Izeg-mozog Cserni bíró abban a talárban, és időnként úgy érzi, feltétlenül szólnia kell a közállapotokról. Emberünk meg is találta a megfelelő fórumot, amikor a közismerten elfogulatlan Juszt László műsorában hümmögött és szörnyülködött, és kijelentette, hogy a tízes skálán kettest adna az ország mai alkotmányosságának. Arról is szólt, hogy az új alkotmány „lényegesen silányabb” az előzőnél, majd kollégáit némileg arcba rúgva tisztogatásról elmélkedett: szerinte az újonnan munkába állított 250 új bíróról „mindenki el tudja képzelni”, milyen döntéseket hoz majd.

Nem tudom, értik-e. Adott egy bíró, aki papíron és esküje szerint elfogulatlan, pártatlan, részre nem hajló, de valójában nagy ívben tesz minderre, és bőszen minősítget, ítél, befolyásol a nyilvánosság előtt.

Nem jobb, nem bal, nem kormánypárti és nem ellenzéki szempont mondatja velünk, hogy ilyen nincs… Igyekszünk az egyetlen normális ítéletet megalkotni Cserni-ügyben, ha már ő nem képes féken tartani magánindulatait.

Cserni János bíró alkalmatlan a bírói munkára, mert súlyos elfogultságát nem palástolja.

Sietünk megnyugtatni a bírói hivatás baloldali barátait: ha az új főbíró, Szájer József felesége mondjuk az Echo Televízióban megvallja jobboldal iránti szimpátiáját, akkor azt is habozás nélkül elítéljük.

Ez azonban kevéssé valószínű. Ilyen attraktív coming outra csak Cserni János képes. Belőle egy van, ő pótolhatatlan.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy Cserni János továbbra is ítélkezik büntetőügyekben, rá vár a feladat például, hogy elmarasztalja vagy felmentse Geréb Ágnest. Most, miután nyíltan megvallotta politikai szimpátiáját, vajon elhihetjük-e neki, hogy pusztán a törvényeket alkalmazza, és tárgyilagosan mérlegel az otthon szülés roppant bonyolult tárgykörében? Ha pedig felmerül valamilyen közéleti, politikai szál, akkor a kormány bírálójaként nyilvánul meg?

Talán nem köztudott, de a magyar újságírók jelentős része állandóan bíróságra jár, szereztünk hát némi tapasztalatot a bírói ítélkezés módozatairól. Őszintén megvallva, nem szívesen lennék a bírák helyében. Legelsősorban azért – és itt most kifejezetten a sajtóperekre gondolok –, mert a hatályos törvények olykor ellentmondásosak, és a kelleténél nagyobb teret engednek az egyéni értékelésnek. Maguk a bírák panaszkodnak magánbeszélgetéseken – e sorok írója is végighallgatott már néhány ilyen kifakadást –, hogy üdvösebb volna a jogalkotónak utat vágnia a törvények dzsungelében, mert így, az értelmezhetőségi mező szűkülésével rájuk hárul a feladat, hogy az eredeti szándékot kitapintsák. A bíróságok túlterheltek, egymás hegyén-hátán minden, és teljességgel érthető, ha minden bíró gyorsan le akarja zárni a legbonyolultabb ügyet is, hogy mihamarabb sort keríthessen a következőre.

De ha az ember Cserni bíró, akkor nincs szükség efféle aggodalmakra. Ha az ember Cserni bíró, akkor irány az ATV, összevegyül a magánszféra és a hivatás. Szóljon, aki mer, de ha Cserni bíró haja szála is görbül, akkor diszkriminációról meg kulturális fasizmusról visítanak majd, akik szoktak.

Pedig csak annyi az eset tanulsága, hogy ásó híján roppant nehéz a kertet felásni. Megfelelő szerszám híján az asztalos sem készít cifra bútorokat. Elfogultan pedig ne bíráskodjunk. Választási plakátot ragaszthatunk, tömeggyűlésen kiabálhatunk, mindenfélét megtehetünk, de a törvényt hitelesen már soha többé nem képviselhetjük.

Szentesi Zöldi László - magyarhirlap.hu