- 0
, amely nem egyszerűen George Soros fennhatósága alatt áll, de egyre gyanúsabb, hogy – a Magyar Narancs című kiadvánnyal együtt – az amerikai titkosszolgálat is befolyásolja az ott megjelenő anyagokat. Ezt a valóban komoly érdeklődésre számot tartó írást Sarkadi Zsolt jegyzi, aki most kapott Prima Junior Díjat.
Az írás címe: „Orbánék amerikai csapdába sétálhattak bele, amikor beengedték Pharaont Magyarországra”. A szokatlanul hosszú cikk elolvasása közben és után az a határozott érzése támad az embernek, hogy ismét egy amerikai titkosszolgálat által „megrendelt” anyagról van szó. Mégpedig kármentés céljából megrendelt anyagról.
Ugyanis az írásból egy végtelenül korrupt, elvtelen, aljas, becstelen és ocsmány ország képe bontakozik ki, és ez az ország az Amerikai Egyesült Államok. S hogy miért lenne érdeke az Egyesült Államoknak egy ilyen írást megjelentetni a hozzá feltétlenül és elvtelenül lojális, magyarországi szélsőliberális sajtó zászlóshajójában?
Minden valószínűség szerint azért, mert az amerikai titkosszolgálat (amely eddig soha nem tapasztalt mértékű aktivitást fejt ki ma Magyarországon a magyar kormány ellenében és a kormány megbuktatása érdekében) tudomására jutott, hogy Pharaon-ügyben a magyar titkosszolgálatok birtokában vannak minden fontos információnak. S mivel ezek az információk végtelenül kínosak az Egyesült Államok számára, jobb, ha azokat a baráti sajtóban szellőztetik meg, mintsem hogy a magyar kormány hozná azokat nyilvánosságra.
Nincsen más ésszerű magyarázat arra a cikkre, amelyet a 444 jegyez, és amely megpróbálja az Egyesült Államok aljas, becstelen ocsmányságait úgy eladni, mint valamiféle remek amerikai „titkosszolgálati csapdát”, amelybe Orbánék „belesétáltak”.
Mindenesetre, bárhogy is történt a dolog, ebből a cikkből egyszerre rajzolódik ki a világ legkorruptabb s egyszersmind legveszélyesebb latorállamának és a hozzá megtévesztésig hasonló magyarországi médiaágensének valódi arca. Nehezen elviselhető arc ez. És egyre kevésbé vagyok meggyőződve arról, hogy egyáltalán el kell-e viselnünk bármelyiket is.
Nos, e rövid bevezető után lássuk a 444 korszakos, hosszú-hosszú ideig nem elfelejthető, nem elfelejtendő cikkét! A szokásos hangulati felvezető után (Orbán, Tiborcz stb.) a következő mondatokat olvashatjuk: „Orbán elkezdte hajtogatni, hogy amerikai titkosszolgálati játszma zajlik a háttérben. Az a durva, hogy még az is lehet, hogy Orbánnak igaza van.”
Kedves olvasóim minden valószínűség szerint emlékeznek arra, hogy a magyar miniszterelnök valóban azt válaszolta a parlamentben egy kérdésre, hogy Pharaon-ügyben minden valószínűség szerint amerikai titkosszolgálati akció zajlik a háttérben. Ez eddig egy egyszerű felidézés a 444 részéről. Ám a következő mondat, miszerint „(…) az is lehet, hogy Orbánnak igaza van”, már eléggé meghökkentő, és ettől kezdve fokozódó érdeklődéssel olvassa az ember a cikket. Ugyanis a mi politikai oldalunk egyáltalán nem akad(na) fenn azon, hogy ebben az ügyben (is) fény derülne az amerikai titkosszolgálatok jelenlétére, de hogy ezt éppen a 444 hozza nyilvánosságra, nos, ez mindenképpen váratlan fordulat.
Az idézett „beismerés” után máris következik a magyarázat, a „vörös farok”, amelyet a szerző jónak látott már itt az elején felaggatni a műre:
„Ha így van, akkor az amerikaiak ravasz csapdát állítottak Orbánéknak, Tiborcz István pedig úgy lépett bele, mintha nem lenne holnap. (…) De bármennyire is gyanús meg sötét figura is ez a Pharaon, és bármekkorát is hibáztak a magyar titkosszolgálatok, hogy a miniszterelnök és a családja közelébe engedték ezt az embert, jó esély van arra is, hogy Orbán joggal emleget amerikai titkosszolgálati játszmát a háttérben.”
E felvezetés és vörös farok után pedig megtudjuk, ki is valójában ez a bizonyos Pharaon, akivel az amerikai titkosszolgálat „csapdába csalta Orbánékat”. Megtudjuk, hogy Pharaon már a hetvenes években feltűnt az Egyesült Államokban, ahol két bankot is vásárolt. De hamar kiderült, hogy Pharaon csak egy stróman, a BCCI nevű bank tulajdonosának, a pakisztáni Aga Hasszán Abedinek a strómanja. Az ő parancsára vásárolta meg a két amerikai bankot is, amelyeket valójában a BCCI irányított, és a BCCI fizetett hatalmas összegeket Pharaonnak és testvérének. Ám a legfontosabb felfedezés az volt, amikor kiderült, hogy a BCCI nem bank, hanem egy „nemzetközi bűnszervezet”, a tulajdonos(ok) pedig „fegyverkereskedelemben, nukleáris technológia kereskedelmében és drogkereskedelemben” utaznak, és hogy zavartalanul űzhessék piszkos üzleteiket, „évtizedeken át amerikai, angol, pakisztáni, francia, luxemburgi, kajmán-szigeteki, panamai és koreai hivatalnokokat fizettek le.”
Floridában bukott le a BCCI 1988-ban, ugyanis egy Pablo Escobar elleni akció során jöttek rá az amerikai hatóságok, hogy a bank floridai fiókjai mossák Escobar fekete pénzeit, és a panamai diktátor, Noriega is náluk tartja a pénzét. Ám az ügyből nem lett semmi! Sőt! Az amerikai hatóságok eltüntették a BCCI elleni bizonyítékokat! S mindez miérűt történt?
Azért, mert egy pakisztáni tábornok, bizonyos Fazle Haq, miután az afganisztáni drogcsempészet útvonala átkerült Iránból Pakisztánba, átvette az ellenőrzést a csempészútvonalak fölött, és ezek a drogbevételek is a BCCI-ben kötöttek ki. Haq pedig a CIA embere volt!
És azért volt rendkívül fontos ügynöke az amerikaiaknak, mert ő irányította az Afganisztánba irányuló fegyvercsempészetet is, amelyen keresztül az Egyesült Államok ellátta fegyverrel a szovjet megszállók ellen harcoló mudzsahedineket.
(Folytatjuk)
Bayer Zsolt - www.magyarhirlap.hu