Ma 2018 december 19. Viola napja van. Holnap Teofil napja lesz.
Miért van ellenzékváltó hangulatban az ország?

Miért van ellenzékváltó hangulatban az ország?

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Hazudtak. Lebuktak.

Régóta foglalkoztat már az a kérdés, hogy honi ellenzékünk, és honi ellenzékünk szakadt, toprongyos szekerét toló ballibsi és újjobbikos médiája miért ilyen elcseszettül béna, ebből következően a magyar választópolgárok miért vannak permanens ellenzékváltó hangulatban. 

Ugyanis abban vannak. 

Természetesen megértem én a HVG, a 444, a 24.hu és az Index harcos lelkű, csillogó szemű, tiszta tekintetű újságíróit, valamint Kálmán Olgát amiért védik a mundér becsületét és folyton-folyvást arról beszélnek, hogy mostmáraztánbiztosanmegbukik az Orbán. 

Nyilván mondaniuk kell valamit az olvasóiknak. 

Azt kell hazudozniuk, hogy van bármilyen esély a kormányváltásra. 

Pedig ők is pontosan tudják, hogy az esély a kormányváltásra a nullához konvergál. 

Azt is pontosan tudják, hogy hacsak nem csapódik egy Chicago méretű aszteroida Magyarországba, akkor olyan elsöprő győzelmet fog aratni a Fidesz áprilisban, amit még nem látott a világ. 

Ahogy most állnak a dolgok, pontosabban amerre haladnak a dolgok, abból az látszik, hogy egyáltalán nem kizárt, hogy egy árva kis párt sem fog bejutni a parlamentbe, és a szocik a DK, meg a Ballik is épphogy el fogja érni a parlamenti küszöböt. 

(Hangsúlyozom: jelenleg nem ez a helyzet, de minden hónapban egyre nagyobb támogatottságú Fideszt mérnek a közvélemény-kutatók, és azt, hogy egyre inkább olvad és forgácsolódik szét az ellenzék. Szóval simán benne van a pakliban az általam felvázolt 4/5-ös arányú Fidesz-győzelem is.)

Tudja ezt Karigeri, tudja ezt Vona és tudja Szél Detti is. 

Az újságolvasók pedig megengedően és megértően bólogatnak – pont úgy, ahogy az azóta bezárt Lipótban bólogattak az ápolók, mikor valamelyik ápolt a szokásos ügymenet szerint azt bizonygatta, hogy ő Napóleon –, mikor a három ellenzéki miniszterelnök-jelölt unásig ismételt mondatait hallja századszor arra vonatkozóan, hogy ők hisznek benne, hogy ők tudják, hogy eskü tesa, hogy ők lesznek Magyarország következő miniszterelnökei. 

Szeme nem rebben már az egyszeri választópolgárnak, mikor Karigeri – miközben egy szerencsétlen macskát abuzál 38 centi hosszú mutató- és középső ujjával – arról ábrándozik, hogy májusban ő lesz Magyarország miniszterelnöke. 

És közben Karigeri nem röhögi el magát. Ami lássuk be, valóban figyelemreméltó teljesítmény. 

Hogy a választópolgárok milyen arányban képesek röhögés nélkül végighallgatni Geri ábrándjait a miniszterelnökségről, arra vonatkozólag nincsenek adataink. De simán el tudom képzelni, hogy már immunissá váltak a Magyarországon minden második bokorból előugró, magukat potenciális doktorminiszterelnökúraknak hallucináció ápolandókra, így Karigerire is.

Talán emiatt is van Magyarország ellenzékváltó hangulatban.

Mert az emberek megunták a folytonos hazudozást. 

(Igen. Az a helyzet, hogy lehet ezt  úgyisénleszekaminiszterelnök munkacímű játékot sok mindennek lehet nevezni – önszuggesszió, önmotiváció –, de végső soron egy ordas nagy hazugság.) 

Megunták a ballibek hazudozását a magyarok. 

Mert a magyar libsit onnan lehet 300 méterről, félig behunyt szemmel, esti szürkületben is megismerni, hogy mindenről hazudozik. 

A magyar libsi értelmiség azért hazudozik mindenről, mert évtizedek óta meg van győződve arról, hogy a magyar nép segghülye, primitív nácik gyülekezete, akiknek nem szabad elmondani az igazságot a magyarországi romák helyzetéről, a nyugati nagyvárosok no-go zónáinak etnikai összetételéről, az Amerikai Egyesült Államok bűnözési statisztikáiról és a migránsok által elkövetett bűncselekményekről. 

A magyar libsik egyébként nem sokban különböznek nyugati kollégáiktól, akik ugyanúgy a kihalás szélére sodródtak, mint magyar pajtásaik, csak náluk valóban nincs sajtószabadság, így aztán az igazsághoz sokkal nehezebben juthatnak hozzá a nyugaton élő választók, valamint félő, hogy ha és amennyiben hozzájutnak, akkor egy kényelmes matrac boldog tulajdonosai is lesznek egy kedvesen szürke, rácsokkal felszerelt büntetés-végrehajtási intézményben. 

