Persze társadalmi támogatottság nélkül is remekül el lehet lenni a politikában, sőt kormányozni is lehet. A legfényesebb példa erre éppen Magyarország, ahol az őszödi beszéd után (liberális „értelmiségi” körökben: „szenvedélyes igazságbeszéd”) gyakorlatilag megszűnt a kormánypártok társadalmi támogatottsága, mégis kihúzták a ciklus végéig, köszönhetően elsősorban az ellenzék önmérsékletének és demokrácia iránti elkötelezettségének.

Akkoriban egy Horn Gábor nevű SZDSZ-es megmondóember foglalta össze a legtökéletesebben a lényeget, amikor is egy népszavazás után így összegezte a fejleményeket, Gyurcsány Ferenc „háta mögének” intézve szavait, de ügyelve arra, hogy egy közelben lévő kamera vegye az egészet: „Nem azt mondták, Feri, hanem azt, hogy menj a p…csába!”

A többes szám harmadik személy az úgynevezett választópolgárokra vonatkozott, ők üzenték ezt Ferinek Horn szerint – és tényleg. Horn akkor csak abban tévedett, hogy nem pusztán Ferinek üzenték ezt a választópolgárok, hanem neki is, vagyis az SZDSZ-nek. Mégis maradtak a ciklus végéig. Aztán persze valós, sőt óriási társadalmi támogatottsággal is lehet bukni, lásd most Donald Trump esetét, aki soha nem látott, majd 73 milliós társadalmi bázissal is vesztett (persze ehhez kellett még a deep state, a „mélyállam” is).

Mindenesetre nem árt, ha van társadalmi támogatottság az ember mögött, ha már egyszer egy ország ügyeinek intézéséhez fog. A kamupártoknak ilyesféle támogatottságuk nem volt soha, nevük is ezt jelenti. Mindenféle támogatottság nélkül elindulni a választáson, hogy fel lehessen markolni az állami pénzt, aztán felszívódni: jó buli volt ez sokaknak, az ellenzék nem is győzte hangoztatni, hogy a kamupártokat a Fidesz találta ki – ellenük. Most törvénymódosítással ellehetetlenítik ezek indulását. Ám az ellenzék azonnal új hangot talált, azt fújja most kidagadó nyaki erekkel, hogy Sorosék is megértsék megint, hol kell támadni: azt fújják most, miszerint ez valójában az ellenzék ellen van megint, hiszen „egy közös listára kényszeríti őket”.

Na már most: nem kényszeríti. Lévén 106 egyéni választókerület, a valós társadalmi támogatottsággal bíró ellenzéki pártok továbbra is éppen annyi listán indulhatnak, amennyin csak akarnak, de leginkább kettőn vagy egyen.

Na már most kettő: úgy 2018 óta hallgatjuk, ahogy az ellenzék és a lila fejű és agyú háttéremberei arról győzködik egymást és pártjaikat: nincsen más út, lehetőség és remény a hatalomba, mint az egy közös listán indulás. És erről már szépen egyezségre is jutottak.
De akkor most mi a bajuk?

Hát az a bajuk, hogy egyáltalán még el kell indulniuk bármiféle választáson, és van annak is esélye, hogy nem fognak nyerni. Ameddig ez így van, addig Magyarországon természetesen nincsen demokrácia. Tudjuk: a leendő amerikai elnök, Joe Biden 1978-ban még nagyon elégedett volt a kádári demokráciával. Most viszont szerinte rémisztő diktatúra uralkodik.

Demokrácia az, amit ők annak tartanak. Például a Kádáré. Miképpen a járvány elleni védekezés is az, amit ők hazudnak. Ha Korózs Lajos szélhámosokkal készít „tragikus beszélgetést” vagy évekkel ezelőtti grafikonokat mutogat szörnyülködő ábrázattal, az is teljesen rendben. Ugyanis az egész kerek világon nincsen ezeknél aljasabb gazember – vagy mégis? Lásd a fentieket, 1978-ból…

A lényeg: a kormány mögött fölöttébb jelentős társadalmi támogatottság áll most is. Semmivel sem kisebb, mint az egy listán szándékozni akaró ellenzék mögött. Sőt. És most is hallható az üzenet: „Nem azt mondják, Feri, nem azt, Lajos, hanem azt, hogy menjetek a p…csába!”

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>