Magyar Levente államtitkár bekérette a külügyminisztériumba az ukrán nagykövetet. Az ilyesmi önmagában szokatlan, és az átlagosnál súlyosabb problémát, konfliktust jelez, ám most ennél lényegesen súlyosabb a helyzet.

Most megjelent egy anyag az ukrán parlament hivatalos honlapján, amelyen ahhoz gyűjtenek támogatást, hogy az ukrán–magyar kettős állampolgárokat kollektíven deportálják, kitoloncolják.

Az ilyesmi messze túl van egy konfliktuson. Különösen a világnak ezen a felén. Egy pillanatra álljunk meg, és idézzük fel a szörnyű időket. Egyszer már előfordult, hogy a kárpátaljai magyarság férfi lakosságának nagy részét egyszerűen eltüntették.

Malenkij robot, gulág, haláltáborok – ez volt a szovjet idők tevékenysége, és Kárpátalján bizony felnőtt egy nemzedék, amelynek kisgyermek korától kezdve nem volt apja.

Érthető tehát, hogy a kollektív deportálás, kitoloncolás emléke elevenen él az ottani magyarokban (és feltételezem, nem csak magyarokban!), aki pedig ilyesmivel fenyegetőzik, valószínűleg fel sem fogja, mit tesz.

Ma Ukrajnában valóban halállistákat készítenek kárpátaljai és anyaországi magyarokról, az egyiken a magyar külügyminiszter neve is szerepel. Történik mindez a hivatalos ukrán politika hallgatólagos támogatásával, kormányzati támogatás és/vagy félrenézés mellett.

S persze mindez annyira nem is hihetetlen, ha belegondolunk, kicsodák, micsoda alakok, bandák és csoportosulások álltak ott a Majdanon, az ukrán „forradalom” dicstelen napjaiban, amikor persze a CIA és Soros kéz a kézben vették irányításuk alá Ukrajnát, amelynek „forradalom” útján hatalomra kerülő vezetése jelentős részben CIA-ügynök, amerikai–ukrán kettős állampolgár, de van olyan miniszter is ott, aki nem beszél ukránul, ellenben anyanyelvi szinten angolul igen.

És most ezek gerjesztik a feszültséget a magyar állampolgárság miatt. De ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy teljesen elveszítették a mértéket.

A jelenlegi ukrán vezetés, amely kilátástalan helyzetbe kormányozta az országot, amely alatt egészen elképzelhetetlen a nyomor, a választások közeledtével elhatározta, hogy a nemzetiségi konfliktus felkorbácsolásával menti önmagát.

Ezért a halállisták, ezért a magyarok elleni gyűlölet, ezért a hisztéria, ezért merészelnek nyíltan titkosszolgálati akciókat végrehajtani magyar felségterületen, s ezért nézik el, sőt, támogatják a nacionalista, náci, irreguláris bandák tobzódását Kárpátalján.

Ott, ahol egyszer már mindez megtörtént. Ott, ahol tengernyi szenvedés, iszonyodás, halál fészkelte be magát a lelkekbe. Aki ezt a szellemet kiereszti a palackból, valóban nem tudja, mit cselekszik.

A jelenlegi ukrán vezetés kivétel nélkül gazemberekből áll. Gazember az ukrán elnök, az ukrán kormány, gazemberek a területi vezetők, és mondjuk ki végre, hogy mindenki megértse: kezdetben minden jogfosztó, kisebbségellenes intézkedés az oroszok ellen irányult.

Igen, csak hát „sajnálatos módon” élnek arrafelé magyarok, lengyelek, ruszinok is. A fényességes Nyugat pedig azért kussol, mert megengedhetőnek tartja, hogy az orosz kisebbséget megfosszák a jogaitól.

De bennünket érdekel. És nem csak a kárpátaljai magyarság miatt. Mi ugyanis azt sem tartjuk elfogadhatónak, ha az ottani oroszokat vagy románokat éri jogsérelem.

Éppen ezért kell egyértelműen a gazember ukrán vezetés tudtára adni: ilyen körülmények között ne is álmodjanak NATO- és uniós tagságról. Tanuljanak meg előbb késsel-villával enni, és úgy viselkedni, mint egy Homo sapiens. Majd utána tárgyalunk.

És azt is mondjuk ki egyértelműen: az ukrán emberekkel nincs semmi bajunk. Továbbra is nyaraltatjuk a gyerekeiket és gyógyítjuk a sebesültjeiket, ahogy eddig is tettük.

Porosenko és a többi gazember viszont persona non grata mostantól.

Bayer Zsolt -]]> www.magyaridok.hu]]>