„A BAYER ZSOLT BARÁTI KÖRNEK

A mi milliárdjainkból gyalázkodó Magyar Idők nyomós okkal felmelegítette nyolchónapos, s jó emberek által rögtön félremagyarázott szavaimat. Soha sehol nem mondtam ugyanis, hogy boldoggá tesz, ha kikapnak a magyarok. Miért állítanék ilyen őrültséget? Megtévesztett embereknek akkor se kéne ilyen stílusban reagálni, elmebetegekkel pedig nem vitatkozom. Akinek meg nincs érzéke az iróniához, nem tudom megnevezni a boltot, ahol kapható. Előző bejegyzésem októberi válaszom, amit a vád szárnyra kapása után a Népszabadságban írtam.

Előtte még néhány adat, 13 évesen lettem a Népsport tudósítója, akkor egy cikkemet nem hozták le egy ifistáról, kár, mert 1958 őszén vélhetően ez lett volna az egyik első, ha nem a legelső írás Albert Flóriánról. Akit utána láttam a Diósgyőr ellen Solymosi Pixivel az NB I-ben 17 évesen bemutatkozni. Azóta járok rendszeresen bajnoki meccsekre, a hatvanas években a serdülőket és az ifiket is megnéztem előtte. Húsz évig bérletem volt az Üllői úton. Legalább ötven válogatott játékost vallhatok a sportbarátomnak, Alberttel, Vargával, Fenyvesivel, Novákkal, Juhásszal, Benével, Illéssel, Détárival, Nyilasival, Telekkel, Lisztessel, a kis Flórival, Vincze Ottóval, Simon Tibivel és még sokakkal együtt is játszhattam. A Czibor emlékszobát én avathattam Komáromban. Rengeteget kaptam a magyar labdarúgástól.

Akkor voltam hónapokig naponta Puskással Madridban, laktam a házában, hordhattam a papucsát, és kaptam tőle 12 nyakkendőt, amelynek a felét szétosztottam a barátaim között, amikor itthon a nevét is alig lehetett kiejteni, én hoztam haza és játszottam le a Magyar Rádióban a Nótás kedvű volt az apám című kislemezét, amiért alaposan megróttak. A saját pénzemből voltam két olimpián, a Fradival Madridban, Innsbruckban, Pozsonyban, ott engem is megvertek, két női kézilabda vb-döntőn Bécsújhelyen és Zágrábban, a finnek ellen Helsinkiben a kapu mögött fotósnak álcázva, ahol kivívtuk a pótselejtezőt.

Akkor azt írták, hogy Faragó Richárd túl hangosan örült a szerencsés kiegyenlítő gólnak, akit ezért megvédtem a Sport Pluszban, mire a jugók elleni 1:12 után valaki a Népszabadságból a magyar labdarúgás utolsó szekértolójának nevezett. A mostani selejtezősorozat valamennyi hazai meccsén is kinn voltam, vajon kiknek drukkoltam? A mai napig játszom, hetvenen felül is tagja vagyok az MTK idén harmadszor bajnok veterán csapatának. Szégyellem, hogy mindezt fel kell sorolnom.

Félremagyarázott mondatom arról az emberről szólt, aki politikai hasznot csinál mindnyájunk öröméből, a mi pénzünket költve rá. Ami időnként, úgy harminc éven át nem öröm, de én akkor is kijártam, miközben szinte mindenki hülyének nézett. Esetleg folytathatjuk kicsit más hangnemben, bár teljesen értelmetlenül azokkal, akik nem voltak legalább annyi válogatott meccsen kinn, mint én. Vigyázat, 300 alatt ne próbálkozzanak.

Azért valamit bánok, 14 évesen volt egy 3 forintos jegyem az NSZK-Magyarország kakasülőre, ahol Albert azt a nagy gólját rúgta, sorra döntve a védőket, ami utána sok évig a Sporthíradó szignálja volt. 10 forint volt a havi zsebpénzem én meg 100 forintért eladtam. Írtam róla többször, de ha valaki ezért felelősségre akar vonni, megteheti, bár már megbűnhődtem miatta, holott onnan fentről szinte semmit se láttam volna belőle. Megtanultam, ott lenni sokkal több, mintha az ára a zsebedben csörögne. Fizettem érte eleget, elég sok vesztes meccsen ülve, most, hogy végre a fiaim és az unokáim is láthatnak egy magyar futballsikert, nem hagyom, hogy egy sötét gazember, bizonyos Zsoltika, elrontsa.

Orbán országlásáról pedig két bármilyen szép gólért sem fog megváltozni a véleményem. Hiszen Szalai nem azért pöckölte be olyan zseniálisan, és a ballábas Stieber sem azért emelte be jobbal olyan bravúrosan, mert Kisvárdán is épül egy stadion Sesztáknak. Akkor Rákosit is szeretnem kellene Puskás, Kocsis és Hidegkuti miatt? Na, ugye!

Igyekszem a hétéves akadémista unokám keddi boldog arcára gondolni, én ilyen idős koromban voltam kinn a Népstadion megnyitóján!”

Na, akkor most következzék a megjegyzésem:

Farkasházy!

Próbáld már meg elmagyarázni, miért nekem címzed ezeket a sorokat? Én vagyok az egyetlen, aki elnézést kért tőled, mert elhittem, hogy nem is azt mondtad. Akkor miért?

És a miheztartás végett: Sötét gazember a telebaszott kurva anyád. Meg jómagad. Ezt tartsd szem előtt Farkasházy, Világos?

Bayer Zsolt

Forrás: ]]>Bádog - Bayer Zsolt blogja]]>