Korai életszakaszban a zene a jobb féltekét ingerli, ez magyarázza későbbi magasabb szintű általános működését.

 

Miért van ez így? A zenei élményt elsősorban agyunk jobb agyféltekéje dolgozza fel, ami számolási, logikai gondolkodási és térbeli tájékozódásért is felelős.

 

Még újabb kutatások pedig arra engednek következtetni, hogy a zene hatása megmutatkozik emocionális szinteken. Empatikusabbak, a többi gyermekre jobban odafigyelnek azok a gyermekek, akik kapcsolatba kerültek korán a zenével. Sőt találékonyabbak és kreatívabbak is.

 

Érdemes már a pocakban dúdolni a kicsinek. Nem igaz az, hogy nem hallják bentről a kinti hangokat.

 

Amikor egyszer állapotos koromban valaki hangosan beszélt hozzám, érzékeltem határozottan, hogy megrémült a gyerek. Kidudorodott végtagjait visszahúzta.

 

Komoly zenét, pl. Mozart zenéjét ajánlják a zenekutatók a kismamáknak, hogy még terhesen hallgassák. Később pedig altatódalokat, népdalokat dúdolhatunk a kisdednek.

 

Másik saját történetem, mikor a kislányom 3 éves volt elhívtak minket egy összejövetelre, ahol volt zongora. Laura leült elé és játszani kezdett. Olyan nagyszerű improvizációban volt része a társaságnak, hogy mindenki elcsodálkozott. Én is. Magam sem tudtam volna jobban improvizálni, bár nem tudok zongorázni. Csecsemő korában babazenét hallgattunk nagyon sokat. Később is sokat „énekelt” gőgicsélve

 

Bölcsődés és óvodás korban nagyon hasznosak az énekes mondókák. Ezzel nemcsak a gyermek muzikalitása, hanem beszédkészsége is fejlődni fog.

 

Az is hasznos lehet, ha elvisszük hangversenyre, autóban együtt hallgatjuk a zenét, vagy együtt táncolunk gyermekünkkel a zenére, együtt énekelünk, bolondozunk.

 

A zene megszerettetésével életre szóló ajándékot adunk neki és más készségei is fejlődnek.