Ez a jelenség – az elhallgatás és a hazudozás jelensége – a két és fel évvel ezelőtti migránsválság kezdetekor volt a legjobban megfigyelhető. 

Mindannyian emlékezhetünk, milyen elképesztő hazugságokkal próbálták befolyásolni, érzékenyíteni a magyarokat a mi libsijeink. 

Napi 10 cikkben hazudoztak arról, hogy micsoda égi áldás nekünk magyaroknak, hogy a több millió Szíriából érkező sanyarú sorsú, többdiplomás orvos, filozófus, agysebész és emberi jogi aktivista nálunk akar letelepedni. 

Természetesen azóta kiderült, hogy csak egészen elenyésző részük rendelkezik diplomával, szakmával, nyelvtudással. Az is kiderült, hogy bár szíreknek hazudják magukat, de 80 százalékban nem szírek, sokkal inkább afgánok, pakisztániak, irakiak, bangladesiek. Akiknek nemhogy diplomájuk nincs, de még írni-olvasni sem tudnak. Analfabéta szerencselovagok ők. És az is, hogy eszük ágában sincs Magyarországon letelepedni. 

A magyar libsi újságírók persze előszeretettel fotózták azt a 4 darab gyereket, meg azt a 6 darab nőt, akik a férfiak mögött kullogva cipelték a hátizsákokat, a bőröndöket, meg a pulyákat, ugyanakkor minden statisztikai adatból látszik/látszott, hogy a nem háborús zónából érkező, analfabéta szerencselovagok a haverjaikkal – és nem a feleségeikkel, meg a kölkeikkel – vágtak bele a nagy kalandba. 

A libsik mégis a csillogó szemű gyerkőcöket fotózták, kamerázták. Pedig ők is pontosan tudták, hogy a kétmillió férfi közt kétszáz gyerek ha van összesen. 

Mert a ballibek családjába tartozók azt gondolják, hogy a nép hülye az igazsághoz. Hogy a népet nem szabad megterhelni az igazság minden részletével, mert akkor esetleg úgy dönt, hogy nem kér a migránsokból. 

A libsi újságírók és politikusok – összefoglaló néven az ellenzék – a tekintetben is összevissza hazudozott, hogy a Keletiben Dzsermanit ordibáló férfiak keresztények lennének. 

Egyébként ez a hazugságuk viszonylag gyorsan lelepleződött, miután a 90 százalékban férfiakból álló társaság reggelente mit sem törődve a kereszténységgel – és a Hiszek eggyel –, szépen komótosan kelet felé térdelt, és elkezdett Allahhoz imádkozni. Majd az ima végeztével egy emberként kezdte skandálni, hogy Allah Akbar. 

A felvételek fent vannak a YouTube-on. 10 másodperc alatt meg lehet találni. 

A libsik – az ellenzék – viszont másnap ugyanúgy tovább hazudozott, mintha mi sem történt volna. Mintha nem lepleződött volna az egyik nagy hazugságuk. 

Szemük nem rebbent.

Hazudoztak még éhező menekültekről is, holott pontosan tudták, hogy azért nem eszik meg, azért dobják ki az osztogatott szendvicseket, mert inkább egy gíroszosnál vagy a mekiben kérik nagy kólával a menüt. 

(Mielőtt még: nyilván voltak olyanok is, akik valóban megették, ahogyan olyanok is, akik igazi háborús menekülteknek tekinthetőek. Kétmillióból ezren.)

Mégis éhező menekültekről írtak, pedig látták a köteg ezer eurósokat, a táblagépeket, az okostelefonokat, a drága cipőket. 

Hazudoztak elveszett útlevelekről pedig minden hazug libbant újságíró tudta, hogy olyan nincs, hogy az összes szír elveszti az iratait, de a pénze, a táblagépe, az iPhone-ja és a töltői az összes kamuszírnek megvan. 

Azt is tudták a libsi érzékenyítő újságírók, hogy ezek az emberek nem szírek. Mégis folyton az aleppói és a damaszkuszi bombák robajával próbáltak könnyeket csalni a magyarok szemébe, holott ők is tudták, hogy a menekültek 80 százaléka nem szír, sosem járt Aleppóban. 

Rettenetes állapotban van az ellenzék és az ellenzék szócsöveként funkcionáló ballib média. 

Nagyon hasonló a helyzet a Gyurcsány utáni időszakhoz. Amikor kiderült, hogy Gyurcsány egy elmebeteg, aljas, hazug Néró. 

A Gyurcsányt mentegető ellenzék és ellenzéki média minden hitelét elvesztette. Ezért nem hisznek nekik az emberek. 

Ezért nincs hitele annak, amit leírnak. 

