Néhány gyöngyszem a fentiből, kedvcsinálónak:

 

 

Így viszont épp a lényeg veszne el; a véráldozat a rituálé értéknövelés eszköze, nélküle a jövőbeni társadalom sokat veszítene értékéből. A marxisták ezért kezdenek hozzá azonnal az öldökléshez, bárhol jussanak is hatalomra: Európában, Ázsiában, Latin-Amerikában vagy Afrikában. Szamuely Tibor nagyon jól eltalálta szarva közt a tőgyit: „A vértől nem kell félni. (…) Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, amely megtisztít bennünket, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket.” (Győri beszéd.) Hát épp erről ír Gómez Dávila.

 

 

Ez gyakran eléri a határértéket: acélos akarat és debil intelligencia. A szerencsétlen akar ugyan, hogyne akarna, de nem tudja, hogy mit akarjon. Na, ilyenkor jön a külső, független és objektív rásegítés.

 

Azoknak viszont, akik nagyon is értették a kérdéseket, a marxizmus sűrített válfajával, népszerű nevén gumibottal sulykolta a fejébe a helyes válaszokat.

 

Nos, sok baloldali tudna mesélni arról, hogy a recski szabadtéri erőfejlesztőben, a csillagról elnevezett ötcsillagos szegedi börtönszállóban vagy az Andrássy út 60. sz. alatti pincészetben milyen különös gondot fordítottak arra, hogy ez az elmosódott kép élesebbé váljon a baloldali elméjében.

Forrás: ]]>Bádog - Bayer Zsolt blogja]]>