Nagy kő esett le a szívemről, dear Colleen, szépséges Colleen Bell, amikor meghallottam, hogy az amerikai szenátus, a még néhány hétig demokrata szenátus megszavazta, hogy Kegyedet küldi szép hazám fővárosába nagykövetnek. Igen, nagy kő, mert már szorongtam, annyi minden rosszat hallottam már ebben az ügyben odaátról. Az újságok sok csúfságot írtak.

Például ez a nyugdíjas diplomata, James Bruno egyenesen odáig ment, hogy vitatva az elnök jelölési jogkörét, megkérdezte, miért küld Amerika ilyen sok képzetlen hülyét, bunkót a tengeren túlra.

Tudod dear, szépséges Colleen, nálunk ez teljességgel elképzelhetetlen, hogy a sajtó ilyen hangnemben írjon vezető politikusainkról, lehülyézné, lebunkózná őket.

A képzetlenség kapcsán arra gondoltam, dear, hogy elmondok néhány dolgot segítségül, talán így könnyebb lesz a beilleszkedés, egyébként is ritkán beszél az ember amerikai nagykövettel.

Szóval dear, a Szabadság téri nagykövetségen fogsz székelni, szép hely, bár ma már egyre több előtte a tankcsapda. De tudnod kell, ide menekült és itt élt önkéntes száműzetésben és szobafogságban csaknem másfél évtizeden keresztül az esztergomi hercegprímás. Nézd meg azt a szobát, amelynek ablakára hívő és reménykedő magyarok vetették tekintetüket még a legsötétebb diktatúrában is.

Aztán figyelj és ne hallgass a mai ricsajra. A Szabadság tér szobrai és emlékművei manapság  indulatos vitákat gerjesztenek, hogy miért, azt megtudod, ha kimész sétálni, mint kollégád és elődöd, Goodfriend mester. De tudnod kell, amit a mai hőbörgők már rég elfelejtettek, hogy ezen a téren állt négy szobor (ledöntötték, elhurcolták), a négy égtáj szobra, amelyek arra emlékeztettek, hogy a nagyhatalmak (amerikai segédlettel) Trianonban megcsonkították Magyarországot, északon és délen, keleten és nyugaton, dear, annyira, hogy területe kétharmadát elvesztette. Ma már ez nem napi téma, mert olyan régen volt, mindjárt száz éve, de hidd el, benne van még az idősebb generációban ennek a fájdalma, amit legalább a Szabadság téren illene megérteni.

Most nem mondom (mondom), elképzelni sem tudnád, hogy a nagy United States mondjuk Indianapolisnál kezdődne (keleti part sehol), aztán kábé Denvernél végződne (nyugati part sehol). Ennyi veszteség ért minket, és csak azért vázoltam ezt ilyen vizuálisan, mert egy attraktív televíziós producer, mint Kegyed, ebből ért legalább és talán elgondolkodik.

A nagyköveti poszt persze elsősorban politikai állás, itt már nem lesz mód folytatni a tv-s szappanoperákat. Óhatatlan viszont, dear, hogy találkozzon a mai magyar politika legjelesebbjeivel.

Itt van például Gyurcsány Ferenc, vállalkozó, politikus és nagy, szuggesztív szónok. Volt miniszterelnök, nagy atlantista, ezért repült el anno néhány órára vacsorázni Putyinnal.

Szigetvári Viktor, nem tudom, mekkora atlantista, de nem nagy szónok. Piarista diák volt, aztán átcsusszant néhány baloldali párton, jelenleg felkészül valamire, de csak ő tudja, mire.

Itt van Mesterházy Attila, pardon, ő most ippeg nincsen itt.

Bokros Lajos sem nagy szónok, volt már minden, nevét e hazában jól ismerik, volt, amikor országosan emlegették. Jelenleg nem készül semmire, mert még messze vannak a választások, csak olyankor aktivizálja magát.

Fodor Gábor, ő is atlantista meg még sok minden. Vérében van a liberalizmus eszméje, az átcsusszanásokban veri Szigetvárit. Volt már mindenféle miniszter, meg pártelnök különböző pártokban, kissé elfáradt már a nagy aposztata, de még mosolyog.

És itt van a remény, Bajnai Gordon, pardon, dear, ő sincs itt, most épp lelécelt Párizsba.

És Juhász Péterről sem feledkezhetünk el, az egykori kendermagos és nagy ellenálló, akinek se lakása, se jövedelme, semmije sincs. Esetleg dear, befolyását latba vethetné odaát egy kis adománygyűjtéssel.

Vannak még persze lehetőségek, de Szanyi Tibor, Jávor Benedekkel karöltve (+Újhelyi) annyira elfoglaltak Brüsszelben a magyar ügyek képviseletében, hogy nehéz lesz az egyeztetés.

Karácsony Gergelyről nem is szólva, akinek a világpolitika helyett most egy kerületet kéne irányítania.

És itt van egy új daliás nemzedék, az internet bajnokai, akik az idei harmadik választás után kezdtek el mozgolódni és hirdetik az ellenállás és a felfordulás magasztos eszméit. (Gyerekek, két éve még nem volt Facebook? Most lett hirtelen, a harmadik zakó után?)

Bocsánat, dear, ezt nem Tőled kérdeztem, de azt viszont igen, hogy ismerős-e ez a divat? Kairóban nemrég, most épp Honkongban dúl ez a jelenség. Kijevről nem is szólva.

Jaj, majd elfelejtettem, és a kormány? Dear Colleen, szépséges Colleen Bradley Bell, hát az is van. Már kétszer is megválasztották a magyar választópolgárok, ráadásul kétharmados többséggel, de ez nem érdekes.

Arról úgyis beszámol Kegyednek a Washington Post.