Ezért nem hisznek nekik az emberek, mikor diktatúráznak, önkényeznek. Hiszen mindenki emlékszik a símaszkos, azonosítószám nélküli, fejmagasságban lövöldöző többezres rendőrtömegre. Hogy hogyan verték, ütötték, rúgták a földön az embereket, hogyan vertek ájultra mindenkit, aki aznap az utcán volt. 

És arra is emlékeztek az emberek, hogy a balliberális értelmiség, a balliberális pártok, és a balliberális újságírók hogyan helyeselték a rendőrterrort, hogyan “minek mentek odáztak”, vagy csak hogyan fordították el a fejüket. 

És azt is látják a választók, hogy a régi helyeslők, most hogyan diktatúráznak jajveszékelve. 

Elképesztő hitelességi deficittel van jelenleg megterhelve a magyar libsi értelmiség. 

És ami a legkétségbeejtőbb, hogy még mindig nem látják, még mindig nem értik, miért nem hisznek nekik, miért nem hisznek bennük. 

Pedig nagyon egyszerű a recept. 

Varga-Bíró Tamás is megmutatta, mi a helyes és mi a helytelen, ha lelepleződünk és kiderült, hogy hazudtunk valamiben. 

Lehet mismásolni, tovább hazudozni, és be is lehet ismerni, ha hazudtunk. Nyilván ez utóbbi a követendő példa. 

A magyar ellenzék beismerése még várat magára. 

A magyar ellenzéknek és a magyar ellenzéki újságíróknak be kellene ismerniük, hogy elvtelenül hazudoztak a fentebb tárgyalt két dologban. Hogy ferdítettek, elhallgattak, hogy nem bontották ki az igazság minden részletét. 

Hogy az Orbán- és Fidesz-fóbiájuk elvakította őket, és ezért hazudták azt a magyar népnek a több millió analfabéta muszlimról, hogy többdiplomás keresztény értelmiségiek. 

Hogy ezért védték annak idején Gyurcsány rendőrterrorját. 

Látják, hogy baj van. Olvasom, hogy ők maguk is keresik, miért vannak a béka segge alatt. 

Az utóbbi időben sok cikk született a témában. Látom, hogy próbálják megfejteni az okokat. 

Pedig ez egy nagyon egyszerű történet. 

Hazudtak. Lebuktak. 

Be kell ismerni, hogy hazudtak, töredelmesen bocsánatot kell kérni, bizonytalan ideig – amíg az olvasók megbocsátanak – vissza kell vonulni az írástól. 

Ez az ellenzéki sajtó feladata. 

Az ellenzéké ugyanez. 

Ahhoz, hogy ne legyen ellenzékváltó hangulat az országban, az ellenzéknek is be kell vallania, hogy elvakult Orbán-gyűlölete és beteges hatalomvágya miatt terjesztett dezinformációkat a migrációról. 

Töredelmesen és őszintén bocsánatot kellene kérnie a nem létező szír kislányokért, a keresztény, elméleti fizikus anyukáikért, az agysebészetre specializálódott apukáikért.  

Be kell vallaniuk, hogy aljas módon hazugságokkal akarták támadni a Fideszt és Orbánt. 

Amíg ezt nem teszik meg, addig a választók nem fognak hinni nekik. 

Ugyanis a hazug ellenzék, és a még náluk is hazugabb ellenzéki média nem érti meg, hogy mióta van internet, mióta van Facebook és YouTube, azóta nem lehet ilyen nagyokat hazudni. 

Hiába hazudoznak kulturáltan ünneplő, integrált szír kémiatanárokról, ha egyszer az emberek azt látják, hogy borzasztóan vad afgánok és irakiak rakétázzák a templomokat, a rendőröket, a babakocsit toló nőket. Hogy Franciaországban ezer autót gyújtottak fel ezek a bevándorlók szilveszter éjszakáján. 

Ha ilyen magas a lebukás kockázata, akkor tilos a bevándorlók végzettségéről, származási országáról, integrációjuk sikeréréről és bűnözési statisztikájukról hazudozni. 

Mert a választók villámgyorsan hozzájuthatnak a valóságos információkhoz. 

És ha hozzájutnak, abból azt fogják leszűrni, hogy a magyar ellenzék hazug, érdekvezérelt, szavahihetetlen figurák gyülekezete. 

És akkor a magyar választók nem a kormányt, hanem az ellenzéket akarják majd leváltani áprilisban.

Apáti Bence - ]]>www.888.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Életmód (1) Nagyvilág (1290) Tereb (125) Emberi kapcsolatok (36) Mondom a magamét (3177) Mozi világ (440) Sport (727) Gasztronómia (538) Jobbegyenes (1434) Vetítő (37) Egészség (50) Heti lámpás (188) Kultúra (3) Szépségápolás (15) Flag gondolja (32) Autómánia (61) Tv fotel (65) Mozaik (2) Rejtőzködő magyarország (171) Belföld (4) Gazdaság (597) Történelem (3) Irodalmi kávéház (449) Alámerült atlantiszom (142) Politika (1570)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>