Az idézet egy Kálmán László nevű nyelvésztől való, és így szól:

„Na most lett végképp elegem

Pedig eddig is már nagyon elegem volt. De amikor az ember gyanútlanul hazaér, bekapcsolja a rádiót, és ott Kukorelly Bandi barátunk éppen árokbetemetésre buzdít (amit megszoktunk tőle), de úgy, hogy csak úgy repkednek a »mindkét oldalon«-ok meg az általános alanyok (»gerjesztik«, kérem szépen, mindenki gerjeszti!), akkor véletlenül, de tényleg véletlenül elszáll az agya, mert ezt naponta többször is hallhatjuk a legkülönbözőbb, egyébként tiszteletre érdemes emberektől.

Na, kérem szépen, végképp tele van a tök azokkal, akik egy kalap alá veszik (vigyázat, megint kiragadott példák jönnek) mondjuk Radnóti Sándort, Parti Nagy Lajost vagy Heller Ágnest mondjuk Kövér Lászlóval, Bayer Zsolttal vagy Stumpf Andrással. Mert tényleg szörnyű, hogy egyesek kirekesztenek másokat a nemzetből, hogy eleve tisztességtelenséget feltételeznek egymásról, hogy nem tisztelik mások eltérő véleményét, hogy gyűlöletet szítanak. Csak, b..meg, mindez nem az előbbi, hanem az utóbbi példákra igaz. Tegyünk már különbséget azok között, akikkel éppen az a baj, hogy konzekvensen ennek a gyűlöletszításnak a jegyében kommunikálnak, gondolkodnak és politizálnak, és azok között, akik ezért elítélik őket. Én például nem mondhatom, hogy »keblemre, Bod Péter Ákos«, hiszen nem elég, hogy ő egy Matolcsy-féle diplomagyárban vendégprofesszor, de ráadásul annak idején ő hirdette meg azt a bizonyos kokárda-akciót, ami azóta a gyűlöletszítás emblémája lett.

Igazat adok Kerék-Bárczy Szabolcsnak, a jobboldaliakra is szükség lesz akkor, amikor ennek vége lesz (direkt fogalmazok így, a bukásuk után lesz rájuk szükség, nem pedig a »leváltásukhoz«, mert az szerintem nem lehetséges). De a jobboldaliaknak nagyon össze kell kap­niuk magukat, hogy nekem szükségem legyen rájuk, mert olyanok nem kellenek, igen, Bandi, és ez nem árokásás, hanem a nemzet elemi érdeke, akik az irredentizmusnak, a sovinizmusnak, az antiszemitizmusnak akár a szikráját is magukban hordozzák. Nehéz ügy lesz, mert ez azt jelenti, hogy az egész 20. századi Magyarország összes jobboldali hagyományát el kell felejteniük, Horthytól Mindszentyn át egészen Antallig, az »úri Magyarország« eszméitől a harmadikutasságon át egészen a vérrögvalóságig.”

Ha megengedik (és tudom, hogy megengedik), csak a végére koncentrálnék. Erre „az egész 20. századi Magyarország összes jobboldali hagyományára”.

Mert végül is nem nehéz belátni, hogy mindenképpen erre érdemes, sőt, kell koncentrálni.

S ha elég jól koncentrálunk, ha sikerül valóban összpontosítanunk, ha lemegyünk alfába, akkor valahol a lebegő ürességben rálelünk egy hosszú-hosszú összetett mondatra, amelyben ott kötelez bennünket figyelemre Németh László, a Kisebbségben minden gyilkosnak hazudott igazsága, ott van a Minőség forradalma, s a drámák, a regények és egy mondat is, miszerint a „rossz házasságban – s melyik nem az? – az a szörnyű, hogy ami az egyiknek szokás, az a másiknak kikerülhetetlen vértanúság”; ott feszül a mondatban Illyés Gyula is, és a Haza a magasban, s egy felejthetetlen mondat a zsarnokságról, és ott van Féja is, Erdélyi is, no és persze Veres Péter, ott a Kelet Népe, ott van Ady esszéje a Korroboriról, a mi örök táncunkról, ott van Hamvas Béla minden kiröhögött, falkában felfalt igazsága, ott vannak a falukutatók, a né­piek, akiket a „nyugatosok” oly’ sokszor akartak ki- és megtagadni, ott van szegény Csoóri, aki mindjárt a rendszerváltozás hajnalán egyszer le merte írni az igazságot, vagy legalábbis egy szeletét, ott van Csurka, az ő Döglött aknái, s a nagy előd, Szabó Dezső, ott az Elsodort falu, ott van Kosztolányi és Szabó Lőrinc, de még Petőfi is arrafelé kószál, ha kicsit messzebb merészkedünk az időben például antiszemitizmust keresgélve, és ott van Móricz, és naplójának megdöbbentő őszintesége a patkánylázadás zsidóiról, ott vannak a jobbról indultak és balra érkezők, ott a népi balosok, akik ugyanazt az ellentétet reszelgették a PÁRTON belüli „urbánusokkal”, mint amit annak előtte Németh László reszelgetett „különítményesnek” titulálva Ignotusszal és Hatvanyval – szóval ott van a mi összetett mondatunkban minden és mindenki, amit el kellene felejtenünk, hogy Kálmán László figyelmére méltók lehessünk.

Aha… Olyasféleképpen kell ezt elképzelni, ahogy az egyszeri ember magyarázza a fiának a negatív számokat:

Na, idefigyelj, gyerek! Utazik a Magyarország nevű buszon három ember, a Parti Nagy Lajos, a Heller Ágnes meg a Radnóti Sándor. Az első megállónál ebből a háromból leszáll öt, a Parti Nagy Lajos, a Heller Ágnes, a Radnóti Sándor meg a Bolgár György és a Vásárhelyi Mária. Akkor a második megállónál fel kell szállnia a Fliegauf Benedeknek meg a Kálmán Lászlónak, hogy éppen senki ne legyen a buszon.
Na, hát pontosan így.

A Kukorelly „Bandival” meg bármikor meginnék egy sört, bár… De nincsen bár. Hiszen éppen ez volna a lényeg.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>