És az a legnagyobb baj vele, hogy nehéz belekötni. Az ellenzéki politika szerepét átvevő, úgynevezett független sajtó (valójában a kilóra megvett, pártos, politikacsináló, leírhatatlanul becstelen és aljas revolvermédia) úgynevezett újságírói (valójában a nyilvánosság terroristái) viszont egész szánalmas, felesleges és mindenekfelett módfelett kártékony életüket annak szentelik, hogy mindenbe belekössenek. Hogy mindent és bármit összekenjenek önmagukkal, így elundorítván mindentől a normális emberek sokaságát, mondhatnánk szabódezsősen: a magyarság maradékát.

De hát miképpen lehetne belekötni az Erzsébet-programba, melynek segítségével huszonhatezer gyerek nyaralhat a Balaton mellett, ingyen, közöttük kárpátaljaiak, vagyis a szétszakított magyarok legelesettebbjei, huszonhatezer magyar gyerek, Zánkán és Fonyódon, s ha az egész évet vesszük, s az alapítvány többi táborát, akkor száznégy–százkilencezer gyerek.

Mindez egy jobboldali, „népnyúzó”, „szociá­lisan érzéketlen”, „szegényellenes” kormány idején. Igen, e kormány idején ingyen van a tankönyv, ingyen van a napi háromszori étel, és több mint százezer gyerek ingyen nyaralhat, táborozhat, kikapcsolódhat, eltöltheti normálisan és tartalmasan a szabadidejét, kallódás, csellengés, semmittevés és éhezés helyett. Ebbe kell most belekötni valahogyan, bárhogyan.

És az imént vázolt terrormédia két képviselője, Spirk József és Katz Dávid (utóbbi volt az, aki az állapotos Orbán Ráhel háta mögé állva azon viccelődött, vajon ki lehet a gyerek apja) – szóval ez a kettő elindult, hogy belekössön. Mert, Szabó Dezsővel szólva, „most bűnügyi krónikává züllött a történelem: szemét és őrültség lett az emberek élete”, s ezért ezek az alakok felelősek.
S hogy miképpen lehet belekötni huszonhatezer gyerek ingyenes nyaralásába?

Hát így: „A rászoruló gyerekek üdültetését végző alapítvány főtitkára a Balaton-part egyik legdrágább szállásáról jár be nap mint nap a zánkai irodájába.” S persze meg is kell ágyazni ennek a „hírnek”, imigyen: „A kormány az utóbbi hetekben nagyon rákapcsolt a gyermeküdültetés reklámozására, tévékben, rádiókban és interneten futtatják egyszerre az Erzsébet-táborok reklámjait. A fő üzenet az, hogy az idén 26 ezer gyerek nyaralhat a Balatonnál, olyanok is, akik ezt amúgy nem engedhetnék meg maguknak.”

Hát igen, tényleg ez a fő üzenet, ugyanis ez az igazság is egyben. A szörnyű igazság, miképpen az is a szörnyű igazság része, hogy Spirket meg Katzot nem engedték be a zánkai sajtótájékoztatóra, ami pusztán közegészségügyi szempontból és a kiskorúak védelme miatt is az egyetlen helyes lépés.

És ekkor, odakünn megvárták az alapítvány vezetőjét, és követték egészen „hazáig”, hogy aztán megírhassák a nagy „hírt”, a nagy „botrányt”, miszerint „az alapítvány főtitkári posztját a 2016-os alapítás óta Hornyák Tibor tölti be, és egyidejűleg ő lett az ügyvezető igazgató az Erzsébet Táborok Kft.-ben is. A több tízmilliárdos vagyon urává vált Hornyák nem Zánkán lakik. A budapesti illetőségű főtitkár-ügyvezető az egész nyári szezonban a Balaton-part egyik legdrágább szálláshelyéről jár be a tábor területén lévő irodájába.

A 24.hu információja szerint „egy napi 110 ezer forintért bérelhető házban találtak neki megfelelő szállást.” Majd a „hírt” természetesen azonnal átveszi a 444, imigyen fonva kötelet belőle: „Naponta 110 ezer forintért bérelt luxusvillából jár dolgozni a hátrányos helyzetű gyerekeket üdültető táborok vezetője.”

Érzik ugye az elviselhetetlen ellentétet, a tapintható feszültséget? Mert egyfelől itt vannak ugye a hátrányos helyzetű gyerekek, másfelől meg itt van ez a Hornyák, aki viszont luxusvillából jár dolgozni. Pedig ha valaki hátrányos helyzetű gyerekek nyaraltatását szervezi, intézi és felügyeli, annak nyilván egy putriból kellene bejárnia dolgozni, hogy ezek a magukat újságírónak becézgető bűnözők elégedettek legyenek. És a 444 imigyen öblöget még a végén: „A 24.hu megkérdezte a táborüzemeltetőt, hogy hogyan, miből fizetik a villa bérleti díját, de erre nem kaptak választ. Pedig a lap becslése szerint a nyárra akár 10 millió forint is elmehet a villabérlésre.”

Ó, hát persze! Tízmillió, és valaki(k) fizetik is – nyilván a szegény gyerekek pénzéből Hornyák luxusmániáját. Ugye összeállt már a kép? És aztán majd a következő két hétben ezt lehet ragozni, csócsálni, forgatni, megvitatni, elkészül ebből úgy ötven „publicisztika”, bloggerek írnak a „botrányról”, azt majd szemlézi az Index, az ATV-n is beszélnek róla, elég lesz ez muníciónak augusztus 20-ig, mert akkor majd jön a „Mennyibe került a tűzijáték, és miért van erre szükség, amikor lélegeztetőgépet is lehetne venni” című lemez.

Nos, akkor nézzük a kiábrándítóan szürke tényeket! Hornyák Tibor feleségével és két ötéves gyermekével 35 napra bérelte ki a monoszlói villát. Hornyák Tibor azért bérelte ki a villát, mert egész nyáron dolgozik (tudják: gyermektáboroztatás!), így nem tud szabadságra menni a családjával, mint mindenki más, de olyan hedonista gazember, hogy szeretne nyaranta ő is a gyerekeivel és a feleségével lenni.

Bérleti díjként napi 90 000 forintot fizettek érte. Hornyák Tibor 35 napra mintegy hárommillió forintot fizetett a házért. Hornyák Tibor ezt a saját pénzéből állta. Mindehhez ezért senkinek semmi köze nincsen.

Bayer Zsolt -]]> www.magyaridok.hu]]>