- 0
Az elmúlt néhány évben jelentősen átalakult a szakképzés rendszere, nem feltétlenül minden esetben előnyére. Megváltozott a finanszírozása is. A cikkben áttekintem, milyen pénzügyi lehetőségek vannak arra, hogy működni tudjon egy szakképző intézmény.
Vannak olyan szakképző intézmények, melyek csak iskolarendszeren kívüli szakképzésben vesznek részt, ezek tandíjat szednek a diákoktól, amiből fizetni tudják az intézmény fenntartását, a tanárok és más dolgozók bérét, egyéb költségeket. A tandíj mértékét természetesen úgy állapítják meg, hogy a költségeken felül nyereségük is maradjon.
Most nem ezekkel az intézményekkel szeretnék foglalkozni, hanem az állami, önkormányzati, egyházi fenntartásúakról, melyek iskolarendszerű képzést (is) folytatnak. Számukra a fő bevételi forrás a központi költségvetéstől a fenntartón keresztül kapott állami normatíva, melyet a tanulók száma alapján kapnak meg. A szakiskolai és szakközépiskolai elméleti képzésre 2010-ben az állami normatíva tanulónként évente kb. 100.000 Ft – kiszámítása képlet alapján történik és iskolánként változik. Az összeget befolyásolja a tanulócsoportok száma, a csoportok létszáma, az intézmény típusa.
A gyakorlati képzésre ezen felül igényelhető évente fejenként 35.000 Ft az első két évfolyamon tanuló szakiskolások, szakközépiskolások után, ill. évente fejenként 98.000 Ft a szakképzési évfolyamokon. Természetesen minden normatíva csak az első szakképesítés megszerzésére irányuló képzésben részt vevő tanulók után igényelhető, mivel a törvény szerint csak az első szakképesítés megszerzése ingyenes. A második és többedik szakképesítés megszerzésére is van lehetőség, de ezek után már fizetniük kell a tanulóknak a fenntartó által megállapított tandíjat. A fenntartó, amennyiben finanszírozni tudja, dönthet úgy is, hogy ezt a tandíjat elengedi, de normatívát akkor sem kap a központi költségvetéstől. Ebben az esetben a teljes képzési költséget át kell vállalnia.
Az állami normatíva összege általában nem fedezi a képzések teljes költségét, a fenntartónak sokszor ki kell azt egészíteni, nem is kis összegekkel. Az iskolák költségvetése gyakran csak arra elegendő, hogy az év során felmerülő költségeket finanszírozzák belőle, tehát a bérköltséget a járulékokkal, a dologi kiadásokat (fűtés, víz, villany, papír, táblakréta vagy filc stb.). Fejlesztésekre a fenntartótól kapott összeg általában nem elég. Lehetőség van a költségvetés kiegészítésére fejlesztési célokra, mégpedig a szakképzési hozzájárulásokból.
A szakképzési hozzájárulás célja az Országos Képzési Jegyzékben szereplő államilag elismert szakképesítések megszerzéséhez szükséges gyakorlati képzés támogatása, felsőfokú szakképesítésekhez szükséges gyakorlati képzés támogatása, gimnáziumban informatikai-számítástechnikai képzés támogatása, felnőttképzés támogatása. A szakképzési hozzájárulást a vállalatok fizetik, alapja ugyanaz, mint a társadalombiztosítási járulékok alapja (nagyjából a bruttó bérköltség), mértéke 1,5%. A szakképzési hozzájárulás felhasználási területe széles.
Felhasználható:
1) együttműködési megállapodás vagy tanulószerződés alapján szakközépiskolai és szakiskolai tanulók gyakorlati képzésének megszervezésére
2) saját dolgozó számára finanszírozott képzésre, tanulmányi szerződés vagy felnőttképzési szerződés alapján (a teljes hozzájárulás legfeljebb 33%-a erejéig, mikrovállalkozásoknál legfeljebb 60%-ig)
3) legfeljebb a bruttó kötelezettség 20%-ig a Munkaerőpiaci Alap számlájára történő befizetésre – amennyiben az előző két pontban bemutatott lehetőségre a vállalkozás nem költötte el az összes hozzájárulást
4) az ez után fennmaradó rész fejlesztési támogatásra fordítható, melyet a térségi integrált szakképző központok (TISZK), speciális szakiskolák és felsőoktatási intézmények kaphatnak a gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek biztosítására (tárgyi eszköz beszerzésre)
A felsorolásból látható, hogy a szakképző intézmények a szakképzési hozzájárulásból csak akkor juthatnak pénzhez, ha csatlakoztak valamelyik TISZK-hez (kivéve a speciális szakiskolákat). A szakképzési hozzájárulás összegét a vállalat a TISZK-nek utalja, megjelölve, hogy melyik konkrét szakképesítés gyakorlati képzését szeretné támogatni. A TISZK-hez csatlakozó iskolák a náluk képzett tanulók létszáma alapján kaphatják meg a pénzt, a csatlakozási feltételek alapján, a jogszabályoknak megfelelően.
A támogatásokhoz való hozzájutásnak csak egyik feltétele a TISZK-hez történő csatlakozás. Az sem mindegy, milyen szakképesítés megszerzésére van lehetőség az adott iskolában. A Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (RFKB) feladatai közé tartozik megállapítani azt, hogy mely szakképesítések támogatására van szükség, melyekére nem. Az RFKB az adott régióban felméri a munkaerőpiaci igényeket és csoportosítja a szakképesítéseket.
Kiemelten támogatandók a hiányszakmák, melyekben a 2012-es beiskolázási igény legalább 2,5-szerese a 2007. évinek. Ezekre a szakképesítésekre bármennyi tanuló beiskolázható, és a képzéshez igénybe vehető az állami normatíván felül a fejlesztési támogatás is, valamint a Munkaerőpiaci Alap képzési alaprészének decentralizált keretéből igényelhető támogatás.
Támogatott szakképesítések azok, amelyekre a 2012-es igény legalább egyötöde a 2007-es beiskolázásnak. Ezeket „fenntartandó” szakképesítéseknek is szokták nevezni, melyekhez az állami normatíván felül fejlesztési támogatás is igénybe vehető. A beiskolázási létszám azonban korlátozva van, nem lehet akármennyi diákot ilyen képzésre felvenni.
Nem támogatott („leépítendő”) szakképesítések azok, amelyeknél a 2012-es igény várhatóan nem haladja meg a 2007. évi beiskolázott létszám egyötödét. Ezek szakképesítésekhez nem vehető igénybe a fejlesztési támogatás sem, sőt várható, hogy az állami normatíva is csak csökkentett összegben jár majd a közeljövőben.
A szakképesítések besorolása régiónként változik, ezért elképzelhető, hogy két szomszédos városban található iskola közül az egyikben támogatott, a másikban leépítendő ugyanaz a szakképesítés. Az RFKB-k a döntésüket időnként felülvizsgálják, hiszen a munkaerőpiaci igények változnak, az iskoláknak és a TISZK-knek ezt figyelemmel kell kísérni, amennyiben a képzés finanszírozását biztosítani akarják.
A fejlesztési támogatással természetesen szigorúan el kell számolni, meghatározott időn belül kell felhasználni meghatározott célra – mivel tárgyi eszköz beszerzésre használható fel, nem költhető bérköltségre vagy dologi kiadásra. Szigorúan csak az adott szakképesítés megszerzéséhez szükséges eszközök vásárolhatók belőle, ami természetesen szakmánként különböző.
N. R. Ágnes
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja