Érdemes lenne eltöprengeni például azon, hogy az 1944 és 1992 közötti negyvennyolc év összesen négy, egyenként tizenkét éves ciklusból épül fel, amelynek csomópontja 1944, 1956, 1968, 1980 és 1992. A két végpont világos, 1944-ben megszületik a globális hatalmi egyezség arról, hogy a szocializmus nevű pusztító erőt rászabadítják Kelet-Európára, 1992-re pedig lezajlik ennek végleges visszavonása. (Aztán újabb tizenkét év múlva, 2004-ben lezajlik az újgyarmatosítás az uniós tagsággal, és a jelek szerint 2016-ban jöhet az újabb összeomlás a fegyverként használt bevándoroltatással.) A két végpont között (1956, 1968, 1980) a Magyarországon, Csehszlovákiában és Lengyelországban lezajló események egy tesztsorozat részei, amelyben a világ „nem létező” urai arra kíváncsiak az egyes minták vizsgálatával, hogy kellően szétroncsolt állapotban vannak-e már ezek a társadalmak ahhoz, hogy a globális kapitalizmus rendszerébe még annál is rosszabb gyarmati pozícióba legyenek visszailleszthetők, mint amilyenben 1945 előtt voltak.

Az, hogy „engedték megtörténni” ötvenhatot, ugyancsak ezt segítette elő. Ehhez persze az a cinikus hamis felbiztatás is kellett, aminek a világon semmilyen valóságos alapja nem volt. A világ urai megdöbbenve vették tudomásul, hogy a magyar társadalom lelki, erkölcsi és szellemi értelemben egyáltalán nincs még kellően szétvert állapotban. Hogy néhány nappal azután, hogy a terror megszűnt, tehát szinte pillanatok alatt kezébe vette a saját sorsát, megszervezte méltóságteljes, emberséges életét.

Azt is világossá tette, hogy a kapitalizmust és a szocializmust ugyanabban a végzetesen hibás síkban adott egyaránt hamis válasznak tartja, és nem harmadik utat akar, hanem a harmadik dimenzióban „az ég felé”, a szakrális egyensúly helyreállításával képzeli el a jövőjét. Ez azonban nyílt kihívás volt a világ nyugati és keleti urai felé egyaránt, így aztán közös erővel igyekeztek megsemmisíteni, majd meghamisítani mindkét oldalon. És ebben a félrevezetett, cserbenhagyott helyzetünkben nem maradt más, mint amit Oswald Spengler fogalmaz meg a legdrámaibb módon: „Ebben az időben születtünk, és bátran meg kell járni utunkat. Nincs más lehetőség, mint helyünkön kitartani, remény nélkül, a megmenekülés hite nélkül.” Ezt értették meg 1956 hősei.

A második teszt 1968-ban Prágában már biztatóbb volt a világ urainak, ott és akkoriban már kapitalizmust akartak, és gyaníthatóan nemcsak a csehek, hanem a térség más népei is. De ez még „szociálisan érzékeny”, európai „jóléti” kapitalizmus akart lenni, márpedig a világ urai azt az állapotot vágyták, amelyben az ultraliberális globális kapitalizmus engedelmes munkaerejévé és fogyasztójává válik a térség népe.

Bármilyen megrendítő is ezzel szembesülni, 1980-ban a lengyelek már erre vágytak, így valójában a „rendszerváltás” nevű projekt már akkor megindulhatott volna, és az, hogy nem indult meg, annak köszönhető, hogy a szovjet birodalmi elitek akkor még nem akarták „ingyen visszaadni” a térséget. Ne felejtsük el, hogy tele voltak pénzzel az olajárrobbanás miatt, és az iráni fordulat igen jelentősen rontotta az amerikai birodalom stratégiai pozícióit. És hogy bizonyítsa erejét, a szovjet birodalom Afganisztán megszállásával jelezte, hogy meg sem áll majd a szaúdi olajmezőkig. De végül totális zsákutcába jutott, és aztán már csak arra kapott garanciát, és –mint napjainkban kiderülni látszik – azt is csak átmenetileg, hogy a belső gyarmatai, a volt szovjetköztársaságok feletti informális hatalmát azok formális szuverenitása ellenére megtarthatja.

És ha mindezek nyomán megpróbáljuk összefoglalni, hogy mire taníthatna minket 1956 emléke, akkor a legfőbb tanulságot a költészet segíthet megérteni. Gérecz Attila költő a forradalomban, 1956. november 7-én halt hősi halált. A váci fegyházból 1954-ben szökött meg, bár a Duna-parton egy rendőr elfoghatta volna, de végül futni hagyta. Ezt a feszült pillanatot örökítette meg versében: „Csak álltunk némán, a rendőr meg én, mint két pisztolyként egymásra fogott magyar”. Ennél pontosabban és drámaibban nem lehet megfogalmazni 1956 üzenetét. A nemzet egysége ez az üzenet.

Gyönyörű nyelvünk szépen leírja ezt, egység csak úgy jöhet létre, ha eloszlik minden kétség, így lesz az egység többség. A hitre épülő tudás, bátorság és becsület az, ami összetart. Erre építve kell tehát szövetséget teremtenünk, méghozzá három szinten egyszerre. A nemzeten belül, a térség sorstárs országaival és a globális térben egyaránt. Újra háború van, Jalta globális egyezsége halott. A globális hatalmak tektonikai törésvonalain fekszünk, és óriási józanságra van szükségünk, hogy elkerüljük a harmadik nemzeti katasztrófát. Ma már mi is látjuk azt, amit 1956-ban a magyarok többsége megértett. Hogy pisztolyként egymásra fogva, hamis törésvonalak mentén szétdarabolva esélytelenek vagyunk. Ha mindig követjük a „nem létező” világerő stratégiáját, és egymást öljük halomra, ahelyett, hogy egyesült erővel vele szállnánk szembe, elvesztünk, és Mohács és Trianon nyomán jön a harmadik, ma még ismeretlen nevű végzetes nemzeti tragédia.

Ezt kell megakadályoznunk, ez 1956 igazi üzenete a mai magyarság számára. Reménykedjünk benne, hogy meg is értjük ezt az üzenetet.

]]>www.magyarhirlap.hu]]> - Bogár László

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!