Akkor ugyebár az olvasók felkapják a fejüket és felkiáltanak, hogy:

- Végre újra, újra él a tárca!

Régen a tárca, vagy ahogy a franciák mondják feuilleton (ejtsd: föjeton) nagy tiszteletnek örvendett. Mi is a tárca valójában.

A tárca rövid terjedelmű, publicisztikai műfaj. Az újságok tárcarovatában közölt, rendszerint aktuális témájú, könnyed hangvételű kisesszé. A műfaj klasszikusai: Gautier, Sainte-Beuve, Heine, Börne, a magyar irodalomban Móra Ferenc, Kosztolányi Dezső, Szép Ernő, Kellér Andor, Hunyadi Sándor. - ]]>http://enciklopedia.fazekas.hu]]>

Hajdanán az akkor még létező újságolvasók, amikor a kezükbe fogtak egy lapot először a tárcarovatnál ütötték fel és olvasták el a legfrissebb ropogós feuilletonokat.

A vonal alatti újságírás - ez volt a neve értő körökben, hiszen rendre az újság véleményrovatának az alsó harmadában helyezkedett el, egy vastagon húzott vonal alatt. (lásd.- Magyar Nemzet szombati melléklete.)
Mára egy kicsit megkopott ez a műfaj, annak ellenére hogy hazánkban komoly hagyományokkal rendelkezett. Kosztolányitól, Szép Ernőn át egészen a kortárs Darvasi Lászlóig, vagy Temesi Ferencig.
Itt-ott olvasni még tárcákat napilapok eldugott oldalain, néha jókat, néha kevésbé jókat. Én azonban még mindig a tárcánál kezdem azt olvasást, ha napilap kerül a kezembe. Hiába no, amolyan régivágású újságíró volnék, aki még ebben a digitális korban is kézzel veti papirra a gondolatait.
Kedves barátaim szeressétek, hát a tárcát, mert a tárca maga a szerzője. A tárca mesél, a tárca sír, a tárca nevet. A tárca maga az élet.
Ennyi lett volna a mai tárca, -ezúttal jelesül a tárcáról, a meteorológiai tavasz első napján.

Csépányi Balázs