egész, de ez bizonyos szinten abszurd, nem? Bent van 750 ember, és senki nem beszél a másikkal. Sad. Térjünk egy kicsit vissza a valláshoz. Az egyházi „hülyeségeket” katolikus sajátosságnak tartja, vagy minden vallásra ezt látja jellemzőnek? Azt gondolom, hogy minden ember hülyeségben hisz. Az alapállásom az, hogy egyszerűen majmok vagyunk, amik képzelődnek.

És a legabszurdabb dolog valaki mást arra kényszeríteni, hogy ugyanabban a hülyeségben higgyen, ehhez erőszakot felhasználni, vagy zsarolni valakit… Azt tanítja nekünk a történelem, hogy nekünk, embereknek soha nem volt igazunk. Azt hittük, hogy Isten teremtette a Földet, azt hittük, hogy a Föld lapos, és pár évszázaddal ezelőttig azt is hittük, hogy az érvágás jó ötlet, ha egy betegséget meg akarunk gyógyítani. Ki olyan hülye, hogy azt higgye, ma mindent tudunk? Természetes, hogy minden tudományos felismerésünk nagy eséllyel hibás. Abszurd ezeket magabiztosan képviselni és azt mondani, hogy az én hülyeségem a helyes. Ezért azt hiszem, hogy a katolikus hülyeség értéke ugyanannyi, mint azé a hülyeségé, amiben én hiszek.

És van a hülyeségnek alternatívája? Létezhet hülyeség utáni társadalom? Á… Emberek vagyunk, buták vagyunk. Csak tudatában kell lennünk annak, hogy hülyeségekben hiszünk, hogy ne legyünk másokkal gonoszak. Azt hiszem, ez valóban az egész alapja. A nácik például fanatikusok, és azt hiszik, övék a nagy bölcsesség, ők tudják, hogy mindenkit rasszok alapján kell szétválasztani. És ez már rögtön nem egyenlő értékű hülyeség, mert ők azt mondják, hogy a többi hülyeség kevesebbet ér, mint a mi hülyeségünk.

Ezért kell harcolni ellenük egy liberális alapállásból, amely azt mondja, hogy minden hülyeség egyenlő. Kollégája, Sonneborn úr váltakozva igennel és nemmel szavaz, ön pedig a lelkiismerete alapján, azaz általában úgy, ahogy a zöld frakció. Van a Die PARTEI-ban pártirányvonal?

Már nem az a helyzet, hogy Martin Sonneborn váltakozva igennel és nemmel szavaz. Ez az előző választási ciklusra inkább volt jellemző, azóta már ő is egyszerűen puskázik, ahogy én is. Én a Zöldekről puskázok, ő pedig néhanapján még a baloldaliakról is.

Ő a másik oldalon ül, tehát jó rálátása van a zöld és a baloldali frakcióra, dönthet spontán. Egy választó sem azért szavazott ránk, mert azt hiszi, hogy normális parlamenti munkát végzünk, következésképpen egy dolgot kell szem előtt tartanunk: amíg a Fidesz és az Európai Néppárt ellen szavazunk, aránylag biztosak lehetünk abban, hogy igazunk van.

Mi baj a jobboldallal? Miért mindig a zöldekről és a baloldaliakról puskáznak? Véleményem szerint ezek azok a csoportosulások, akik a leginkább szeretnének valami újat kipróbálni, ha a politikai irányzatokat tekintjük. Aztán vannak olyanok is, akik visszavágynak a történelembe, a Fideszt egyértelműen ide sorolnám – ők vissza akarják tekerni a történelem kerekét, egy egyszerűbb világot akarnak, ahol világos, ki hol van, világos a család, világos a nemek megoszlása, világosak a feladatok, világos lakhelyük van az embereknek – csak keveredés ne legyen!

Ehhez képest a valóság mégiscsak az – akkor is, ha a történelmet és a biológiát tekintjük –, hogy keveredés mindig van. Vannak még olyanok is, akik a mozdulatlanságot szeretnék, tehát akik tulajdonképpen semmit nem szeretnének megváltoztatni. Számomra ilyenek a liberálisok és a szociáldemokraták. És az én szememben vannak azok, akik több demokráciát, több átláthatóságot, a kisebbségeknek több jogot akarnak, és ezek szerintem jó ötletek. És ők látszanak érdekeltnek abban is, hogy az emberiség túléljen – lásd klíma és felmelegedés.

Ezt szintén józan dolognak tartom, hogy erőfeszítéseket tesznek a túlélésért. Azt mondta, mindig a Fidesz és az Európai Néppárt ellen szavaz. De miért gondolja, hogy a Fideszt és mondjuk a svéd kereszténydemokraták platformja azonos? Ők saját magukat értékközösségnek tartják.

A Fidesz épp fel van függesztve a Néppártból, mert a Néppárt egy része nem látja magát értékközösségben a Fidesszel. Világos, hogy a Fideszt miért utálja, de mit utál a svéd kereszténydemokratákban, a mérsékeltekben, akiknek alig van közük a konzervatív Fideszhez vagy a lengyel Jog és Igazságossághoz? Van még például a gazdaságpolitika és a szociálpolitika. És ők végső soron az erősek képviselői, nem pedig a gyengéké. Igazából egyáltalán nem értem, miért kell a gazdaságnak még egy meghosszabbított kéz a parlamentekbe.

A gazdaság eleve túl erős, ez így szerintem kétszeres hatalom. A jobboldal a gazdaság meghosszabbított keze a parlamentben? Ez persze durva leegyszerűsítés, de ha az ember megnézi, kinek dolgozik sok politikus közvetlenül a mandátuma lejárta után, látszik az összetartozás.

Kohán Mátyás - ]]>www.mandiner.hu]]>