Valójában sokáig nem gondolkodtam el, hogy mit is akarnak mondani az ehhez hasonló filmek a nőknek, hiszen mindig csak üde színfolt egy-egy vígjáték a napunkban vagy hetünkben. Egyszerű témavezetés, sablonos már ezerszer látott gondolatmenetek és persze a rút kiskacsa, aki gyönyörű (vagy legalábbis előnyösebb kinézetű) lesz, ezt megfejelve egy leheletnyi szerelmi szállal és máris tökéletes romantikus vígjáték alapot kapunk. Már csak szép lányok, helyes plakátfiúk és persze a kevésbé tökéletes, de sokkal életszerűbb normális pasik, akik sosem lesznek boldogok - nem úgy, mint a plakátfiú ellenfeleik - no meg gyönyörű ruhák, cipők és sok-sok pénz kell.

 

 

De mégsem mondhatjuk, hogy csupán ennyi lenne az egész, van mögöttes tartalom is a felszínesség mellett. Ha belegondolunk ezek az élethelyzetek, bár nem ennyire sarkítva és nem ilyen meseszerűen, de mindannyiunk életében előfordulnak/előfordulhatnak. Lásd az állásinterjú nyűge, amihez igenis hozzájárulnak a hogyan öltözzünk fel és a mit jelent a felkészülés kérdéskörök. Ha egy divatlap asszisztensi posztjára pályázunk, valóban nem árthat a divat ismerete és a szemceruza használata, ahogy a valóságban az sem komikus, ha a személy nem tudja ki a főszerkesztő, aki a főnöke lesz. Ezek nyilvánvaló hibák, amik a szemfüles nézőknek rögtön feltűnnek és olyasmik, amit egy modern nőnek ki kell tudnia küszöbölni.

Jól megfigyelhető akár a filmekben is, hogy a mai nők akármilyen pozícióba fel tudják maguk verekedni és rendszerint tökéletesen megállják a helyük. Ehhez persze különböző mintákat kell elsajátítaniuk, ugyanazt a nevelést és képzést kell kapniuk, amit férfi társaiknak, hogy ne csak a lehetőség, hanem az ezekre a szerepekre való törekvés és a megfelelő helyzetkezelés kialakuljon. Ebben szerepet játszik a média is, ahogy az egyetemek, főiskolák és egyéb képzési helyek. A filmekből és újságokból árad felénk a „női vezető” képe és a „modern nő mindenre képes” szlogen. A cégek profiljának pedig gyakran jót tesz egy-egy csinos arc, vagy maga a szupernő: aki főz, gyereket nevel, tökéletes párkapcsolatban él és felelősségteljesen ellátja a munkáját.

 

 

A háttérrel csak kevesen foglalkoznak: mennyi mindent hanyagolnak el vagy nem élnek meg ezek a nők. Kapcsolatokba, szórakozásba, szabadidőbe kerülnek azok az évek, amíg a csúcson vannak. Ez az időszak kb. 30-50 éves korig terjed munkahelytől és pozíciótól függően, ekkor már sem a fiatalság, sem az állandó kapcsolat, sem a gyerekek nevelése nem pótolható. Persze vannak, akiknek sikerül megtartani azt a bizonyos egyensúlyt a magánélet és a karrier között, de ilyen esetekben is valami rovására megy a sikeresség.

Ha ma egy nő pályaválasztás vagy állásinterjú előtt áll, mindig el kell gondolkodnia azon is mit tud feláldozni érte. Lehet, hogy csak a ruhatárát kell felújítania, lehet az addig boldognak hitt párkapcsolata bomlik fel pillanatok alatt, de lehet: a hajnali kávézások vagy az esti film megnézése marad csak el.

 

 

Ezeket tekinthetjük „apró” áldozatoknak a sikeresség oltárán, mellyel adózunk a jobb vagy szebb jövő érdekében, de az elvek feladása és a lemondások, mint utólag kiderül, nem mindig érik meg. Erre pedig 50 évesen már talán késő ráébredni.

 

Zsidi Éva