Így maradt az újabb vereség és az immár egyre biztosabbá váló keserű őszi szereplés.

Kell egy csapat!

Mert bizony ez a gárda nem, hogy a bajnoki címért nem fog küzdeni, de még a dobogó megszerzése is komoly nehézségekbe fog ütközni a számára. A mérkőzést csak online tudtam követni, de szerencsére, (vagy nem is tudom…) nagyon jó stream-et sikerült kifognom.

Nem igazán értem, hogy Böde Dani miért játszik hosszú hetek óta formán kívül, miért ennyire gyengék az új igazolásaink, miért fáradunk el rendszeresen a 65-70. perc környékén?

Elveszítettünk ismét egy rangadót.

Egy rangadót el lehet veszíteni, még olyan is előfordulhat, hogy egymás után két rangadót is elveszítünk, de közben sajnos volt egy Haladás elleni mérkőzés is, amit viszont hozni kellett volna!

Doll azt nyilatkozta, hogy vannak belső problémáink – hát Thomas az ilyen jellegű gondokat csak te és a szakmai stábod remélhetőleg jó pedagógiai érzéke tudja csupán megoldani, senki más! Mint ahogy az erőnléti hiányosságainkat is csak ti tudjátok pótolni!

Hajrá, mert ez így nagyon kevés lesz!

Jön a Pécs, megyünk Debrecenbe, jön a Honvéd, majd irány az eddig remeklő Paks és végül következik a Vidi. Nem néz ki túl jól a helyzet! Nagyon nagy változások kellenek, ha még tavasszal is versenyben kívánunk lenni a dobogóért.

Néhány gondolat Szivics „mesterről”. Bizony hosszú-hosszú ideig azt gondoltam, hogy remek választás lenne a Fradi kispadjára ez a szerb-magyar (?) szakember. Tetszettek a nyilatkozatai, tetszett a hozzáállása. Nos ez a szimpátia mára teljesen eltűnt. Amióta a jó Tomiszlav átvette a Diósgyőr csapatát, azt gondolja magáról, hogy ő szarta a spanyol viaszt!

Ez nincs így Tomiszlav, egyáltalán nincs így!

Ahogy Mikszáth mondta :  Jó hadvezér nincsen jó katonák nélkül.        

Az arrogancia és a nagyképűség soha sem vezethet tartós komoly sikerhez, csupán talmi győzelmeket szülhet, de előbb utóbb meg lesz ennek a viselkedésnek a böjtje. Az nem lehet, hogy egy edző saját magát rendszeresen a csapat elé helyezi, saját maga sikereként könyveli el a győzelmeket, a vereségeket pedig a csapat kudarcának tekinti.

No de van nekünk elég bajunk, nem tisztünk más háza táján söprögetni!

 Meg kell oldani végre a szurkolók és a vezetőség közötti ellentétet. Az egységben volt az erőnk! Most pedig minden van csak egység nincs!

Kell egy csapat! De most már nagyon!

A három E betűt - Az Erkölcs, Erő és Egyetértés hármas jelszavát végre meg kellene tölteni valódi tartalommal, mert különben sokkal, de sokkal többet veszíthetünk el, mint egy diósgyőri bajnoki!

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs