Mindez egy vitaesten hangzott el, amelynek már a címe is sokatmondó: „Faj, származás és egyetemi élet.”
A második: a norvég gyermekvédelmi szolgálat, a Barnevernet egy keresztény család mind az öt gyermekét elvette a szülőktől (köztük egy szoptatós csecsemőt), mert a vád szerint „radikálisan keresztény módon nevelték a gyermekeket”. A Bodnariu család (a név hangzása alapján feltehetően bevándorlókról, valószínűleg románokról van szó) gyermekeit úgy vitték el, hogy a szülők azt sem tudják, hol vannak a kicsik. A vádak között később az is felmerült, hogy a szülők, Ruth és Marius verték a gyerekeket. Erről persze nem tudunk semmi konkrétumot, így azt sem tudhatjuk, ez egyáltalán igaz-e, illetve, hogy mit is kell ez alatt érteni. A gyerekek kaptak életükben egy pofont, vagy rendszeresen verték őket? Mindenesetre a gyermekvédelmi szolgálat saját honlapján azt írja, hogy minden problémás esetben először segítséget kell nyújtani a szülőknek, és ha már mindez eredménytelen, akkor lehet a gyerekeket állami gondozásba venni vagy nevelőszülőknek adni.

Ruth és Marius nem érdemelte ezt meg. Ők túl keresztények…

A harmadik: Nagy-Britanniában egy bizottság hosszas kutatások után arra a következtetésre jutott, hogy ideje „szisztematikusan keresztényteleníteni” az országot. Gondolatmenetük szerint mivel egyre kevesebb a keresztény, és egyre több a muszlim, ezért új vallási egyezségre van szükség, hogy a nem keresztények szava is hallatsszon. Kijelentik, hogy a vallási iskolák megosztók, ezért eltüntetendők. Azt akarják, hogy a Lordok Házában kevesebb anglikán püspök legyen, és ezek helyét adják át imámoknak meg rabbiknak, és ezentúl a brit uralkodó koronázásán ne csak keresztény papok vegyenek részt. Azt is szorgalmazzák, hogy ne vegyék túl szigorúan a hatóságok a terrorellenes politikát, és az egyetemeken a diákok a mégoly radikális nézeteiket is hangoztathassák minden retorzió nélkül. Felszólítják a kormányt, hogy ne a jó muszlim/rossz muszlim ellentétpárban gondolkodjon, hanem közeledjen a muszlim közösségekhez, köztük a radikálisokhoz is.

A negyedik: egy bizonyos Justin Renel Joseph beperelte a New York-i Metropolitan Múzeumot, mert szerinte az ott kiállított A Szent Család angyalokkal című, Sebastiano Ricci olasz barokk festő festette mű a 17. századból „súlyosan rasszista és antiszemita”. Mégpedig azért, mert a képen látható kis Jézus fehér bőrű és szőke. Justin Renel Joseph szerint pedig, mivel ő közel-keleti zsidó, ez neki súlyos emocionális és pszichológiai fájdalmat okoz, mert Jézus nem nézhetett ki ilyen „árjának”.

Mondhatjuk, ez csupa-csupa jelentéktelen extremitás. Mondhatjuk, de ne mondjuk. Mert mindez már régóta összeállt kritikus tömeggé. A világ ma legveszélyeztetettebb kisebbsége a keresztény fehér ember. Eközben a pápa, aki Szent II. János Pállal ellentétben nem nagyszerű és nem csodálatos pápa, hanem, úgy tűnik, küldött és megvett ember, vérlázító dolgokat mond a muszlimok befogadásának szükségességéről, és egy szava sincs az üldözött és bántott keresztényekről.

S mivel összeállt a kritikus tömeg, ideje a lázadásnak. A keresztény ember és a katolikus egyház lázadásának. Akkor is, ha a katolikus egyház lázadása például fogalmilag kizárt. De ez sem igaz! Hamvas Béla írja a Machu Picchuról szóló esszéjében:

„A lázadás is a vallás egy neme. Amíg az ember a szükségszerűség megváltoztathatóságában hisz – és mi egyéb a lázadás, mint ez a hit? –, addig bízik a magasabb erő gondoskodásában, bízik abban, hogy az élet mégiscsak jó, szép, változatos, élvezetes, gyönyörű, olyan gyönyörű, hogy csak egy isten ajándéka lehet. De abban a pillanatban, amikor e hit megszűnik, mindennemű vallás elfoszlik. Istenekben való hit: korlátolt agyrém! Istenek! Nincsenek istenek! Szükségszerűség van. Csak át nem léphető szabályok vannak, kényszerek, megkötött, nehéz tehetetlenség van – részvéttelen, lassú, irtózatos erőknek való kiszolgáltatottság: s ezek között az emberélet fölösleges, és rettentően hiábavaló.”

Ezt kell végig gondolnunk. S hogy a hitetlenség és idegenség konkvisztádorai képesek lesznek-e elpusztítani egy kétezer éves civilizációt. Úgyhogy emeljük fel szívünket, és ne felejtsük el, hogy Jézus sem volt rest korbácsot használni a kufárok ellen. És ezek nem kufárok. Ezek gyilkosok. A családjaink, a múltunk és jövőnk, a hitünk és kultúránk gyilkosai. Hát akkor, mire várunk?

]]>www.magyarhirlap.hu]]> - Bayer Zsolt

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!