Mivel a széles olvasóközönség még csak nem is hallotta – mert nem hallhatta – Incseli Szőts András nevét, illendő és helyénvaló, hogy megismerjük az emléktáblájának avatásán elhangzott beszéd rá vonatkozó részét. Kövér László beszéde amúgy más tanulságokkal is szolgál!

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy gyilkosnak és áldozatának összefonódó emberi sorsa sokszor jobban megvilágít egy történelmi korszakot, mint a hivatalos történelemírás, különösen akkor, ha azt a történelmet évtizedeken keresztül a gyilkosok eszmei utódai írják.

Incseli Szőts András és Korvin Ottó kortársak voltak.

Szőts András 1881-ben, augusztus 4-én született Kolozsváron, Korvin Ottó pedig Klein Ottóként született 1894-ben a kárpátaljai Nagybocskóban.

Az Incseli nemesi előnevet Szőts András felmenői II. Lipóttól nyerték el 1791-ben, miután 1764-ben a bánffyhunyadi Szőts András Bánffy Elek bárónál önmagát és fiait ezer magyar forintért kiváltotta a jobbágyi sorból.

Az egyik felszabadított fiú 1809-ben Erdély főorvosa lett Kolozsváron, így került a Szőts család Kolozsvárra.

Korvin Ottó szülei a 19. század végén vándoroltak be Magyarországra és telepedtek le Kárpátalján, s költöztek később Máramarosszigetre.

Ottó ott járt iskolába, majd a család 1906-ban Budapestre költözött, ahol Ottó 1919-ben a Klein családi nevet a Korvin családi névre cserélte.

Incseli Szőts András a kolozsvári érettségi után 1903 és 1906 között elvégezte a budapesti színiakadémiát.

Ezután tartalékos tiszti kiképzést kapott, és 1909-ben tartalékos hadnaggyá léptetették elő a nagyváradi magyar királyi 4. honvéd gyalogezred állományában. Az első világháború kitörésekor katonai szolgálatra jelentkezett, és bevonult a szabadkai 6. honvéd pótzászlóaljhoz. 1915-ben főhadnaggyá léptették elő. Végigharcolta az első világháborút, utolsó szolgálati helye 1918-ban a boszniai Bosna Brod-i állomásparancsnokság volt. Szolgálata elismeréseként a harminchét esztendős Szőts Andrást Bronz Katonai Érdeméremre terjesztették fel.

Korvin Ottó 1912-től édesapja kárpátaljai fakitermelő telepének a vezetője volt. Gerincproblémája miatt a katonai szolgálat alól mentesítést szerzett. 1917-től Budapesten banktisztviselőként dolgozott. Szabó Ervin előadásait hallgatta a Galilei-körben; háborúellenes tüntetéseket szervezett; huszonnégy esztendősen ő lett a hadban álló Magyarország hátországát bomlasztó illegális antimilitarista mozgalom, az úgynevezett forradalmi szocialisták irányítója, a Magyarországi Kommunisták Pártjának egyik megalapítója 1918 novemberében, majd 1919 márciusában a Tanácsköztársaság politikai rendőrségének vezetője. A gyilkossá lett kommunista filozófus, Lukács György így jellemezte a bolsevik terrorizmus egyik első magyarországi képviselőjét, Korvin Ottót: »Csöndes, nyugodt, szerény és tárgyilagos volt. Lágyságát és kedélyének mélységét csak azok ismerték, akik személyéhez közel álltak (…) Hősies elvtárs volt, szerényen és nyugodtan a háttérben dolgozó, önfeláldozó szervező.«

Incseli Szőts András négy esztendő frontszolgálat után hazatért, és nem bírta tétlenül elviselni azt az országromboló és nemzetroncsoló tevékenységet, amit Kun Béla, Lukács György, Korvin Ottó és társaik műveltek. 1919 júniusában tagja lett annak a Lemberkovics Jenő százados által vezetett ludovikás felkelésnek, amely a Tanácsköztársaság megdöntésére irányult.

A felkelést leverték, Lemberkovics századost a helyszínen agyonlőtték, a százados bizalmasának számító Incseli Szőts Andrást pedig a kommunista politikai rendőrség székhelyére, az Országházba hurcolták, ahol az áldozat és gyilkosának életútja találkozott. A harmincnyolc esztendős Incseli Szőts András agyonvert élettelen testét 1919. június 26-án találták meg a ma avatandó emléktábla mögötti világítóudvarban. Fél esztendővel később, 1919 decemberében a huszonöt esztendős Korvin Ottót és nyolc társát gyorsított bűnvádi eljárásban halálra ítélték, az ítéletet december 29-én végrehajtották. 1919-ben, halottak napján, az Országház épülete előtt, a Duna-parton az emberek gyertyákat gyújtottak a kommunizmus országházi áldozatainak emlékére. Incseli Szőts András emlékét a Nemzeti Színház kegyelettel megörökítette, arcképét megfestették, és 1920. november 30-án a színház társalgójában komoly ünnepély keretében felavatták.

Tisztelt Emlékezők!

A magyar történelemben azonban gyakori, hogy – ugyan soha nem végérvényesen, de néha elviselhetetlenül sokáig – az idő nem az áldozatok és az igazság, hanem a gyilkosok és a hazugságok érdekében szolgál.

Incseli Szőts András arcképe eltűnt a Nemzeti Színházból – magát a Blaha Lujza téri épületet 1964-ben fel is robbantották –, a katonai személyi lapjai elvesztek az irattárakból, napjainkra őt és társait a köztudat elfelejtette.

A kommunista terrorista Korvin Ottó nevét viszont ma is negyvenhat utca viseli Magyarországon, a kommunista gyilkos filozófus Lukács Györgynek köztéri szobra van, nevét ma is ott olvashatjuk a Magyar Tudományos Akadémia tagjai között, a kommunista terror másik ideológusának, Szabó Ervinnek a nevét pedig a fővárosi könyvtár viseli.

A mai naptól, Incseli Szőts András emléktáblájának felavatásával mi, mai magyarok törlesztünk egy keveset a múltunk iránti nyomasztó erkölcsi adósságainkból. E vonatkozásban is sok teendőnk maradt még.

Kegyeletet a múltnak, bátorságot a jelennek és reményt a jövőnek!”

(Folytatjuk)

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>