Ezek ugyanis a videojáték-üzlet leggyorsabban fejlődő szegmensének, a valóságalapú játékprogramoknak a témái. A PlayStation3 bestsellere nemrégiben például az Utazás („Journey”) volt, elnyerve a videojátékok Oscar-díját. Az Utazás alapproblémája, amelyet a játékosoknak meg kell oldaniuk, egy olyan sivatagi utazás, amit csak az ellenféllel szövetséget kötve lehetett megnyerni.

Igen tanulságos fejlemény ez. Öregszenek ugyanis az első olyan videogeneráció tagjai, akik csihi-puhi játékokon nőttek fel. A jelek szerint korban előrehaladva már a komolyabb témák is érdeklik őket (nem csak a joystickkel lemészárolható űrlények), és ezért megjelent a valóságalapú játékok kínálata. 

Egyre nagyobb üzlet az „üzenet”. Az olyan játék, amelynek van tanulsága. Játékok, melyek segítenek megérteni a minket körülvevő világot, de legalábbis felvetnek létező problémákat. Ügyesen rájuk irányítják a figyelmet.

A kiöregedő első játékosgeneráció ezek szerint nem a hagyományos értelemben vett újságokból akar tájékozódni, hanem kedvenc felületén, a konzolasztal mellett ülve, a videojátékokból.

„A békés, gondolatébresztő játékoknak divatja van, kereskedelmi, pénzügyi és mindenféle szempontból” – olvasom az egyik neves amerikai médiakutató kommentárját. Richard Lemarchand szerint az elkövetkező években látványosan meg fog változni a videojáték-piac. Ez a szórakoztatóipari terület is ugyanarra fordul majd, mint pár évvel ezelőtt a filmipar. Ahogy Hollywood független stúdiói ma már sorra gyártják azokat a filmeket, sokszor egész estés dokumentumfilmeket, melyek a minket körülvevő világra reflektálnak, úgy fogja ontani a játékipar is az ilyen valóságalapú programokat.

Sőt, már ontja is. A „Hat nap Fallúdzsában” például a 2004-ben Irakban vívott legendás csata hátterét használja, és amerikai kommandósok fejével tanít meg gondolkodni. A „Pedo-papok” az egyház berkeiben kitört pedofilügyeket, a „Telefonsztori” pedig az Apple kínai üzemében öngyilkosságot elkövető munkások történetét boncolgatja. Van már „Szíriai végjáték” és „Demokrácia 3” is. Ez utóbbi, mert a címéből nem derül ki, a brit gazdasági nehézségek, az Európai Unió és az euró problémája köré épül.

Az értelmes szórakozás jelszavát zászlójukra tűző programozók egyre érdekesebb játékokat készítenek, egyre kevésbé véreseket, és évről évre komolyabbakat.

A „Hat nap Fallúdzsában” például úgy készült, hogy a programozók sok száz órányi interjút készítettek a bevetésen részt vevő amerikai deszantosokkal, továbbá történészekkel, orvosokkal, mert ez a játék nem az öldöklésről szól, hanem azoknak a komplex pszichológiai problémáknak a kezeléséről, melyekkel a katonák a háborúkban találkoznak. 

Vagyis a videojátékok a jövőben már nemcsak lövöldözős, agykikapcsoló programok lesznek, hanem épp ellenkezőleg, mélyen elgondolkodtató, inspiráló, a világképünket gazdagító termékek.

Kapcsolódó anyagok:

• ]]>Rekordösszegű felajánlást kér az ENSZ a szíriaiaknak]]>
• ]]>Újdonság a Pixar-filmek világában]]>
• ]]>A fegyvertartás veszélyeire figyelmeztetnek]]>
• ]]>Disney Star Wars]]>
• ]]>Game On: a videojáték-kiállítás]]>

Frei Tamás - metropol