Ryszard Antoni Legutko konzervatív lengyel EP-képviselő a cseh Hrabal kedélyességével és remek közép-európai humorával foglalta össze mindazt, amit Sargentini és az EU kutyakomédiájáról tudni kell.

Legutko úr elmondta: a CEU előjogainak és kiváltságainak megszüntetése, a többi magyarországi felsőoktatási intézménnyel egyenlővé tétele semmilyen módon nem jelenti az oktatás és a kutatás szabadságának megnyirbálását.

Legutko úr azt is kifejtette, hogy az EU azon képviselőinek, akik készülnek megszavazni a jelentést és a 7-es cikkely szerinti büntetést, továbbá magának Sargentininek elsősorban az a problémája, hogy a magyar választópolgárok harmadszor is kétharmaddal választották meg Orbán Viktort és kormányát.

„Talán függesszék fel a választásokat Magyarországon, és jelöljék ki innen, hogy ki irányítsa az országot. Timmermans úr biztosan szívesen elvállalná a feladatot és lenne alkirály Magyarországon” – mondotta Legutko úr, aki a végén még hozzáfűzte: „Megfigyeltem, hogy amikor Lengyelországgal ugyanezt művelték, hirtelen minimum öt százalékkal megugrott a lengyel kormány és kormánypártok támogatottsága. Várhatóan ugyanez fog történni Magyarországon is. Úgyhogy, Orbán úr, lehet, hogy Sargentiniék valójában az ön támogatói.”

S valóban, itt be is fejezhetnénk. Mert mit számít már ehhez képest Verhofstadt beteges hisztériája, az összes szerencsétlen önleleplező tudatlansága, és mit számít leginkább az a lefegyverző bornírtság, ahogy ezek a senkik megpróbálják a beteg rögeszméikhez szabni a valóságot?

De talán egyetlen egy okból mégis számít, és erre Nigel Farage úr remekül ráérzett: nevezetesen, hogy mi ismerjük már ezt az eljárást, ezt a szégyenteljes kioktatást, és leginkább ismerjük az igazság nélküliek és éppen ezért mélységesen és könyörtelenül igazságtalanok oktrojált szabályait, meg az erőszakot, amellyel mindezt ránk akarják kényszeríteni.

Ismerjük, mert ebben éltük nagyjából a történelmünk legutóbbi ötszáz esztendejét. A Föld mágneses tere időről időre pólusváltáson esik át.

Ezek perió­dusa akár néhány millió év is lehet. Ezt is elég nehéz felfogni, de azt még nehezebb, hogy Moszkva és Brüsszel ennyire rövid idő alatt cseréljen helyet egymással.

Mégis megtörtént! Brüsszel ma igazi kommunista (jakobinus) viselkedéssel és erőszakkal akarja rákényszeríteni az akaratát Magyarországra. És akkor ideje közölni az európai bürokratákkal, a sok kis zseb-Sztálinnal, fiók-Robespierre-rel: nem fog sikerülni! Ugyanis az a nemzet, amelyik kibírt ötszáz év megszállást és elnyomatást, nem fog hasra esni kis kócos Sargentinik és eszement ábrázatú Verhofstadtok rögeszméitől.

A magyar miniszterelnök világosan megmondta: mi soha nem leszünk bevándorlóország. Mi soha nem fogjuk feladni az erős nemzetek Európájának ideálját, már csak azért sem, mert az alapító atyák is így és ezt álmodták meg. Minden más pedig pusztán a társadalommérnökök, a rögeszmés népboldogítók lázálma csupán. Igen, ott ágált tegnap az EU parlamentjében az összes lelkes kis úttörő, akik akkor is átkísérik a nénit az úttesten, ha nem akar átmenni.

Sargentiniék akkor is átkísérnék Magyarországot a „másik oldalra”, ha a magyarok itt szeretnének maradni, ezen az oldalon. A nemzetek, a világos határok, a családok, az erős államok, a nemzeti és európai kultúrák és a nem kevert népességű országok oldalán.

Vagyis a normalitás oldalán.
Kohlhaas Mihály és Lúdas Matyi – sokáig e két alakban összpontosult a kétféle, nyugati polgári és keleti „Volks” néplélek. Nos, Kohlhaas Mihály eltűnt Nyugatról, ott már csak Sargentinik vannak. Lúdas Matyi viszont erősebb, mint valaha.

Nagyon úgy néz ki, hogy nem is elégszik meg a hárommal, és meg sem áll a négyig!

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>