Ez a tanyáján élő, a cigánygyilkosságok kapcsán, előtte pedig a borsodi Bonnie és Clyde-ügy miatt a rendőrség látókörébe került, élete bizonyos szakaszában éles lőfegyverekkel „kereskedő” személy egyebek mellett azt mondja Szegedi Csanádnak 2010-ben: „Nálunk az átvilágítás kötelező… Nagyon alaposak vagyunk…”

Igen? És kik azok a „nálunk”? Továbbá hogyan tudnak olyan nagyon alaposak lenni? Kik ezek, és milyen segítséget tudnak igénybe venni – mondjuk például személyes adatok beszerzéséhez? Kik állnak a hátuk mögött, kik a segítőik? Ezek a kérdések már önmagukban félelmetesek.
De a legfélelmetesebb, hogy fel kell tenni őket…
A felvételt hallgatva nem tudja nem észrevenni az ember, hogy Szegedi Csanád – akkor már a Jobbik európai parlamenti képviselőjeként! – kifejezetten megszeppenve, hogy ne mondjam, megijedve társalog ezzel a bizonyos Ambrussal.

De ki ez az Ambrus?

Szegedi – a felvétel bizonysága szerint – ismeri. A jobbikosok ismerik, a Jobbik ismeri. A HVG információi szerint rendszeresen kijárt a tanyájára Kisgergely András, Endrésik Zsolt, Holczman László és Balla Gergő is. Kisgergely és Holczman megyei önkormányzati képviselők lettek a Jobbik színeiben, Endrésik és Balla pedig egészen az országgyűlési képviselőségig vitte, szintúgy a Jobbik képviseletében.

Utóbb – éppen a Szegedi Csanád zsidó származását felvető borsodi jobbikos belháború miatt – Kisgergelyt és Endrésiket kizárták a pártból, Balla ma is a frakció tagja. Tehát Ambrus nem fehér folt jobbikos körökben – sőt! Nos, ennél az Ambrusnál jár a Borsodban teljhatalmat élvező, immáron EU-s képviselő Szegedi Csanád 2010-ben, és érezhetően fél tőle.

Ez a tény pedig önmagában hátborzongató. És felveti ugyanazokat a kérdéseket: kik ezek az emberek? Miféle hátterű informális hatalom áll mögöttük? Mit tudnak egymásról, kit és mivel képesek megzsarolni, hajlandóak-e tovább menni a zsarolásnál?

Félelmetes az is, ahogyan Szegedi hebeg-habog Ambrusnak, és ahogyan felmerül ez az egész „zsidókérdés” közöttük. És önmagában elképesztő, ahogyan Szegedi Csanád zsidó származása témává válik, s ahogyan mindezt kommentálják a Jobbik támogatói, szavazói és szimpatizánsai a különböző fórumokon.

Megdöbbentő a hangfelvétel legeleje, amikor Szegedi rákérdez, hogyan is merült fel az ő zsidó származása. Mire Ambrus így válaszol: „Megláttuk az öcsédet…” Mire Szegedi közbevág: „A bátyámat…” Majd Ambrus így folytatja: „Igen, a bátyádat, és hát ott már jelezték, hogy vannak bizonyos faji jegyek, és elkezdtünk utánanézni…”

Soha nem voltam híve a túlérzékenységnek és az ebből fakadó túlreagálásoknak. Elég konfliktust vállaltam már mindezekért. Most is megvan a saját véleményem akár a Csatáry-ügyről, akár a burgaszi robbantásról, akár a magyarországi antiszemitizmus fellángolását sulykoló nyugati és amerikai sajtóról és politikai körökről. De hogy 2010-ben Magyarországon egy európai parlamenti képviselőnek azt mondja valaki, hogy látszanak a bátyján a faji jellegzetességek, ezért aztán nekiláttak kideríteni, zsidó-e az illető vagy sem – nos, ez azért túlmegy minden határon. S hogy ezek után nevezett képviselő nem elküldi az anyjába a bátyja faji jegyeit firtató alakot, hanem rettegve EU-s pénzt meg állást ajánl neki, cserébe azért, hogy hallgat erről a faji jellegről – nos, felebarátaim, ez mindennek a legalja.

Ebben a mocskos történetben nem az a legmocskosabb, hogy a „politikusbűnözésről” üvöltöző és az Európai Uniót teljes egészében elvető Jobbik egyik legbefolyásosabb képviselője „politikusbűnöz” és EU-s pénzzel veszteget – ebben a történetben ez a most nyilvánosságra került hangfelvétel a legmocskosabb.

Az, hogy ilyen beszélgetések megeshetnek egy parlamentbe jutott párt tagjai között. S hogy fogalmunk sem lehet arról, hány ilyen beszélgetés zajlik ezek között az alakok között szerte az országban, nap mint nap.